A nevem Choi Soobin. Egy dél koreai iskola egyik legnépszerűtlenebb diákja vagyok. Idén fogom befejezni az iskolát. Már ha még nem bukok... Ami így félév után még esélyes....
Tavaly év elejéig teljesen egyedül voltam. De amikor megkezdődött a tanév kettő új barátra tettem szert.
Kang Teahyun és Kai Kamal Huening.
Teahyunnal azóta is nagyon de nagyon jóban vagyunk, de Kai... Hát ő egy fél év után nagyon de nagyon megváltozott.
A jó fiú rossz útra tért.
Choi Yeonjunnal (sokszor bukott tag) és Choi Beomgyuval (erőszakos tag) könnyen megtalálta az összhangot.
Addig amíg fekete, bő ruhákban járt, addig szinte nem volt nagyon gond, de amikor befestette a haját ( megjegyzem nagyon jól áll neki), megnőtt az egoja is. Jó sok embert tönkretett. Köztük engem is.. Egyedül Tae tartja bennem a lelket.
Nem szól hozzám, simán el megy mellettem, nem figyel rám, és még le se szar. Már bocsánat.
Életem legfontosabb személye, egy társaság központ, mindenkinek megfelelő, undorító ember lett. Na ja. Huening Kai. A Kamal-t úgy ahogy volt elhagyta, és felvette becenevét. Amit tovább és tovább lehet fokozni.
Mindig is jó fejek tartottam, de ez valahogyan megváltozott. Imádtam a vicceit a nevetését, vagy csak szimplán azt hogy egy normális ember. Volt. Valamikor régen.
Azért elengedni meg sem olyan könnyű... A képek még mindig ott vannak a falon. Talán azt várva valamikor hátha visszatér az eredeti csapathoz. Bár.. ki tudja...
Minden egyes együtt töltött perc jó volt. De már eltelt. A szüleim is eléggé megkedvelték ( pedig apám szinte egyik barátomat sem szimpatizálja). Anyum sokszor kérdezi hogy "mért nem jön", vagy hogy "már nem vagyunk e barátok'. Hát... Lenne benne valami. De ha ezt így elmondanám nekik nagyok kiakadnának. Mármint vinnének pszichológushoz, vagy kikérdezték Kait mért nem barátkozik már velem. Egyszerű válasz: "Béna", "nyomi", "stréber", vagy "unalmas". Szóval inkább hazudok az ősöknek. Pár praktikus kifogást szoktam általában használni. Mit például: "nem ér rá" vagy "sok házit kapott". Ennyire átlátszó válaszok.... De ezt ők nyilván nem veszik észre..
Lassan egy éve élek együtt a tudattal hogy nem érdekli mi van velem. Se Taehyunnal azért az sem utolsó szempont. De még az is lehet hogy csak engem utál, és Hyunnieval jóban van... Most már magamon sem tudok kiigazodni...
Ami velem történik/történt azt érteni és átélni két külön dolog.
Na de erről később.
ESTÁS LEYENDO
Good Boy Gone Bad •Sookai•. ✔️
Fanfic" -Kai? - léptem be a terembe. - Jól látod.. - mosolygott rám gúnyosan. - Miért vagy ilyen későn itt? - mutattam az órára. - Beszélni akartam veled... *** - A két Choi azonnal nyissa ki az ajtót! - dörömbölt még mindig a zárt ajtón. - Hát... Ömm...
