Good Boy Gone Bad •Sookai•. ✔️

~30~

- Igen? - kérdezte miközben kihangosította a telefonját, hogy én is halljam.

- Hyung. Gáz van. Nem találom Kait. - vett egy nagy levegőt, és folytatta - Ugye nincs ahhoz közöd hogy eltűnt? - kérdezte mindent tudóan.

- Umm. Miért lenne? - kérdezett vissza, majd rám nézett mosolyogva.

- Csak mert láttalak titeket hogy... Khm.. szóval smároltatok, és csak kiváncsi vagyok, hogy van ennek valóságalapja a tudtomon kívül, vagy csak felelsz vagy mersz.... - lehetett hallani a hangjában hogy ölni tudna.

- Igazából... Szerintem kicsit leszállhatnál szegényről... Nem tudod mit tettél, vagy ha tudod, akkor sem tudod mennyire nagy sebet ejtettél benne. - mondta Yeonjun egy nagyot sóhajtva.

- Tényleg nem tudom mit csináltam, de jóvá szeretném tenni. - mondta Soobin.

- És ha én nem akarom?! - kérdeztem meg idegesen, de persze volt bennem egy kis félsz is.

- Szóval tényleg nálad van. Lenyúlod azt ami a másiké... Szép kis barát vagy mondhatom. - mielőtt bármelyikünk is válaszolni tudott volna kinyomta a telefont.

- Legalább már tudja... - hajtotta le a fejét Yeonjun.

- Amúgy is megtudta volna. - mondtam miközben Hyungom vállára tettem a kezem.

- Igazad van. - emelte fel a fejét, majd a szemembe nézett. - Maradsz éjszakára? - kérdezte kihívóan.

- Nem tudom Hyung... - ráztam meg a fejem.

- Gondolj a szabályokra. Csakis szabályosan. - mosolygott.

- Legyen. - motyogtam.

- Szuper! - fogta meg a kezem, majd a háló felé kezdett ráncigálni. Beomgyu és Yeonjun régi közös szobája...  Ahogy beléptem elfogott egy rossz érzés mi szerint Beomgyu hyungal való ígéretem megszegem.

"Anyukámnak azt mondtuk hogy Beomgyu segít nekem a tanulásaban, de nyilván nem így történt.
Beomieval fel szaladtunk a szobámba és beszélgettünk, úgy.. mindenről. Anyukám néha ránk nézett akkor valamit olyasmit elkezdett mondani Beomgyu hogy:

- A másodfokú egyenlet az egy olyan egyenlet ami ekviva... - botlott meg a nyelve - szóval ekvivalens algebrai átalakításo..... - itt kiment anyum, amire Beomgyu fellélegzett. - Csak ennyit tudok az egyenletekről. - nevetett kínosan - Jó hogy anyád ki ment....

Mind ketten nevetve terültünk el az ágyon, mivel egyikünkse volt matekzseni... Beomgyu örült ha év végén megkapta a kettest, nem hogy még képbe is legyen a másodfokú egyenlet megoldásával.

- Ígérj meg valamit. - szólalt meg hirtelen. Bólintottam egyet, várva a folytatást - Szóval ígérjük meg a másiknak hogy soha nem vesszük el azt, ami a másikhoz tartozik. Bármi is legyen az. - nyújtotta felém a kisujját, amit elfogadtam.

- Ígérem.

- Ahogy én is."

- Minden rendben? - kérdezte Yeonjun amikor megtorpantam.

- Igen... Csak megígértem még régebben Beomgyunak hogy... Nem veszem el ami az övé.... És ha úgy vesszük te is az övé vagy... - motyogtam zavartan.

- De édes vagy... - olvadozott hyungom. - Nem vagyok az övé, mivel ő volt az enyém, de persze már nem. - mosolygott.

- Akkor ezzel nem szegem meg a ígéretünk? - kérdeztem félve.