Good Boy Gone Bad •Sookai•. ✔️

~23~

- Soobin! Hallgass meg! - könyörhött sírva egész úton haza felé. Nem nagyon hatott meg, ezért a jobban a csuklójára szorítva húztam tobább - Kérlek Soobin! Félre érted! - zokogott fel még keservesebben.

- Nem értettem semmit félre.  Hallottam amit hallottam. Beomgyu határozottan azt mondta neked, hogy beszéld meg velem.. a nem tudom hogy mit, de biztos komoly! - mondtam ellentmondást nem tűrő hangon.

- Meg se hallod amit mondok! - kiabált tovább még mindig sírva. Még mindig nem foglalkoztam vele. Túlságosan fájt a tudat, hogy szakítani akar. Mármint kilencven százalék hogy azt akar.

A házukig húztam végig az utcán. Kai alig bírta tartani a tempót. Nem szerettem volna szembe nézni az igazsággál, de nem tehettem mást. A ház ajtaját kinyitva mentem volna Kaial közös szobánkba, de hirtelen Younju az utamba állt.

- Soobin! Azonnal választ kérek! - mondta határozottan, majd a konyha felé irányított engem, és velem együtt Kait is. A székek egyikén Bahiyyih foglalt helyet. Lea nem volt ott, bár jobb is. Nem tudtam mit akar Kai anyukája, de megijesztett. - Bahiyyih drágám azt állította, hogy a szeme láttára megerőszakoltad a fiam. Igaz ez??! - kérdezi durván, azonnali választ akarva.

- Mi. A. Szar? - nevettem fel - Hiyyih! Nem hittem hogy ennyire ködösítesz. - ráztam meg a fejem. - Nem történt köztünk semmi olyan, csak Kai fölött helyezkedtem el, amikor Bahiyyih benyitott. A többi már a képzelete szüleménye. - modndtam Kaira nézve, aki hevesen bólogatott nekem igazat adva. Mert volna mást tenni.
Úgy gondoltam itt vége is a beszélgetésnek, de Younju megkérdezte Kaitól hogy miért sírt. - Ajumma... Kai Beomgyu miatt sírt. Yeonjun-ah és Beomie veszekedtek. Yeonjun valamit félre értett, és amúgy nekem is sikerült egy apróságot, és rákérdeztem hogy mi történt. Kainál pedig eltört a mécses. Már megnyugodott... Vagyis többnyire. De ezt még át kéne beszélni. Ha nem bánjátok... - fordulatam meg, és elindultam fel a lépcsőn, Kait még mindig magammal húzva. Tompán még hallottam ahogy Younju Bahiyyihnek magyarázza, hogy bezzeg most tiszteletteljesen beszéltem vele, és meg is tudná szokni, de nem várná el tőlem.

- Hyung én.. - szólalt meg Kai amikor becsuktam az ajtót.

- Nem, nem te. Olyan vagy mit Heeseung. Ő is mindig mentegetőzött. - dobtam el a telefonom. Nem szerettem volna Kaira ijeszteni, ezért nem felé irányítottam a mobilom.

- De... Nem is tudod hogy mi történt. Nem rólad beszéltünk! - sírt fel újra. Hirtelen lesokkoltam, és úgy néztem Kait. - Én... Mi... Jakeről volt szó. Valamelyik nap amikor később jöttem ki, akkor..... Akkor... Akkor Jake... Szóval... - nagy levegőt vett, és letörölte a könnyeit. - Jake rám mászott. De nem hagytam magam.. elszaladtam, de másnap meg randit kért tőlem. Nem tudtam neki semmit sem mondani. Pont ezt mondta Beomgyu hogy mondjam meg neki hogy ne keressen többet... - mondta halkan, de nem hangzott valami őszintén. Az egyik felem hinni akart neki, a másik viszont kicsit sem. Mérgesen megráztam a fejem, majd leültem az ágy szélére.

- Mit csináljak veled? - néztem Kaira, akiből megint kitört a sírás. Száját eltakarva törölgette a könnyeit. Nem tudtam neki hinni, bármennyire is akartam. - Na és Beomgyu végül nem is a miatt hagyja el Yeonjunt, hogy ott van az első tíz népszerű diák között? - kérdeztem gúnyosan, amire Kai lefagyott. Abban a pillanatban sírni is elfelejtett.

- Hogy mi? - szólalt meg pár pillanat után. - Én ilyenről nem tudok.

- Jól hallottad. Yeonjun még anno egy buliba leitatta Beomgyut, és megfektette, mivel előtte Beomie nem nagyon akart vele beszélni, de valamilyen szinten mégis flörtölt vele, amit Yeonjun nem értett. Akkor és ott, pedig megvolt a piás Yeonjunnak az a lehetőség, hogy a sárga földig leitatja a már akkor sem józan Beomgyut. Utána megdugta, és másnap mindenki arról beszélt hogy a kicsi szerény Beomgyut megrontotta a nagy Yeonjun. Beomgyu ezt kihasználva összejött Yeonjunnal, ezzel egyre több tekintetet vonva magára. Ezt nekem egyszer elmondta, mivel akkor is ivott. Az volt a célja, hogy ha már magától is meg tud kapaszkodni a ranglétrán, elengedi a segédeszközét, azaz Yeonjun hyungot. - hadartam el, amire ha lehet Kai méginkább ledöbbent. Még egy utolsó nyönnycsepp görtült le tökéletes arcán, amit erőszakosan letörölt.

- Nekem nem ezt mondta! - gurult dühbe - Nekem teljesen mást mondott.. hogy Taehyunnal kavar, meg hogy még Yeonjunt is szereti, és nem akarja egyiket se elengedi... - esett kétségbe.

- Kavar Taehyunnal? - fogtam fel ezt a két szót az egészből. - Mi? Akkor most mi van Noonával? - néztem Kaira, aki hasonló, kérdő tekintettel bámult engem. - Most ezek átbasztak minket? - kérdeztem már kicsit sem nyugodtan. Ezek előtt sem voltam az, de itt már minden meglevő eszemet elvesztettem. Hazudtak nekünk. Átbasztak a világ másik oldalára, és lehet hogy most hármasban rajtunk röhögnek. Direkt csinálták. Biztos voltam benne. Ebben az egyben most már biztos. És azt is megmertem volna kockáztatni, hogy Kai is benne van. Akkor és ott mindenkiből mindent is kinéztem volna. Túl sok minden történt.