Konfetti (Minsung)

seventh

*pretty Minho pov*

- Szia... - köszönt kicsit félénken, amikor találkoztak a tekinteteink.
- Mr. Han úr. - hajoltam meg. Szakmai ártalom, de sokszor kapok testőri munkát is. Amire nem számítottam, hogy aranyosan elnevette magát.
- Rendben szóval, akkor kérem kövessen Mr. Lee . - mondta komoly hangra váltva, majd elindult egy autó felé.

- Ma szabad napom van, úgyhogy akkora szerencséd van, hogy egyenesen anyukám éttermébe viszlek. - mondta, miközben beült az egyik hátsó ülésre. Hát persze, nyilván van magán sofőrje. Kinyitotta az én oldalamon az ajtót és én is bepattantam.
- Mindjárt indulhatunk - hajolt előre a sofőrhöz Han. - Csak még várok valamit. - közben felém fordult. - Bocsánat, csak vinni szeretnék anyukámnak ajándékot, mert ritkán látom és kicsit késett a virág amit rendeltem. - mondta kissé szomorúan.

Kicsit kínos volt, de egyszer csak megjelent egy maszkos srác aki kinyitotta az ajtót, majd Jisung kezébe nyomott egy óriási ajándék kosarat. Megköszönte, majd lerakta maga mellé az ülésre és ő pedig átcsúszott középre. A combjaink hirtelen összeértek és akaratlanul is kirázott egy jól eső hideg. Magam sem értem miért, de direkt nem húzódtam arrébb, így muszáj volt érintkeznünk. Bekötöttük magunkat, majd el is indultunk.
- És, hogy tetszett a koncert?? - fordult a semmiből felém Han.
- Ha őszinte akarok lenni, akkor az első pár percben már gondolkodni kezdtem, hogy utána rátok keresek a neten. - válaszoltam, de nem néztem fel inkább a biztonsági övvel kezdtem el szórakozni.
- Melyik dal tetszett a legjobban? Nyugi, nem mondom el a srácoknak... - hajold közelebb kíváncsian.
- Hát pont háttal álltam, de azt hiszem Alien volt a címe.. - néztem a szemeibe, amik hirtelen felcsillantak.
- Tényleg?? Az tetszett a legjobban? Az én dalom? - kérdezte óriási izgatottsággal.
- Azt te írtad? - lepődtem meg.
- Igen - húzta ki magát büszkén, majd egy óriási mosoly ült az arcára. Ezután a két kezével az enyémért nyúlt, majd megrázta azt.
- Igazán megtisztelő, hogy az én dalomat választotta Mr. Lee. - mondta drámaian én meg hirtelen nem tudtam hogyan reagáljak, ezért megszorítottam a kezét és bólogattam.
- Részemről a megtiszteltetés! -

Nemsokára oda is értünk egy csendesebb utcába, ahol egy kedves kis étterem állt. Kiszálltam a kocsiból és átsiettem a másik oldalra, hogy kinyissam az ajtót. Ki vettem a kosarat, majd hátrébb álltam, hogy Han ki tudjon jönni. Eddig fel sem tűnt, hogy milyem ruha van rajta. Az a farmer elég szűk és jól kiemeli a vonásait. Mi?? Én miről beszélek??!
- Oh, köszönöm - mondta, miután ki szenvedte magát a kocsiajtón, engem ezzel visszahozva a gondolataimból. - Köszönöm hyung, majd írok mikor jöjjön értem! - szólt be a sofőrnek, aki ezután el is hajtott.