Csak egy csepp

Ősᴢɪɴᴛᴇ ʟᴇsᴢᴇᴋ

2021.05.10.

Nem tudom, mit kéne tennem. Ami azt illeti, sosem tudom, hogy mit kéne tennem. Elveszek, és csak úszom az árral. Egyáltalán nem uralom a vizet. Én csak egy kibírhatatlan vakarcs vagyok, aki teljes mértékben megérdemli, hogy kísértik.

Anyám úgynevezett sírja előtt állok, miközben a szelleme itt téblábol. Álmaimban gyakran benne volt, szóval gondoltam miért ne kérdezhetnék rá.

-Egyáltalán nem tetszik, amit csinálsz.
-Á, Miku drágám! Végre hajlandó vagy beszélni velem! Tudod milyen fárasztó volt álmodban szólongatni téged?
-Nem érdekel. Azt mond már el, hogy mit akarsz.
-Semmi különös, csak figyelmeztetni szeretnélek téged. Ennyivel tartozom neked, ha már te nyertél a cicaharcunk során.
-Neked csak cicaharc volt?! Annyira nem volt könnyű dolgod, hiszen meghaltál!
-Drágám, tudod, hogy nem tudok meghalni. Megölhet bárki, de nem halok meg. Talán látod valahol az elhunyt testem? Nem.

Igaz. De mégis mit vár tőlem? Félvér vagyok, szóval én nem csak köddé válok! Tudom, hogy az átkok nem halnak meg, ezért mondják azt, hogy elűzik őket, de akkor is olyan, mintha meghalnának. És arról én nem tehetek, ha máshogy mondom, mivel nem tartozom közéjük.

-Tudod, hogy hogy értem! Nem hiszem el, hogy ezen akadsz el! De ha már itt tartunk, miért nem mondtad el, hogy ki az igazi apám?
-Azt gondoltam, hogy csak az ellenséghez rohannál. De látom most náluk laksz, úgyhogy teljesen mindegy. Sejtettem, hogy egyszer náluk fogsz kikötni.
-Nekem nincs ellenségem.
-Ahhoz képest erre a lányra úgy tekintesz.
-Nobara nem az ellenségem! Ő csak...csak... Egy lány, akivel nem jövök ki valami jól.
-Miku, úgy cseréltetek testet, hogy bementetek a barlangba, igaz?
-Aha...
-De csak úgy nem cserélhettek testet. A boszorkányok szeretik a dolgokat bonyolítani. Ha ilyen egyszerű lenne végrehajtani egy testcserét, akkor nem vágott volna bele az a vénasszony. A boszorkányoknak nem lehet hazudni.
-Szóval...azért cseréltünk testet, mert utáljuk egymást?
-Pontosan!

Sosem gondoltam ellenségként a lányra. És azt sem gondoltam volna, hogy ő ennyire utál engem. De én a szívem mélyén miért tartom az ellenségemnek?

-Ez hülyeség! Én nem utálom, és mondtam, hogy nem az ellenségem.
-Ne hazudj magadnak! Nagyon is utálod őt, csak még nem jöttél rá.
-Tudtommal ezt nem egy boszinak kéne tudnia, hanem nekem. De mindegy, hagyjuk. Miért akartál engem figyelmeztetni?
-Fudo meg akar látogatni éjjel.
-Hogy mi van?!
-Úgy bizony. Ma pontosan éjfélkor eljön hozzád.
-Honnan tudod?
-Én mindent tudok. Azt is tudom, hogy megharapott. Ha nincs az a démon, akkor még most is ott lenne az a heg.

El nem tudom képzelni, hogy mit akar velem művelni Fudo. Ki akarja szívni a vérem? Vagy csak beszélni szeretne?

-Na most már mennem kell! Zavaró, hogy egy másik lány áll előttem.
-Várj még! Egy csomó mindent akarok kérdezni! Ha már annyit zaklattál, hadd kérdezhessek még!
-Nem lehet. Pihennem kell.

S ezzel eltűnik, megtörve az átokerőt. Azonnal fuldokolni kezdek, villámgyorsan bukok elő a kádból.
Hát ez hihetetlen. Még akartam volna egy kicsit cseverészni.

Ha igazat mondott, és Fudo jönni fog, Nobara testével fog találkozni. És mégis, hogy tervez idejönni? Nem sasszézhat ide csak úgy. Mondjuk egy vámpírnak van pár trükk a tarsolyában. Nem is kevés. Szóval Fudóból bármit kinézek...

-Na sikerült beszélned vele?-hallom Yuji hangját, ott tipródik az ajtóban.
-Nyugodtan bejöhetsz, nem vagyok meztelen..!

A fiú habozik, mielőtt belépne a fürdőszobába. Becsukja maga mögött az ajtót, és letérdel mellém.-Mi volt?
-Semmi jó-nyögöm, és elmesélek mindent, amit anya mondott.
Egy kis szünet után szólal meg a fiú.-Szóval Fudo egy vámpír. Nem hittem volna, hogy azok tényleg léteznek.
-Persze, hogy léteznek! Csak sellők nincsenek. Se titánok, se óriások, se törpék. És még eféle tündérmesés szereplők sem léteznek.
-Ha léteznének, az már tényleg sok lenne!
-Aha..

Őszintén? Nekem már eleve az összes lény sok, elegem van mindegyikből. Nem is akarok ilyeneken gondolkozni, hogy mi lenne, ha még más lények is lennének. Káosz lenne az tuti.

-Amúgy nagyon fura, hogy Nobarával nem jöttök ki jól. Szerintem nagyon kedves lány, és te is az vagy. Meg az érdeklődési körötök is hasonló, így tényleg furcsa nekem.
-Hát van olyan érzésem, hogy már soha többé nem leszünk barátok, úgyhogy ezt megszívtad.
-Csak bocsánatot kellene kérned tőle! Nem nagy ügy. Az már csak rajta múlik, hogy megbocsát-e. Végülis az ő teste épségben van, és a tiéd törött össze.
-Nem is értem, miért kellett neki ugranom, ha a saját testemet károsítottam meg...

Ez nem fair. Nekem kéne fájdalmat éreznem, nekem kéne kórházban lennem. De nem, ehelyett csak a testem van ott. Ez akkora nagy igazságtalanság! Most azonnal vissza akarom kapni a testemet! Szenvedni akarok, mert megérdemlem!

-Remélem hamar meggyógyul...!
-Most a tested miatt aggódsz, vagy Nobara miatt?
-Jaj Itadori, hát persze, hogy Nobara miatt!
-Én is remélem, hogy hamar felépül! Ő olyan csodálatos, és nagyon kedvelem őt, szóval nem szeretném elveszíteni, vagy ilyesmi. De ő erős lány, szóval muszáj lesz felépülnie..-itt elhallgat, és ha jól látom, álmodozó képet vág.

Ismerős ez az arckifejezés. Nem egy emberen láttam már Valentin-napon...

-Hé, te szerelmes vagy belé?-bököm meg játékosan a vállát.
-Nem, dehogyis!
-Elpirultál!-szöktelek egy kis vizet a fiú pólójára.

Yuji duzzogva elfordítja a fejét, így olyan, mint egy kisgyerek.

-És szeretnéd megcsókolni a lányt? Szeretnéd őt megérinteni?-mosolygok rejtélyesen.
-Őőő...i-igen...persze! De most mire gondolsz? Mi jár a fejedben?

Erre kikászálódok a kádból, és közel mászok a sráchoz. Végig simítok az arcán, és hevesen megcsókolom.

-Na, milyen érzés? Most Nobarával smárolsz-suttogom, majd újra kisajátítom az ajkait, mivel Itadori egyáltalán nem ellenkezik.

Vele teljesen más csókolózni, mint Fudóval.  Sőt, sokkal jobb. A hangulat tök romantikus még akkor is, ha tudjuk, hogy mindkettőnknek másvalaki jön be. De nem tudok megállj-t parancsolni magamnak, mert eszméletlen jól érzem magam. Amióta itt vagyok, talán ez volt életem legjobb döntése, hogy megcsókoltam valakit. Igaz, nem Megumit, de erre volt szükségem, és már nagyon nem bírtam tovább. Hát ez van, türelmetlen és telhetetlen vagyok. De nem tudok mit tenni, én ilyen vagyok-ez az igazi énem. Talán ilyenek a félvérek.