ERETNEK

8.Fejezet

. Végig nézni a trónteremben vígan pöffeszkedő főurakon, ahogy sorra valamennyien elsápadnak - sőt, biztosra vette, hogy valaki még el is ájult jöttükre - valamiféle bűnös élvezetet okozott a hercegnek. Annyi év ezek között a képmutató, hazug nagyurak között, akik mást sem várnak, minthogy az első nemesi hulla felett dögkeselyűk módjára begyűjtsék a "nekik járó" cafatokat, már kitanulta, hogy megy ez az udvarban. Most éhen maradnak, életben van.

Nyomában Cairannal magabiztosan haladt végig a tróntermen, s a belőle pulzáló magabiztosság valahogy az árnyra is átragadhatott, mert kezdeti félénksége határozottan enyhült, hiába is meredtek rájuk a megvető szemek.
A terem halk nyüzsgésbe kezdett, miként Aleksander édesanyja fiához rohant, s karjai közé zárta.
- Soha! - morogta a fiatal férfi vállába, majd kicsit elhúzódott, s mutatóujjával igen fenyegetően rá mutatott, kék szemei ölni tudtak volna.

- Soha többé ne merészelj ekkora ostobaságot csinálni! Érthető?
Érteni értette, még biccentett is, de kiindulva abból mit érzett a mögötte álló eretnek iránt nem tett valódi ígéretet. Ennél nagyobb ostobaságokra is hajlandó volna és valószínűleg hajlandó is lesz.

A trón elé lépve mélyen meghajolt, társa leutánozta a mozdulatot, s a nyüzsgés csak akkor hagyott alább, mikor az uralkodó megszólalt.
- Aleksander. Örülök, hogy visszatértél épségben.
- Jó újra itthon. - mosolygott a hibrid.
- És a barátod? - fordította tekintetét Cairan felé az uralkodó, láthatóan kissé gyanakvó volt. Az árny érezte, hogy idegessége kezd némileg visszakúszni belé és igazán sok erejében került, hogy ne forduljon sarkon és sétáljon ki egyszerűen a teremből. Vagyis inkább rohanjon ki, lévén minden ösztöne azt sugallta, hogy ez volna a leglogikusabb válasz a szituációra.

Aleks hátra nyújtotta neki egyik kezét, tekintete végig az uralkodón maradt. Cai meg mert volna esküdni rá, hogy hallotta barátja hangját, miként azt suttogta "Kérlek, bízz bennem" s ez neki is bátorságot adott, hogy elfogadja a neki nyújtott kezet és mellé lépjen.

- Ő itt a barátom, Cairan Corvus, Daruma hercege. - a nyüzsgés most minden eddiginél hangosabbá vált, a terem több pontján is felhangzott az eretnek szó, melytől Cai gyomra görcsbe rándult.
Aleks hangja túlzengte az egész tróntermet, jól lehet Cai soha nem hallotta még ilyen határozottnak barátját azelőtt.

- Itt marad velem, itt fog élni a palotában, mint a vendégem, ameddig csak jónak látja, amennyiben felséged is engedélyezi azt!
Az uralkodó pár pillanatig némán meredt a fiatal párosra, aprólékosan végig mérte Daruma hercegét.
- Szóval te volnál a híres Corvus fiú, apád idősebb gyermeke?
Cairan kihúzta magát és biccentett.

- Igen uram.
- Hm... és mondd csak, honnan ismered te az unokaöcsémet?
Aleks éppen szóra nyitotta volna száját, de az uralkodó csendre intette.
- A barátodat kérdezem Aleks.
A hibrid becsukta száját és barátjára sandított zöld szemeivel.
Cai ismét hallotta a hangot, most még tisztábban, mint bármikor.
Nekünk annyi...

- Gyerekekként találkoztunk, a Mar mellett. Azóta vagyunk barátok.
- Te kijártál a Marhoz egyedül? - egy hang hördült, egy harcos, Aleksander fivére, aki anyjuk mellett állt, oldalán kard, testét testőrségi páncél védte.
- Nagyon meg vagy ám lepődve. - nevetett az uralkodó mellett egy kisebb trónon ülő leány. Esmeray, a király leánya.

- Hmm... nos, ha valóban ily régóta ismeritek egymást...
Aleks láthatóan fellélegzett. Az uralkodó egyik testőrére pillantott, aki csak biccentett, jelezve, hogy a jövevény herceg igazat mondott.
- Akkor hát köszöntelek az udvaromban, Cairan Corvus, Daruma hercege. Légy üdvözölve és maradj nyugodtan, míg jónak látod!