Konfetti (Minsung)

Eleventh

(Ajanlom megnezni a cover kepet)
*Han Qoukka's pov*
- Ezt vedd fel! - nyomtam a kezébe a kabátot, az esernyőt pedig kinyitottam és fölé tartottam míg magára varázsolta az öltözéket. - Ezt pedig vidd magaddal! - nyújtottam át neki.
- Ez tényleg kedves tőled. - nézett rám hálásan Lee Know.
- Semmiség. Egyébként, nagyon jól éreztem magam. - mosolyogtam.
- Én is, köszönöm, hogy meghívtál...- mondta, mire én egy ölelésbe vontam őt.
- Remélem még lesz esélyünk találkozni. - súgtam a fülébe. Erre csak elmosolyodott.
- Akkor legyen jó éjszakája. - hajolt meg drámaian az esernyővel és majdnem kiszúrta a szemem. Nevetve léptem kicsit hátrébb.
- Jó éjt, Lee Know. Ne fázz meg! - válaszoltam és ezután egy integetés keretében el is indult. Egy ideig még néztem, ahogyan távolodik az alakja, majd lefordul egy sarkon. A dormunk nincs messze a JYP épülettől, de a sofőröm ragaszkodott hozzá, hogy elvisz autóval, nehogy beteg legyek.

Mikor beértem a lakásba ledobtam a vizes ruhákat és kiraktam őket száradni. A többiek már ágyban voltak, de ne aludtak, hanem valami idióta filmet néztek.
- Hazaértem. - ugrottam rájuk. Egyből ölelgetni kezdtek.
- Miért vizes a hajad? - komolyodott el Chan hirtelen, amikor megérezte az esőben elázott fürtjeimet.
- Ohh, csak esett egy kicsit az eső hazafelé... - magyarázkodtam, de már tudtam mi fog következni.
- Nyomás zuhanyozni, aztán szárítsd meg jól, ne merj nekem megfázni!! - kaptam tőle az utasítást.
- Igenis apuci... - mondtam, majd irányba is vettem a fürdőt, ügyet se vetve Chan kissé kivörösödött arcára.

A fürdőbe beérve ledobtam a göncöket, majd beálltam a jó meleg víz alá. Csak hagytam hogy a vízcseppek végig haladjanak rajtam, miközben végig futott bennem egy kellemes bizsergés. Szokásomhoz híven énekelgetni és dúdolgatni kezdtem, nekem a zuhany a második színpadom.

Miután végeztem a koncerttel és lemostam magamról az utiport, kimásztam a fülkéből és felkaptam a pizsamámat. A nyakam köré raktam a törcsim és úgy mentem ki.
- Hajszárítás! - Küldött vissza Chan egyből, majd ő is jött utánam. Szembe álltam a tükörrel és végig néztem az arcomon, majd elfintorodtam.
- Nincs értelme nézegetni magad, mert úgyis gyönyörű vagy. - ölelt át hátulról Chan és a vállamra rakta a fejét. A tükörben találkozott a tekintetünk. Semmilyen vicc jelét nem láttam az arcán, egyszerűen csak színtiszta őszínteség és csodálat tükröződött benne. A szemkontaktust megtörve bedugta a konnektorba a hajszárító kábelét és szárítani kezdte a hajam. Én csak a tükörben figyeltem a történéseket és elgondolkodtam azon, hogy mostanában Channel elég közel kerültünk egymáshoz, főleg, hogy Changbin sokszor lóg Felixel.

A fodrászkodás után lefeküdtünk, én ma is Chan mellett aludtam el.