Good Boy Gone Bad •Sookai•. ✔️

~35~

- Kai. - nyitotta ki az ajtót Jay. - Gyere ki. Jungwon beszélni szeretne veled. - bólintottam, majd magamra kaptam Yeonjun egyik pulóverét, ami éppen kéznél volt, felvettem a cipőm, és már az ajtón kívül voltam.
Jay átnyújtotta a telefont.

- Szia. Mit szeretnél Jungwon? - kérdeztem kicsit félve.

- Kai... Hyung ugye tudod hogy mi csakis a legjobbat szeretnénk neked? - kérdezte, amitől mégjobban megijedtem.

- Igen... De kezdesz megrémiszteni...

- Hát.. tudod valamelyik nap te voltál a téma köreinkbe.. és hát tudod.. Sunoo és Riki mondták hogy mi történt közted és Soobin között. - tartott egy kis szünetet mondanivalójában. - Először mind meg akartuk fojtani, de Jay emlékeztetett engem, hogy milyen is volt a fiúd aznap amikor összefutottunk. A gyerek full féltékeny volt. Nem tudta kik vagyunk, és talán kicsit féltett is tőlünk. - magyarázta. Kicsit morcosan néztem Jayre, aki elmormolt egy "bocsi"-t. - Szóval... Tudod rossz volt téged úgy látni a bulin, és hát.. miután elmentél Yeonjun hyunggal, Riki odament Soobinhoz. Gondolj bele... A részeg Riki leállt veszekedni Soobinnal, mert bántott. Azt nyilván nem mondta el neki mit csinált, de utána jól elbeszélgettünk vele, mivel Ni-ki elhozta hozzánk. Mármint konkrétan végig rángatta őt az őket bámuló részeg emberek között, mivel magától nem akart jönni. Szóval kifaggatunk őt, mivel a részeg ember a legőszintébb. Elmondta hogy még mindig ugyan úgy szeret, és nem tud nélküled élni. Nagyon bántja hogy elbaszta. És a legrosszabb, hogy nem egy, nem kettő, de nem is három öngyilkossági kísérlete volt. Tele van a srác vágásokkal. Van a lábán, a karján, és ha ez nem elég, a nyakán is. - összeráncoltam a szemöldököm. Csak én nem vettem észre hogy ennyi helyen van hege? - Már az anyja sem ismeri fel, aki valamilyen szinten visszakapta a látását. Egy élő halott lett. Egy roncs. Nem akartad látni ahogy kisírja nekünk a sérelmeit. Mindent elmondott a születésétől fogva, addig a pillanatig amíg Riki el nem "rabolta". - mondta Jungwon. Éreztem valamit. Összeszorult a szívem, és csak a semmiből elkezdtem sírni. Jay odajött mellém, és szorosan megölelt, Jungwon pedig folytatta. - Szerette volna hogy átadjuk azt, hogy nagyon sajnálja, és még mindig ugyan úgy szeret, mint azelőtt. - szorosabban öleltem Jayt, mivel abban a pillanatban csak rá számíthattam. Csak ő volt kint velem. - Kai... Mi mind úgy gondoljuk hogy.. megérdemel még egy esélyt... És ha még szereted...

- Nyilván szeretem csessze meg. - engedtem el Jayt, és töröltem meg a szemem.

- Kai... Itt vagyunk mind, és tényleg csak a legjobbat szeretnénk neked, nektek! - mondta Sunghoon. - Ugh.. és ha összefutsz Jakeyvel, akkor szólj már neki hogy hívjon - nevetett fel.

- Megmondom neki. Köszönöm mindannyiótoknak. - mosolyogtam - vissza adom a telefont Jaynek. Van pár elintézni valóm úgy gondolom. Sziasztok. - köszöntem el végleg, és Jaynek visszaadtam a telefont. - Lehet egy kérésem?

- Csak nyugodtan.

- Meg tudod mondani Yeonjunnak, hogy továbbléptem, de azért újra megpróbálom? - kérdeztem, amire Jongseong bólinott. - Tudni fogja mi a szitu, mert dobok neki egy üzit. - Jay megint bólintott egyet, majd visszament a házba.

Én Beomgyuék faházához mentem, majd egy kopogás után be is léptem.

- Jesszus Kai. Minden rendben? - kérdezte Beom a kisírt fejem láttán.

- Aham... Szeretenék veld beszélni. - néztem körbe. A szobában két srác ült az évfolyamból, meg persze Taehyun. - Ki megyünk? - kérdeztem ezzel is utalva arra, hogy nem tartozik az évfolyamtártasimra. Beomgyu biccentett egyet, és felvéve egy pulcsit valamint a cipőjét elindultunk ki.

A tóhoz mentünk, ami nem volt nagyon messze, de azért annyira közel sem. De persze lehetett onnan látni a tábort, méghozzá elég jól.

- Miről szeretnél beszélni? - kérdezte mosolyogva, miközben leült a stég szélére, törökülésbe. Én is hasonlóképp cselekedtem, de miután leültem, elkezdtem harangozni a lábaimmal. Előre- hátra. Szerencsére pont nem ért bele a cipőm a vízbe, ezért ezt folytatva kezdtem bele mondandómba.

- Tudod... Úgy érzem adok egy újabb esélyt Soobinnak. - babráltam az egyik karkötőm.

- Hisz ez nagyon jó! - mosolygott.

- Hát... Igazából nem tudom. Fogalmam sincs hogyan mondjam el Soobinnak, és Yeonjunnak... - aggodalmaskodtam.

- Istenem te tökfej. - fogta a fejét a mellettem ülő.

- Te hogy közölted Taehyunnal és Junnieval? - kérdeztem halkan.

- Huh... Igazából Yeonjunnak nagyon nehezen mondtam el... Alig bírtam kinyögni azt hogy meg szeretném próbálni Taehyunnal... De tudod.. Ő nagyon jól reagált.
Örült hogy nyitok felé az eset után. Taehyun... Hát ő mint ha erre várt volna születése óta. Elé álltam, és egy "talán még is megpróbálhatnák" mondatot nagynehezen elmotyogtam, de úgy hogy vagy ötször kellett újrakezdenem a mondatot, sőt még így is végig dadogtam az egészet.. nagyon szerencsétlen voltam. De Taehyun nem bánta. Hárman úgy beszéltük meg, hogy azt mondjuk, megcsaltam Yeonjunt Taehyunnal.. nem a legjobb ötlet, de mégis jobb volt, mint hogy elmondjuk az igazat mindenről. - nézett a szemembe még mindig mosolyogva. Ez a fiú csak mosolyog.. komolyan már... - Beszélj Yeonjunnal, és utána Soobinnal is. Lehetőleg most. - veregette meg a vállam, majd ott hagyott.

- Köszi! - kiabátam utána, amire megfordult, és a fejére helyezte két kezét -azon belül az ujjbegyeit-, ezzel egy szivecskét készítve.

Nagy levegőt véve elővettem a telefonom, és küldtem Yeonjunnak egy üzenetet.

Little_Kamal:
Yeonjun hyung!
Gondolom Jay mondta hogy mi történt.. Szeretnék neked megköszönni mindent!! És hát... Ne haragudj, hogy nem személyesen mondom, de újra meg szeretném próbálni Soobinnal. Nem érdekel mit tett... Vagyis talán egy picit még igen, de nem tudok nélküle élni, és ő se nagyon nélkülem... Kis híján megölte magát.. miattam.
Később meg fogom köszönni személyesen, és ha minden jól megy, akkor Soobinnal megint együtt leszek! Szurkolj nekem hyung! Kérlek....
Nagyon szeretlek:
Kai❤️✨

Yeonjunnieee:
Nagyon büszke vagyok rád Kai! Nagyon sok sikert kívánok! Remélem mindent meg tudtok beszélni, én pedig mehetek a következő sráchoz, vagy lányhoz akinek segíteni kell. Aztán várlak vissza a faházikóba, és ezek után ki ne találd, hogy mellettem alszol, mert akkor kibelezlek! Aztán később kérek beszálmolót!
Aki mindig melletted lesz! : Yeonjun!! ⭐⭐😇😇

Kicsit félve, de megnyitottam Soobinnal való üzenő falam, visszavontam a tiltást, és pötyögni kezdtem.

Kai🐧🍭💎
Soobin-ah!
Beszélni szeretnék veled. Ki tudnál jönni a tábor mögötti tóhoz?

Félve küldtem el az üzenetet, majd vártam, hogy Soobin vissza írjon, vagy megjelenjen, ami egyenlőre nem történt meg. Majd... Amikor nem számítottam rá, meghallottam a hátam mögött a lépteit, majd a rekedtes hangját.

- Na mi van? Eddig hallani se akartál felőlem, most meg beszélni akarsz? Mi ez a hirtelen váltás?

Halihó!

Gyerekek... Már nem sok van hátra... A héten ha minden igaz, befejezem a könyvet! ❤️ [vagyis hát.. inkább publikálom, mert már meg van írva az egész]

Azt tervezem, hogy a hét közepén (szerda vagy csütörtök) kirakom az utolsó előtti részt, az epilógust pedig szombaton!

Legyen szép hetetek! Remélem még jelentkezem.. 👉👈😅  [Valamint mindenki készüljön fel lelkileg a kövi részre, mivel talán.. átestem a ló túloldalára...]

Puszilok mindenkit!

~Fluflu