Konfetti (Minsung)

fourth

* cutie Hanie szemszög *

- Jófejnek tűnt, nem? - néztem a srácok felé pár perccel, miután Lee Know elhagyta az öltözőnket.
-  Nem úgy értetted, hogy helyes-arcnak? - fordult felém Changbin miközben épp az óriási pulcsijába bújt bele.
- Igazán vicces itt valaki... - mondtam durcisan.
- ,, Jó éjt, Lee Know...,, - utánozott engem nyálas hangon, olyan arccal, hogy az még nekem is fájt.
- Csak jó éjszakát kívántam neki... - mondtam halkan, majd én is magamra vettem a pulcsim.
- Szerintem a srác is zavarban volt, főleg amikor megakartad nézni a hátát - mondta nevetve Bin - még el is pirult. -
- Dehogy is. Mindig többet látsz a dolgokba, törpe. -
- Chan, te mit gondolsz? - néztünk mindketten a nagyobbik felé.
- Hm? - nézett kérdőn ránk, mint aki most tért vissza a valóságba.
- Szerinted Lee Know nem viselkedett furán? - kérdezte Changbin.
- Hát, mivel nem ismerjük, ezért nem tudhatjunk milyen alapból.... - adott semmitmondó választ Chan, miközben megvonta a vállát.
- Veled is csak egyel többen vagyunk... - mondtam szemet forgatva.
- Ya! Hogy beszélsz a hyung - oddal? - nézett rám felháborodva Changbin.
- Azt hittem te velem vagy - biggyesztettem le a számat.
- Én tisztelem az időseket. - kacsintott Changbin, mire mindketten nevetni kezdtünk, Chan pedig valószínűleg magában megbánt mindent, ami velünk kapcsolatos.

Mire összeszedtük magunk a koncert után, jött is a sófőrünk és haza vitt minket a közös dormunkba. Amilyen hamar csak lehetett lezuhanyoztunk és bedőltünk az ágyba. Bár egyikünk sem tudott elaludni, akármennyire is kifáradtunk.
- Chanie... - suttogtam halkan - Odamehetek melléd? - kérdeztem, mire ő csak felemelte a takarót és megpaskolta maga mellett a helyet. Be is másztam és hozzá bújtam. Ő óvatosan átkarolta a derekam.
- Valami baj van? - nézett a szemeimbe.
- Remélem, hogy nem lesz baj a konfettis dologból.. - válaszoltam a takarót piszkálva. Chan az arcomra simított és magam felé fordított.
- Han...ez bárkivel megtörténik, és senki sem sérült meg maximum vicces videók lesznek róla, azt pedig túl éljük. Hidd el, hogy imádnak téged és ezét csak még jobban fognak. - suttogta nekem. Nagyon hálás vagyok Channak, hogy mindig támogat minket és itt van nekünk, bármi is történjék,
- Köszönöm Chan - mosolyogtam rá. Közelebb hajolt hozzám.
- Nincs mit - túrt bele a hajamba.
- Ya! És engem kihagytok? - vetette ránk magát Changbin.

Másnap dél körül keltem. Changbin szinte rajtam feküdt és még mindig húzta a lóbőrt, viszont Chan nem volt mellettünk. Óvatosan lehámoztam magamról ezt a malacot és a szememet dörzsölhetve a konyhába indultam, mert onnan hallottam hangokat. Meg is találtam a kis zajongót. Épp reggelit csinált nekünk. Oda csoszogtam hozzá és nekidőltem a hátának.
- Jó reggelt hyung... - mondtam rekedtes hangomon.
- Oi! Megijesztettél! - ugrott meg kicsit Chan. - Mindjárt kész a rántotta. Ne felejtsd el a mai randidat! - emlékeztetett a vacsorára.
- Nem randi... - ültem le ásítozva az asztalhoz.