Good Boy Gone Bad •Sookai•. ✔️

~28~

Már nem tudtam mennyi idő telt el, és mennyi alkohol van bennem, de azt azért tudtam hogy ki, és hol vagyok. Szerencsére Sunoo végig figyelt rám, és Rikire is, nehogy túl sok alkoholt fogyasszunk.

Amíg az élet nagy gondjain töprengtem, Sunghoon oda merészkedett mellém.

- Kai. Látod őt? - mutatott be a tömegbe - Ő lesz az aki nálam marad este! - mondta, majd elindult a srác felé. Nyilván nem tudtam kire gondol, de ahogy Jakehez lépett köhögés rohamom lett, és úgy éreztem, hogy a saját levegőmtől akarok megfulladni. Sunghoon elindult vissza felém, majd nevetve leült mellém. - Nem hagyja magát - motyogta úgy, hogy alig két percet beszélt Jakekel. - Még a nevét se mondta meg. ..

- Sunghoon.... Ugye tudod hogy pont ő nem fogja magát megdugatni? - nevettem fel, majd a kezembe vettem egy poharat amit valahol magam körül találtam, és a maradékot beöntöttem a számba. Az erős alkohol végig marta a torkom de nem törődtem vele, hanem folytattam a szentbeszédem Sunghoonnak. - Sim Jake a neve. Osztálytársam. Hihetetlen egy fazon. Már majdnem mindenki alá feküdt az iskolába pedig még egy hónapja se jár hozzánk. A számára legjobb csajokat vagy pasikat nyilván többször is megdugta, és heti egyszer viszi el őket magához. Van olyan nap, amikor kihagyja az összes óráját az élvezetekért. - mondtam a kezembe lévő poharat nézve, és azon töprengve hogy mi a szar volt benne.

- Te aztán jó sokat tudsz róla.. - nevetett fel a mellettem ülő - Mindegy. Azért egy próbát megér. Aranyos egy gyerek - mondta a száját beharapva, majd ő is fogott egy üvegpoharat és lehúzta a tartalmát, majd újra elindult Jake felé.

- Kitartó. - mondta Sunoo, amire bólintottam. - Nem is értem hogy lehet így élni... Én azért nem dugnék meg minden egyes embert aki bepróbálkozik.. sőt.. főleg akkor nem ha még nekem kéne harcolnom érte... - ásított egyet, majd az ölében ülő Rikire nézett, aki az nap már a harmadik sojuját bontotta ki. - Bár érte bármennyit tudnék harcolni. - ölelte át Riki derekát a másik kezével is, amire Ni-ki nevetve nekidőlt Sunoo mellkasának.

- Ezt teljes mértékben megértem... - mosolyodtam el, majd az ajtóra néztem ahol két srác lépett be. Két nagyon ismerős srác. Ahogy egyre beljebb jöttek a félhomályban, akkor felismertem őket. Yeonjun és... Soobin...... Látszólag nem együtt érkeztek, mivel Yeonjun előbb lépett be, és azonnal el is vegyült a tömegben.

Egyedül rájuk nem számítottam, és valódzínűlrg kívülről is látszódhatott mennyire lesokkoltam, mivel a józan Sunoo, és a részeg Riki is rákérdezett, hogy minden rendben van e. Nem tudtam megszólalni a döbbenettől, mi szerint Soobin Sunghoon bulijában akarja tölteni a péntek estéjét. Az egészben pedig az volt a legszomorúbb, hogy észre vett, és elindult felém.

Hirtelen feleszmélve a sokkból felugrottam a helyemről, majd a hirtelen mozdulattól kicsit szédelegve körülnéztem keresve a megmentőm. Pechemre nyilván senki olyan embert nem láttam aki megmenthet a helyzettől. Józanon sem nagyon tudtam volna mit kezdeni magammal, de úgy még inkább nem, hogy azért a pia jól a fejembe szállt.
Soobin felé néztem aki még mindig felém közeledett. Lassan könnyek gyűltek a szemembe ahogy az emlékek előtörtek bennem mit ha oly rég nem láttam volna. Persze az eset akkor alig történt egy hete se, de még is úgy gondoltam vissza rá, mint a több éve történt volna. Nagy levegőt véve indultam el a tömegbe, ahova Soobin ugyan úgy követett. Még mindig kerestem a szememmel ki tudna megmenteni, de a tekintetem nem találkozott össze senkiével. Már éreztem hogy közeledik a vég, és szerettem volna eltűnni a világ felszínéről. Az egyetlen ember aki segíteni tudott volna, az Jake. De akkor bele kellett volna mennem a játékába. Nyilván ő se volt elérhető Sunghoon jóvoltából, mivel még mindig az idősebb fiút próbálta meggyőzni arról, hogy nem lesz abból nagy baj, ha nála marad északára. A szemem előtt már lejátdzódott a halálom, amikor hirtelen megláttam a sárga hajút. Már benne se nagyon bíztam, de abban a pillanatban csakis ő tudott segíteni. Mosolyogva léptem elé, majd lopva Soobinra tekintettem, aki továbbra is felém igyekezett. Nagy levegőt véve Yeonjun szemébe néztem, akiek kiült az arcára az értetlenség, de próbált mosolyogni.