Good Boy Gone Bad •Sookai•. ✔️

~17~

A randink nagyon jól sikerült. Kai boldog volt, amitől én is. Este haza indultunk, majd egy nem igazán várt személlyel találkoztunk össze.

- Soobin! - szólt nekem. Először nem ismertem fel, majd hirtelen beugrott hogy én ezt a hangot már elég rég óta ismerem. - Choi Soobin! Sziaa! De rég láttalak! Hyunnie sem szokott rólad mesélni. Mond csak hogy vagy? - kérdezte Yuna.

- Noona! - mosolyodtam el hirtelen - Én is régen láttalak! - öleltem meg, amit valószínűleg szerelmem nem nézett jó szemmel. - Hogy érted azt hogy Taehyun sem beszél rólam?

- Nem mondta? - nézett rám furán - járunk. - mondta vállat rántva.

- Te és Taehyun. Na ne nevetess! Már csak azért is nem mert te sokkal idősebb vagy! - érveltem.

- Na és? - kérdezte, végül is jogosan. - A lényeg hogy látlak.

- Hát... Az... - folytattam volna, ha Kai el nem hallgattat.

- Már nem azért, de... Te ki is vagy? - kérdezte furcsán mosolyogva, ami után direkt össze kulcsolta kezeinket.

- Jaa. Csigalom, nyugavér! Soobin nem az esetem, és nem fogom tőled el venni... Gondolom Kai. - aprót bólintott - Yuna. Csak Yuna. - hajolt meg Kai előtt, mire a fiú is ugyan úgy tett - A vezeték nevem nem használom. Örülök hogy össze futottunk, de nekem lépnem kéne. Pá! - intett, majd el tűnt a szemünk elől.

A "találkozó" után zökkenőmentesen haza jutottunk, ahol megvacsiztunk, (Kaijal nem sokat ettünk) majd elmentünk aludni. (Szerk: persze előtte fürödtek, meg minden de most na. Nem írtam le :P)

Másnap reggel szerelmem édes hangjára keltem. Mosolyogva nyitottam ki a szemem. Kai álmosan nézett vissza rám, ami miatt méginkább mosolyognom kellett.

- Jó reggelt - suttogta ásítva - Azt hittem nehezebben fogsz felkelni.

- Hát most nem. De ha szeretnéd, akkor visszaalszom! - dőltem vissza az ágyba, amire Huening Kai megrázta a fejét.

- Vissza ne aludj! Időben kelltél. Ez már csoda! - nevette el magát, majd szépen lassan elhagyta a szobát.

Miután mind ketten elvégeztük a reggeli rutinunkat, elindultunk az iskolába. Pont mint előző nap, csak nem voltunk késésben. Némán lépkedtünk egymás mellett. Nagyban ezen a Jake gyereken gondolkoztam, mikor Kai hirtelen megtorpant, és felém fordult.

- Soobinnie hyung. - fordított magával szemben, és megfogta a kezem - Tudom fura kérés... De szeretném újra a régi új Soobint látni. Szeretném hogy újra színes, és vidám lennél. Szeretném ha hasonló képp lenne mint régen.. Kérlek~ - suttogta a végét.

- Ez nekem nem olyan könnyű Kai... De... Persze... Megpróbálom.... - hajtottam le a fejem - Amúgy - váltottam hirtelen témát - ez most honnan jött?

- Csak... Már egy ideje gondolkozom azon hogy miért vagy még.... Ílyen..... Na érted! - legyintett - Szóval ja.... Kicsit furi.... Mármint ne értsd félre! Csak most ez így szokatlan.... Tudom már több mint egy hónapja járunk, és már hozzá kellett volna szoknom... De nem tudok azzal a ténnyel együtt élni hogy... Boldogtalan vagy.... Legalábbis látszólag. - szomorúan nézte a cipője orrát, miközben még mindig a kezemet fogta.

- Ígérem baba megpróbálom... Csak nem olyan könnyű.... - simítottam az arcára. - De mostmár tényleg menjünk, mert be fognak csöngetni.

Jól mondtam. Csengőszóra értünk be az iskolába. Kaijal mindketten a saját térnünk felé vettük az irányt. Az órán az Ofőnk volt bent. Nem foglalkozott vele hogy kicsit késve értem be, ő mindig elnézte ezt. Nagyon szerettem azt a tanárt.

- Szóval gyerekek... - kezdett bele mondandójába - Az van hogy nagy gondban vagyunk így tanárok.... - dörzsölte meg orrnyergét, majd a tanári asztalra ült - A másodikosok... Khm.. szóval kirándulni mennek... És csak az osztályfőnökük szeretne velük menni... Ezért az igazgató asszony felajánlotta hogy a negyedikből mehet három ember... Ha valaki vállalná azt nagyon de nagyon megköszönném. - fejezte be.

- Tanárnő! - emeltem fel a kezem - Én szívesen megyek - úgy gondoltam hogy jó lesz Kai mellett lenni, és főleg azon a Jaeyun fiún tartani a szemem, nehogy valami olyat vegyen el szerelmemtől amit én szeretnék már ha még meg van neki.. - Persze ha Yeonjun is jöhet... Na meg ha az igazgató asszony nem bánná, akkor a harmadikból Beomgyu is jöhetne...! És akkor mind hármunk nevében megígérem hogy az évet jól zárjuk - mosolyogtam az idős hölgyre, aki azonnal rábólintott az ötlemre.

- Ez így jó! - bólintott, majd ott hagyta az osztály termet. Valószínűleg azért mert az igvel megbeszéli a dolgokat.

~NyEm LeTtÁtNéZvE!~

<Bocsi... Annyi életérőm már nem volt hogy átnézzem... >

Innen is sok boldog születésnapot kívánok Minginek (tudom meg nincs éjfél meg hasonló szóval sry... Sőt... Ehez a történethez nem is köthető Mings...) De jah.... Sok boldogságot az ő csodálatos életébe, és éljen sokáig. Szeretném a 100. szülinapját is megünnepelni xD ...

I ❤️ U Mingi! 4ever