Good Boy Gone Bad •Sookai•. ✔️

~3~

Idegesen szaladtam a fürdőig hogy az elsősegélyt meg keressem. Sejtésem se volt hogy hol lehet. Nem nagyon érdekelt hogy valaki van-e éppen a szobában, ezért csak úgy berontottam.
Szerelcsémre még nem kellett magyarázkodnom a szüleimnek, mivel egyikőjük sem volt a kis helyiségben.

- Aish! - néztem a véres kezembe, ahol a piros folyadék kezdett rászaradni a bőrömre. Baromira fájt. - Mért van az hogy minden rosszul sül el? Egy darab szerencsétlenség vagyok - motyogtam az orrom alá, miközben megtaláltam a kötszert.

Azonnal a kezemre kötöttem. Lehet kicsit nyomin sikerült, de ez akkor és ott nem nagyon érdekelt.

- Taehyun? - hallottam meg a csengőhangot amit még az év elején állítottam be neki. Letette. Mikor végre betaláltam a szobába, első sorban nagyon megijedtem.
7 nem fogadott hívás tőle: •Taehyun•
15 olvasatlan üzenet tőle: •Taehyun•
- Anyám... - nem haboztam azonnal tarcsaztam a számot. Ő meg azonnal felvette.

- So...Soo...Soob....Soobin - kapkodta a levegőt. Sírt - Any... Any.... Anya.....

- Taehyun! Tarts ki. Mindjárt ott vagyok! - a mondtam végén rácsaptam a telefont.

Tudtam hogy szügsége van rám. Rohanni kezdtem mint az állat. A szüleim nagyon hülyén néztek rám ahogy lerobbantam a lépcsőről, de nem foglalkoztam velük se.

Rohantam, meg sem álltam a Kang házig. Egyszer majdnem elütöttek, egyszer meg dudáltak, de ezzel sem nagyon foglalkoztam.
Volt kulcsom, mivel Taehyun adott ha valami lenne. És ez most pont kapóra jött. Bár be sem volt zárva az ajtó..

- Taehyun! Hol vagy?? - szaladtam a szobájához, hátha ott van de nem talált.

- Ko....konyh ..... Konyha.. - Tae hangját bárhol felismerem, de ez most nagyon is idegennek hatott.

- Taehyun! Te jó ég mi történt??? - léptem oda a földön gubbasztó, kisírt szemű fiúhoz.

- Anya.... El.... Elvitte..... A .... Men.... Mentő.... Szív.... Szívroham.... - zokogta hozzám bújva.

- Figyi gyere át hozzánk, amíg anyud nincs jobban, vagy apud nem jön haza külföldről! - segítettem fel.

- Kösz.... Köszi.. Hy... Hyun.... Hyung.... - mosolyodott el halványan, mielőtt kitört volna belőle újabban a sírás.

***

- Gyertek! - ültünk be apum kocsiába. Szóltam nekik hogy gáz van, és hogy Tae egy ideig nálunk fog lakni. Egyik szülőmet sem zavarta, mivel tök jóban voltak vele egy ideig... Kb mostig... Mert Kai miatt mindenkire kibuktak... Elsősorban rám.
- Sajnálom Taehyun ami anyukáddal történt - fordult hátra apukám, miután mindketten beültünk a kocsiba.

- Apa! - néztem mérgesen ősömre, miután Taehyun elkezdett jobban szipogni.

- Mi.. Mivan .. a kezeddel?.. - nézett rám szomorkásan.

- Kaijal beszéltem - nevettem fel gúnyosan. Értette. A legutóbb is kárt tettem magamban, amikor azt mondta "felejtsük el". Csak akkor nem a kezem, hanem... Eltörtem a lábujjam. Tudom fura hogy elsikerült, de na... Belerúgtam egy kőbe...

- Mondtam .. Hogy hagyd .... Hyung.. ez nem... Nem.. játék .... Egyszer ebbe... Ebbe fogsz bele ... Bele halni ... - döntötte a vállamra a fejét.

- Azelőtt beszéltetek hogy... Anyud...? - akadtam meg

- Ki? Kivel???? - kapta fel hirtelen a fejét.

- Hyuka azt mondta hogy beszélt veled... Vagy hazudott???! - elsett le.

- Velem nem .. nem beszélt.. - rázta meg a fejét.

- Basszus....

***

- Akkor ez lesz a te ágyad! - mutattam a gyerekkori fekhelyemre. - Kicsiként használtam, ami kb 13-14 éves koromban volt... Kb... Szóval most ezt tudtunk hirtelen farmolni.. - mutattam megintcsak rá, amire be vertem a kezem - Aishh! - kaptam hirtelen utána.

- Hyung! Vigyázz... Nem elég hogy.. hogy össze vesztek vele, de még láthatóan szenvedsz is! - ingatta a fejét Tae - Kapd össze magad, és mutasd meg hogy egy ilyen..., ilyen - mondta - Kai Kamal Huen...ing nem tud össze... összetörni! - szólt rám erélyesebben, ami azért is jó, mert most pár pillanatig nem az anyukája miatt aggódik.

- Mutassam meg... - gondolkodtam el azon amit Taehyun mondott - Az elég ha... ha.... ha...... - agyaltam tovább - Ha megmutatom neki hogy nem az az összetörhető kis senki vagyok, aki eddig voltam, és váltok??!

- Tökéletes - mosolygott gonoszul.

- Akkor a hétvégét rá szánjuk ugyi? - gondolkodtam el.

- Akkor már a személyiségeden is dobunk egy picit! - jött teljesen lázba.