ERETNEK

7.Fejezet

Vetras fényei már messziről láthatóak voltak a fagyos éjjelen. A két véres és mocskos árny az őrök tudtanélkül osont be egy olyan rejtett ajtón át amit csak is az idősebb herceg ismert. A városba be érve a vörös piac kirakodó sorai között találták magukat.

Aleksander a kiengedett sérült szárnyaival nem kis feltűnést keltett volna ha a nyílt utcára csöppenek viszont a vörös piacon fityet se hánynak az ilyen jelenségekre. A piac éjjel élt igazán és úgy tartották bármit be lehet szerezni ezen a helyen. A helynek megvoltak a fényesebb előkelőbb részei ameddig a nemesség merészkedett. Viszont a piac fekete lyukaiba csak az igazán elszántak merészkedtek.

Egy idős bajszos úr mindenféle kelmét kínált,egyik vásárlója igen csak lefoglalta. Cairan hamar eltulajdonított egy csukjás köppenyt ami elfedte saras és véres külsejét. Aleks egy rosszaló pillantással jutalmazta végül követte példáját.

-Hol vagyunk? -a darumai sokat hallot a híres Vörös piacról viszont számára inkább tűnt egy végeláthatatlan fény labirintusnak amiben a fény itt ott eltűnik a rejtélyes fekete lyukakban.
-Az egyik fekete lyukban. Vannak portékák amik elnyelik a fényt, meg mindent ami él vagy a lelküket szóval kövess és ne nyúlj semmihez.
-Na az fasza. -nyugtázta az alacsonyabb csukjáját mégjobban fejére húzva.
-Jobb ha minnél hamarabb kijutunk a fényre. -Aleks apro grimaszt vágott amikor megérezte az éjfogó kenyér édeskés illatát.

Cai tekintete elidőzött a kelme árussal szembeni pék süteményeken amikor pedig szemgolyók hada bámúlt vissza rá a pogácsák sokaságából szaporábbra vette lépteit. Fáradtak voltak túl sok mindenen mentek keresztül és az árnyat gyomra hangos kordulással árulta el.
- Hamarosan a palotába leszünk ott tudunk enni és biztonságban
leszünk. -bíztatta a Vetras hercege az árnyat egy fél mosollyal.
-Biztos, hogy szívesen
látnak? -bizonytalanodott el Cairan. Annyi éven át volt egy olyan helyen ahol éppen csak megtűrték, szerette volna ha itt más lenne a helyzet. Aleksander maga felé fordította barátját aki felnézett a jó egy fejjel magasabb társára. Habár sárosak és véresek voltak a vörös fémyben a herceg szemei még mindig olyanok voltak mintha ragyognának. Cairan mindig is gyönyörűnek találta ahogy barátját is.

-Biztosan, ebben az országban a védelmem alatt állsz, a legjobb barátom vagy bármikor szívesen látlak az otthonomban. -Az árny igazán hálás volt ezért.
-Köszönöm, igazán sokat jelent. -nyögte ki végül.
-Menj már, ezer éve ismerjük
egymást. -mosyodott el Aleks a sok évnyi emléktől. Barátjának belesejdúlt a szíve, minden jó emléke egy emberrel kezdődött és egyel is végződött. Ez az ember pedig ott állt előtte.

Idő közben kiértek a fénybe, a vörös üvegek mögött táncoló lángok folyamatosan a naplemente színeit idézték, miközben kofák hangosan kínálták áruikat.

-Mindjárt jövök, gyorsan körbe
kérdezek. -és a viharsárkány már ott is hagyta. Cairan egy tűztáncos előadását kísérte figyelemmel. Vetrasi emberek a tűzzel játszottak. Darumaiak pedig azzal harcoltak. Csoda, hogy a vérmágusok népe még nem égette meg magát.

A táncos kezéből elszabadúlt a tűz, a tűz melynek csak daruma fiai és lányai tudnak parancsolni. A táncos a földre hullot kezeivel arcát takarta, viszont nem jött az égető tűz halál. Cairan csukjája a földre hullott amikor kezeiben a táncoló lángokat tartotta. Markát össze zárta mire a tűz kialudt.

A közönség már őt nézte, rengeteg döbbent tekintet. Egy kisfiú tapsolni kezdett és a tömeg követte a példáját. Mindenki azt hitte a produkció része volt és ebben a hitben a tömeg szét oszlott. Mindenki ezt hitt de egy valaki tudta, hogy nem így van.

Cai a táncoshoz lépve fel akarta segíteni akinek arcára kiült a megvetés majd ennyit birt kipréselni ajkain.
-Eretnek. -Az árnynak fogalma sem volt,hogy ismeretk rá majd rájött. Lermisimoiak ejtették így a nevét ahogy a nő Éretnek.Ez a szó még mindig egy nyílvessző volt az árny szívében. A lány rémülten nézett a vásárlók sokaságára majd futásnak iramodott, végül megszólította a legközelebbi férfit.