Cairan a bál terem galériáján sétálgatott a terített asztalok között. Esme a több órányi ruha proba és sminkelés után ragaszkodott ahoz, hogy felmérjék a helyszínt.
A terem hatalmas márvány tengerként terült el az árny alatt. Faragott obszidián oszlopok kúsztak egészen a galéri talapzatáig. A felső szint több kisebb páholyra volt osztva.
Az egész szinten a személyzet serényen hordta ki a jobbnál jobb ételeket italokat és természetesen a helyi borokat. Esme egész nap Cairant kínozta a ruha probával így már igazán megéhezett.
A hercegnő legalább segített elterelnie a figyelmét az Aleksal kapcsolatos aggodalmairól. Remélte, hogy jól van és habár tudja jól, hogy barátjának nem kötelessége tudtára adni minden lépését jólesett volna tudnia merre van.
-Merre jár az eszed? -kérdezte a nő ahogy elhaladtak egy újabb páholy bejárata mellett a folyosón.
Rajta, Aleksanderen. Mindig csak ő rajta járt az esze. A férfi belopta magát a szívébe, tagadhatatlan volt a kettejük között lévő kötelék de eddig nem mert soha sem mondani semmit. Ez egy olyan titok volt amit mélyen szívében örzött és elhatározta, hogy megtartja magának.
Ezért egy másodlagos aggodalmát vezette elő.
-Mi lesz ha a családom felbukkan? -ez is aggasztotta de közel sem annyira mint barátja hol léte.
Esme egy pillanatra megállt majd fejét oldalra biccentve a férfi szemeibe nézett.
-Nem fognak, csak követek. Na meg ez egy álarcos bál Cairan. A király ígéretet tett, hogy itt nem eshet bántódásod, apám pedig tartja a szavát. -a lány büszkén húzta ki magát tagadhatatlanul királyi vér volt.
Lehet hogy a király megígérte, hogy nem eshet baja efalak között. Viszont a király nem tudott arról az esteről amikor a helyi főpap és levente társai elhurcolták, hogy megtanítsák ki az úr a háznál. 4 napon át reszketett az angyalfűtől mire helyre jött. Aleksander ápolta, ami azt illeti ő is mentette ki a templom pincéjéből.
A folyosón tovább haladva az árny tekintete megakadt a Darumai zászlón. Az ő országának páholya, a hely ahova sohasem tartozott igazán.
Lábai szinte magától indúltak meg mikor benyitva a kis erkély részre terített asztalok fogadták. Ez a páholy már csak a vendégeit várta. A hercegnő helyet foglalva a lent rohangáló szolgálók hadát leste.
-Pontosan kik a követek? -kérdezte az árny miközben egy kókusz golyót elcsent az egyik tányérról. Ő maga is helyet foglalt kissé oldalvást háttal az ajtónak.
-Fogalmam sincs, katonai szempontból fontos személyek. Tudod az országaink között elég vékony a jég. -Esme kereszteb fonta karjait maga előtt.
-Tch -az árny most egy epres süteményért nyúlt. -Darumának minden országgal érzékeny a helyzete.
Vetrasal pedig azért különösen mert a Lermisimoi háború alatt egy elsősegély osztag vérmágus csúnyán odaveszett. Cai mióta ebbe a palogába van gyakran elgondolkozik nem-e éppen az ő keze által.
-Te már csak tudod. Na de váltsunk témát túl szép nap ez a háborús politikához.
Esme lelkes volt Cai pedig tovább szemezgetett a süteményekből.
-Miről szeretnél... -Cairan be sem tudta fejezni a mondatot amikor a nő egyből a szavába vágott.
-Felelsz vagy mersz?
Az árny oldalra biccentette a fejét akár egy bagoly és arcára zavar ült ki.
-Tudod a játék. - a férfi a fejét
rázta. -Nektek Darumába nem volt gyerkszobátok.
YOU ARE READING
ERETNEK
FantasyTörténet egy el nem ismert hercegről, egy hercegnőről aki királynővé válik, egy örökösről akit csak eretnek ként emlegetnek és egy fiúról szól aki mert álmodni. Oh említettem, hogy vannak sárkányaink? Ami azt illeti vámpírjaink, boszorkányaink egy...
