Good Boy Gone Bad •Sookai•. ✔️

~27~

Nagyon féltem hogy Soobinnak valami nagyobb baja esik. Hiába átvert, megalázott, és nem utolsó sorban megerőszakolt, de még mindig aggódtam érte. Nem tudtam miért, de félettem.

Persze már eltelt egy hét azóta hogy végignéztem azt hogy Soobin szenved. Aznap hallottam a mentő szirénáját a szomszédban. Nem tudtam mi történt, és talán ez aggasztott engem a legjobban. A hetet végig jártam a suliba, persze minden egyes igaz barátom nélkül. Már ha lehet őket igaznak nevezni. Soobin sem jelent meg az iskolában, és emiatt arra következtettem hogy a kórházban van. Beomgyuval nem tudtam mi történt, és a legrosszabb az egészben, hogy Yeonjun sem volt ott, hogy megkérdezzem tőle. Egyedül Lea volt ott mellettem az iskolában. Persze ő is azzal nyaggatott, hogy mikor tolom haza a seggem, de azért jól esett hogy foglalkozik velem.
A héten még Sunoonál dekkoltam. Szombaton szándékoztam haza menni, de csak akkor ha előtte levő éjjel nem iszok túl sokat.

A péntek délelőttöt túléltem szerencsére. Siettem "haza" mivel elsők között akartunk oda érni a buliba. Mivel Sunoo magán tanuló, ezért ő otthon volt, így csak Rikire kellett várni, aki elmondása alapján fél órával utánam ér "haza". Ahogy beértem a házba köszöntem Seonwoonak, majd fel rohantam az ideéglenes szobámba, mivel semmi ötletem nem volt mit vegyek föl. Nyilván nem akartam túlzásba vinni, mivel nem az volt a célom hogy valaki megdugjon, főleg hogy kevesebb mint egy hete volt az elsőm. Az sem a legjobb körülmények között. Végül maradtam egy fehér pólónál, és egy világos kék térdénél szakadt nadrágnál. A fehér tornacipőmet is előkotortam valahonnan, és felvettem. Mosolyogva álltam a tükör elé, nem a szokásos mosolygó Kai köszönt vissza, hanem egy teljesen más. Egy élettelen szomorú srác nézett engem.
Újra tervezés.
A táskámban kotorászva a kezembe került egy fekete póló. Itt már tudtam mit kezdek magammal. Hagyom hogy a stílusom átvegye hangulatom. A fekete póló mellé felvettem egy fekete nadrágot, és egy fekete kabátot. Idő közben Riki is "haza" ért, ezért kértem tőle pár kiegészítőt. Azokat is magamra véve megint azon kaptam magam, hogy a tükör előtt állok. Még egy valami hiányzott. Az, hogy ne nézzek ki annyira élőhalttnak, mint ahogy érzem magam. Mivel nem vagyok annyira otthon a sminkek terén nem sikerült a legjobban, de legalább már valahogy kinéztem. Arra jutottam, hogy úgy sem tudok magamból jobbat kihozni, ezért szereztem Rikitől egy fekete cipőt, és már készen is voltam.

***

Miután Riki is elkészült, elindultunk Sunghoonhoz. Direkt előbb mentünk hogy ha kell tudjunk neki segíteni. Ezt el mondta neki Sunoo amikor beszélt vele.
Sunghoon mosolyogva engedett be minket magához. Hoonnak sok ismerőse van, és ők főleg idősebbek, ezért jó sokan szoktak lenni a bulijain. A szülei azt szerették volna hogy kicsit önállósodjon, ezért elköltöztették maguktól. Elmondása szerint egyedül sokkal jobb mint a szüleivel. Amúgy sem voltak olyan jóban, és ez mind három félnek jól jött. Sunghoon anyja nagyon boldog volt hogy sikerült kiraknia Sunghoont. A szülei szerint így több figyelmet tudnak fordítani a húgára. Persze ez szerintem baromság, mivel ha több gyereked van nyilván nem kivételezel az egyikel. Vagyis a többség így gondolja. Legalább is remélem.

- Már csak a piákat kell kirakodni. - mondja Sunghoon köszönés nélkül. Álltalában amikor Sunghoonhoz jövünk akkor mi válogatjuk ki mit adunk a népnek. A legjobb, legerősebb italokat álltalában a többiek meghagyják magunknak. Én persze mindig próbáltam egy-két erősebb cuccot is csempészni az idősebbekhez, de mindig észre vették.
Aznap az összes durvább piát félre raktam, amit persze nem hagytak szó nélkül.

- Ningningel mi van? - kérdezte nevetve Sunghoon - Szerelmi bánat?

- Valami olyasmi - válaszolt helyettem Sunoo.

- Legalább nem kell pluszba dolgozni - rántotta meg a vállát, és tovább keresgélt.

- Sunghoon. - néztem rá szenvedő fejjel.

- Igen hyung? - nézett fel a sörökből.

- Van valami nagyon erős italod? - kérdeztem.

- Tényleg valami komoly gondod lehet. - mondta halkan, majd a szekrényhez ment, amit elég ritkán nyit ki. Elővett belőle egy üveget, majd a kezembe nyomta. - Nem rég vettem. Azt mondták hatásos. - motyogta, majd a bejárati ajtóhoz ment, beengedni az érkezőket.

- Ez álmaim cucca. - mondtam mosolyogva. Akkor még nem sejtettem milyen lesz, de minden esetre örültem hogy egy ideig minden gondom el száll. Droggal nem akartam próbálkozni, ezért kerestem valami jó piát, ami remélhetőleg egy-két órára elfelejteti minden bajom.

Nyilván nem akartam az első lenni akit kiüt az alkohol, ezért az elején csak figyeltem az embereket, majd ahogy egyre többen lettek elindultam keresni magamnak valakit akivel jól elbeszélgetek.

A zene ordított -az emberekkel együtt-, a lakás pedig egyre zsúfoltabb lett. Kimentem az udvarra ahol valamennyivel kevesebb ember tartózkodott. Körbe néztem és megakadt valakin a szemem. Nem tudtam mért van ott, de az akkor már nagyon tudtam hogy felém jön. Jake. Egyedül az ő társasága hiányzott. Komolyan.

- Kai! - mosolygott rám.

- Jake.... - sóhajtottam egy nagyot, majd folytattam - Nem tudnál csak úgy simán.. lekopni? - kérdeztem a lehető legkevesebben.

- Eszemben sincs! Kitartó vagyok. - mondta nevetve, amire én sarkon fordultam, és a lehető leggyorsabban mentem be Sunghoon lakásába.

Már akkor éreztem hogy érdekes egy este elé nézek pár piás haverral, az iskolai zaklatómmal, és egy üveg alkohollal. Már csak Soobin hiányozott.

És ne féljetek, mert be is toppant.