ERETNEK

1.Fejezet

Daruma fővárosának  palotájában hatlmas ünnepség volt készülőben. A király seregével győztes ként vonúlt be Volia falai közé, alig pár órával ezelőtt. 

A vadászok felett győzedelmeskedett a tűz vérűek serege és a király acán ennél önelégültebb vigyor ki sem ülhetett volna.  Cairan szinte biztos volt benne,hogy le sem lehet majd vakarni onnan. 

Amikor megérkeztek a palotába egyből szobája felé vette az írányt. Magányra vágyott semmi másra. Benyitva a szobába megrohamozták az emlékek. A szürke márványfalakon festményei lógtak melyeket még 14 évesen kreált. A kandallóban tűz lobbant ahogy ujjait megmozgatva elsuttogta a varázst. Fegyvereit íróasztalára dobta és az ágyhoz feveztő úton behúzta az erkély ajtó függönyeit.

Ahogy volt koszosan és véresen dölt be az ágyába. Háton fekve a plafont bámúlta. Fáradt volt,hiszen nagyon régen nem aludt, nem is tudott. Ahányszor lehunyta a szemét ott állt.

Ott állt a csata téren és látta azt a sok kiontott életet amit elvett. Az árny beleborzongott az elmúlt évek emlékébe amit Lermissimo határában töltt. 

14 éves volt mikor háborúba indúltak és most 19 éves felnőtt férfi ként tért vissza. Herceg létére nem volt választása mennie kellett. A főpapok is tettek róla,hogy apja kedvére használhassa fia korlátra erejét és mára már az Eretnek szót elsuttogni is alig merik. Cairan néha nem tudta, hogy a főpapokat veti-e meg jobban vagy a királyt. Annyi mindent elvettek tőle de ő még is thetetlennek érezte magát.

A férfi felült az ágyon ugyanis különös érzelem hasított lelkébe. Valami megmagyarázhatatlan amit nagyon régóta nem érzett. Olyan volt akár egy dallam ami hívogatja, a legszebb és leg megmagyarázhatatlanabb dallam amit valaha hallot a szíve. 

A lába szinte magától indúlt el az ajtó felé, kinyitva azt majdnem hasra esett fiatalabb tesvéreiben. Elkerülve az ütközést felkapta Amarát mire a lány ijedtében fel síkoltott. Syrus meglepetten ugrott hátrébb. Cairan gyorsan letette a kislányt a földre aki óvatosan hátrált ikertestvéréhez.

-Sajnálom ha megijesztettelek-szabadkozott az árny.Képzelhette hogy festhet most.Leginkább csak remélte,hogy nem úgy mint egy szörnyeteg. 

Ugyanis mogyoró barna haja kócosan hátra volt simítva. Éjfekete harci öltözékén sár és vérnyomok díszelegetek. Óceán kék szemeit az ikrekre emelte és félmosolyra húzta a száját. Így magasodva föléjük. Cairan nem mondható kifejezetten magasnak de a 13 év körüli testvéreihez képest annak számított.

-Mi csak hallottuk,hogy vissza tértetek...-kezdett bele Sy hangja nagyon határozottnak akart hatni de leginkább a kétely hallatszott ki belőle. Tekintetén látszott,hogy fogalma sincs mire is számítson. Amara legidősebb fivére felé lépett. Cairan mozdulatlanúl várt ő sem tudta mire számítson.

Amara egy virágkoszorút húzott elő a háta mögül. A koszorút Voliai fehér liliomból és árny gyümölcs virágaiból fonták.A fehér és kékes zöld virágok a koszorúban leginkább egy korona alakot formáltak.

-Neked csináltuk.-intett a lány hogy ereszkedjen lejebb. Cairan leguggolt ,hogy a huga a fejére tehesse a koszorút.

-Csak Amara , a fonás lányos dolog.-fonta karba kezeit Syrus.- Én egy tört kovácsoltam neked de  elvesztettem.- az árny pontosan tudta,hogy ez nem így van de a szándék a fontos.

-Fogd be Sy! Elrontod a pillanatot.- torkolta le ikertestvérét a lány. Cairan nem bírta és hangosan elnevette magát. Már napját sem tudta mikor nevetett így szívből.

-Boldog születésnapot.- mondták egyszerre az ikrek. Amara kihasználva Cai guggoló helyzetét megölelte.Sy is csatlakozott hozzájuk. Cairan majdnem hátra esett, közben  érezte ahogy szíve  elérzékenyül. Már akkor is nagyon szerette a testvéreit amikor el kellett menni de most olyan jó érzés volt ismét a karjaiban tartani őket.