Good Boy Gone Bad •Sookai•. ✔️

~29~

- Mesélj. - ült le az egyik fotelbe Yeonjun, én pedig elé a kanapéra, már hyungom házában.

- Igazából... Minden egy hete történt, amikor itt voltunk nálad Beomgyuval. Arról beszéltünk, hogy mennyire vagytok fontosak nekünk.. Arra jutottunk, hogy meghalni is képesek lennénk értetek, amikor Beomgyu hyung felhozta, hogy számára nem csak te vagy annyira fontos, hanem Taehyun hyung is... Nem tudta eldönteni hogy melyikőtöket szereti jobban, ezért azt javasoltam, hogy döntsön, mivel az egyikőtöknek sem jó, ha van egy harmadik fél. Ekkor jöttetek ti. Valószínűleg Beomgyu hallotta, ezért a számra tette a kezét és elkezdte hangosan magyarázni, hogy én is mondjak meg valamit Soobinnak. Ezt én nem nagyon értettem, de amikor rá kérdeztem volna, beléptél a szobába. Nyilván rohantam Soobinhoz, de ő is ideges volt. Akkor esett le mit akart Beomgyu.. Ha már tönkreteszi a saját kapcsolatát, tegye tönkre az enyémet is... Soobin idegesen rángatott haza, ahol tovább ordibált velem.. Az lett a vége, hogy az otthon lévő alkohol tartalmú italokat mind  elfogyasztotta, és részegen folytatta az idegeskedést. Ez odálig fajult, hogy... - eredtek el a könnyeim - Soobin már nem tudta... nem tudta mit tesz, és... és... megalázott... és.. meg ... meger.... - szipogtam.

- Értem, értem. - fogta meg a térdemen pihenő kezem, és a biztonság kedvéért átült mellém.

- Alig bírtam... Bírtam lábra állni.. leginkább... a.. pániktól, de szerintem.... minden... is közre.. közre.. játszott.  De... de végülis.. úgy döntöttem, hogy el... elmenekülök.... Egy barátomhoz mentem, és persze... pechemre Soobin a szomszédba szállt meg, mivel anyám kirakta otthonról.. A buliba pedig előtörtek az emlékek, amik ráadásul frissek,.. meg persze el akartam menekünk, és találni valakit aki... Hát nem is tudom... Csak az akartam hogy Soobin leszálljon rólam. Először Jakehez akartam menni, de ő Sunghoonal volt. Meg hát nyilván a mellettem ülő Sunoot sem szerettem volna lesmárolni, mivel a párja az ölébe ült... Amikor pedig megláttalak, szerintem annyira még sosem örültem neked... - töröltem le a maradék könnyem az arcomról, majd mosolyogva néztem Yeonjunra. - Mégegyszer sajnálom...

- Én viszont nem. - vágta rá azonnal, majd amikor felfogta mit mondott, azonnal szépíteni próbált - Mármint örülök hogy segíthettem.. vagy valami ilyesmi. - hajtotta le a fejét, majd nem sokkal később megszólalt. - Bocs. Kínos...

- Nem az.. vagyis... Hát.... Csak egy picit.. - nevettem fel, majd megsimogattam a fejét.

- Kai. - nézett rám komolyan - Lehet baromságot kérdezek, meg hasonló, de.. te mit éreztél a csók közben? - kérdezte beharapott ajkakkal.

- Hát... Nem is tudomm.. - jöttem hirtelen zavarba. - igazából nem volt kellemetlen, se kínos, viszont nem vagy Soobin...

- És mit.. gondolsz?.. Velem, vagy mellettem el tudnád felejteni Soobint? - kérdezte meg félve.

- Végül is próbálkozni szabad... - mondtam szinte suttogva. Nagyon féltem mi fog következni, de azt tudtam hogy csak Yeonjun tudja "helyettesíteni" Soobint. Vagyis.. hát reméltem.
Nyilván nem egy Jakehez hasonló embert szerettem volna abban a pillanatban magam mellé, és mivel Yeonjunt ismertem, és sosem tenne olyan mint Soobin, abban a pillanatban csak rá számítottam.

Egy aprót bólintott, majd a szemembe nézett. - Azért szögezzünk le pár dolgot... Én segítek neked, és akkor te is nekem.

- Miben? - kérdeztem halkan.

- Igazából ez a te érdeked is, mivel Beomgyu úgy hagyott el, hogy határozottan megmondta, hogy nélküle semmi nem lesz ugyan olyan, és minden sokkal de sokkal rosszabb lesz. Ezt szeretném, meg mutatni neki, hogy minden oké van, és senki nem hiányolja. Ezért kérem hogy te is mutasd ezt kívülről, akkor is ha belül máshogy van. - fogta meg mind két kezem - Persze ezzel nem azt mondom, hogy nem szeretném ez a "kapcsolatot" - mutatott idézőjelet ujjaival - mivel azért én nekem is hiányzik hogy mellettem legyen valaki... De ez is fontos lenne. Persze emellett kicsit pótolnád Beomgyut....
Meg nyilván én is segítek neked elfelejteni Soobint. Persze csak akkor ha szeretnéd. - Erre bólintottam egyet, majd vártam mit mond. - Valamint pár dolgot jegyezz meg, mivel én se vagyok egy szent ember.
Mindig én irányítok, kivéve ha nem.
Ne bosszants, vagy izgazz fel direkt, mert akkor garantáltan seggbe raklak. - számolta az ujjain hányadik "szabályt' mondja. -
És lehetőleg mindent mondj el, mert egy kapcsolat alapja a kommunikáció.
Meg nyilván ha olyan van megvédelek, bízok benned, és a legfontosabb,.. vigyázok rád! - mondta mosolyogva. Soobin sosem ígért ilyeneket. - Ja és nem csinálok olyat amit te ne szeretnél vagy nem hagynál jóvá. - fejezte be mondandóját. Mosolyogva néztem rá, amire hasonló mosolyt kaptam tőle válaszul. - Ha már a szabályok betartásánál tartunk.. - komolyodik el hirtelen. - Meg kell hogy kérdezzem.: Megcsókolhatalk? - suttogta amivel olyan szintű zavarba hozott, amit értelmesen elmagyarázni lehetetlen.

- Hát... Azt... Azt hiszem... I...igen - néztem rá félve, de ahogy össze akadt a tekintetünk azonnal lehajtottam a fejem.

Ajkaimat rágcsálva vártam, hogy mi lesz. Soobin sosem kérdezett, vagy csinált ilyeneket... Sőt sosem volt hogy ennyire zavarba hozott volna. Yeonjun lassan felemelte a fejem állaimnál fogva, majd arcomat két keze közé vette. Éreztem a lehelletét a számon, amitől a szívem kihagyott egy ütemet. Ezeket Soobinnál nem tapasztaltam.. mi lehet velem? Yeonjun már súlyosan közel volt, de mielőtt megtette volna még egy utolsó beleegyezést kért. Szemeimbe nézett, várva válaszom. Biccentettem egy aprót, amit csoda hogy észre vett. Az engedélyem után durván mart ajkaimra, majd elengedve az arcom a derekamat átölelte mind két kezével húzott magához közelebb. Én viszonozta hevességét a nyaka köré kulcsoltam kezeimet. Annyira bele merültem, hogy már azzal se voltam tisztába hol, vagy kivek vagyok, nem még hogy tudjam is mennyi idő telt el. Az alkohol is megtette hatását, ezért sokkal bátrabb voltam mint alapvetően. Próbáltam felfogni mi történik, de nem nagyon sikerült.
Csók csatánkat Yeonjun telefonja vetett véget. Elválva tőlem kezdte el keresni a hang forrását.

- Nagyon de nagyon utálom azt aki most hív. - néztem morcosan Yeonjunra.

- Ne haragudj. Le kellett volna némítanom...

- És mi lenne, ha nem vennéd fel? - kérdeztem felállva a kanapéról, és odamentem Yeonjun hyung mellé.

- Nem egy rossz ajánlat.. - döntött hirtelen a falnak, majd két oldalon megtámaszkodva a fejem mellett, elzárta a menekülési útvonalat. A levegő bent rekedt a tüdőmben, de abba a pillanatban nem tudtam vele mit csinálni. - ..de nem most élek vele. - engedett el, amire szaggatottan kifújtam a levegőt. - Kiváncsi vagyok mit szeretne Soobin. - lépett el tőlem, majd kivette a telefonját a zsebéből.