Good Boy Gone Bad •Sookai•. ✔️

~26~

Ahogy megláttam életem megkeserítőjét, azonnal lementem Sunooékhoz, mivel nagyon is kiváncsi voltam, ki lakik a szomszédba. Ha Soobin ott fog tartózkodni, akkor az nekem nagyon nem jó, mivel bármikor össze futhatok vele, ami nem lenne előnyös számomra. A konyhába belépve néztem Sunoora, aki előtt Riki ült az asztalon, és látszólag nagyon el voltak foglalva. Gondolatban már felkötöttem magam, majd hirtelen ötletem támadt, azaz kopogtam a falon, amire Seonwoo megfordult és egy mosolyt erőltetett ajkaira.

- Bocsi hogy megzavartalak titeket, de nagyon fontos dolgot kell kérdeznem - mosolyodtam el erőltetetten én is. Sunoo bólintva egyet várta a kérdésem. - Szóval... Nem tudod véletlen ki lakik a szomszédban? - kérdetzem a pólóm anyagát piszkálva.

- Attól függ, hogy az idős házas párra, vagy a depis srácra gondolsz. - nevetett fel erőletetten.

- Maradjunk a srácnál. Szóval?

- Pár éve költözött el onnan a Lee család, és most az idősebb fiúknak adták a házat. Állítólag a fiatalabbal együtt költözött volna be, de szegény meghalt... Vagy két éve... Pedig én nagyon szerettem Heeseungot. - mondta az utolsó mondatot inkább magának, mint nekem, de a név hallatán elakadt a lélegzetem. Soobin volt párja.

- És az létezik, hogy a szomszéd srác öccse Soobin volt párja, és Binnie most a szomszéd házba gubbaszt? - kédeztem halkan, magamtól. Riki össze ráncolta a szemöldökét, és leszállt a pultról.

- Honnan veszed hogy Soobin a szomszédban van? - kérdezte.

- Láttam.

- Akkor határozottan létezik... - nevetett fel. - Ilyen nincs.... Vagyis de, mert most meg történt.... - kezdett el veszekedni magával, amin Sunoo jót nevetett. Én is nevettem volna rajta, de nem volt hozzá erőm. A mosoly rajta ragadt az arcomon, és akár mennyire is szerettem volna semleges arcot vágni, nem tudtam. Egy könnycsepp folyt végig az arcomon, és onnan a zoknimra csöppent, maga után hagyva egy sötétebb foltot.

- Hé.. Kai... Figyelj.. nem lesz semmi gond. Főleg miután vissza mész anyukádékhoz. Az iskolában sincs sok esélye hogy össze fussatok... Arra meg még kevesebb, hogy beszéljetek, vagy leszólítson. - próbált nyugtatni, de a szemébe látszott, hogy ő sem hisz magának. Mennyi az esélye annak hogy összefutok Soobinnal? Végül is Soobin ott dekkol a szomszéd házban a volt pasija bátyjánál... Nagyon utálhat a sors. Csak tudnám mivel értem ki ezt..

- Beszélnem kell vele. Biztos vagyok benne. A sárga földig itta magát, szóval semmire sem emlékszik. - érveltem - Legalábbis úgy hiszem. - tettem hozzá gyorsan.

- Tényleg nem kell aggódnod. Ha úgy van, akkor beszélsz vele. - lépett mellém Riki, majd szorosan átölelt. - Ha meg nem szeretnél vele beszélni, valamelyik nap meglátogatom Sunoo szomszédját. - mondta még mindig engem ölelve.

***

Ebéd után kikapcsolódás képpen elkísértem Rikit a fodrászához, mivel - elmondás szerint - már unta a szőke hajszínt. Addig Sunoo a szüleivel beszélt, mert a szülei nagyon is tudni akarták hogy nincs e baja a háznak. Ezeket az embereket semennyire sem értem. Jó oké.. van egy fiad, akit otthon hagytál egy üzleti ügy miatt, sőt még bízol is benne, de azért naponta felhívod, hogy mi folyik otthon, és hogy nincs e betörő. Már nem azért, de ez nem a szülő kategória. Legalább is szerintem.

Mire Riki kiválsztotta a megfelelő árnyalatú feketét, addig eltelt vagy egy óra, de amikor össze veszett magával két nagyon hasonló színen, akkor azt hittem kimegyek a világból. Már készültem oda menni hozzá, hogy legyen az, amit egy óráig keresett, hirtelen megszólalt.:

- Kai! Van egy nagyon de nagyon jó ötletem! - mosolygott, majd felmutatta a kezében lévő hajfestékeket.

- Na akkor jó. Igyekezz, mert már kezdem unni magam. - morogtam.

- Szóval... Úgy gondolom, neked is jól jönne egy kis váltás, szóval ez - adja a kezembe azt a festéket amit nagyjából másfél óráig keresett - a tiéd. Neked is befestjük a hajad! - jelentette ki ünnepélyesen.

- Te jó ég! - ütöttem a homlokomra, majd újra Riki felé fordultam. - Legyen.

Nem tudom miért egyeztem bele, de akkor nekem már úgy is mindegy volt, hiszen vége lett a párkapcsolatomnak, be is csaptak, a legjobb barátaim elhagytak...
Így pár órán belül mind ketten fekete hajjal léptünk ki a fodrász szalonból.

Ahogy beléptünk a Kim házba, Seonwoo majdnem dobott egy hátast. Kikerekedett szemekkel bámult hol Rikire, hol rám.

- Nem arról volt szó, hogy csak Riki haját festitek be? - értetlenkedett Sunoo.

- De, csak hogy Riki baba nem tudta eldönteni, hogy a két fekete közül melyikre fesse a haját. Mármint két szinte ugyan olyan fekete közül. Így hát megkaptam azt a színt, amit másfél órán keresztül keresett, majd fél perc alatt cserélte le. - ecseteltem, majd amikor befejeztem egy hamis mosolyt erőltettem az arcomra. - Igen szerintem is. - mondtam amikor megláttam Sunoo arcát. Szemöldöke a plafont súrolra, az álla pedig a padlót. Riki nevetve nézett rá, majd odalépett hozzá, és megpróbálta átírni a történetet megemészthetővé. Nevetve elindultam a lépcső felé, de ahogy Seonwoo mellé léptem, megveregettem a vállát.

Felérve az emeletre az ablakhoz léptem, és néztem a szomszéd házat. Pontosabban az ablakát, ami szembe volt az és ideéglenes szobám ablakával. Odaát el volt húzva a függöny, és jól kivehető volt, hogy a szoba "gazdája" -azaz Soobin- mit csinál. Nem vehetett észre, mivel azzal volt elfoglalva, hogy a csuklójából ömlő vörös folyadékot elállítsa. Elhúztam a szám ahogy megláttam a mellette lévő véres kést. Sosem rajongtam a vérért, pláne hogyha élőben láttam. A filmekben is ha véres jelent volt csak fél szemmel láttam, de úgy hogy Soobin kezéből ömlött, megmagyarázhatatlan érzés támadt bennem, ami valamilyen szinten keserű volt, de arra kellett rájönnöm, hogy aggódtam. Aggódtam Soobinért, úgy hogy ő bánott, valamint átvert engem.

Sziasztok...

Remélem tetszik ez a rész, meg hasonlók, viszont most nem ezért vagyok itt.

Most olvastam hogy Mashiho és Yedam felbontották a szerződésüket a YG-vel. Ez engem nagyon, de nagyon megvisel, mivel az egyik kedvenc bandám a Treasure, és ők belőle talán a kedvenceim (Haruto babám után). Sajnálom hogy otthagyták a bandát, és ezért mondom, hogy ne nagyon várjatok mostanában részeket, mivel minden ihletemet elvesztettem. Igyekszem valahogyan vissza nyerni, hogy folytathassam az írást, de most egy-két hétig ne nagyon várjátok el tőlem.

Köszönöm a megértéseteket.

Fluflu~