Csak egy csepp

A ᴛɪᴇ́ᴅ ʟᴇsᴢᴇᴋ

2022.12.31.

Nagyon boldog vagyok. Legszívesebben folyamatosan énekelnék és táncolnék örömömben! Megumival már több, mint egy hónapja járunk, 2 otthonom is van, szóval most minden királyul alakul. De már megtanultam, hogy minden meg tud változni akár 1 perc leforgása alatt is, úgyhogy ki kell élveznem, amíg ez a csodás időszak tart. Ja, keményen próbálkozom.

-Jó reggelt!-köszöntöm Mahitót.
-'Reggelt-mormolja álmosan.
-Segítsek valamit?
-Aha, az jó lenne, ha már úgy sem leszel itt..
-Bocsi, de már megígértem a srácoknak, hogy ott leszek!
-De aztán okosan!
-Mi-mire cé-célzol..?
-Azt mondtad, hogy nem fogsz hajnalban visszajönni hozzánk, hanem velük maradsz, ugye? Pontosabban Fushiguróval. Aztán megint egy ágyban fogtok aludni. Csakhogy itt nem csak alvás lesz. Jól gondolom?

Kiköpöm az imént ivott vizet a számból. Ugye ez most csak viccel?!?

-SEMMI KÖZÖD HOZZÁ-visítok fel, és olyan erővel csapom le az üvegpoharat, hogy az bereped.
-Szóval jól gondoltam.
Idegesen rágom a szám szélét.-Ugye nincs ellenedre?
-Nekem aztán nincs! De tényleg okosan, oké?
-Oké! Nem kell aggódnod!
-Most pedig együnk valamit, mielőtt neki látunk a munkának.
-Rendben!

•

Egy mezőn heveredünk le, jó messze a várostól.  Már lassan éjfél, nagyon izgatott vagyok. Yuji hozott tüzijátékot és van csillagszóró is. Remélem jól fogom érezni magam.

-Állítólag mindenkinek van egy csillaga, tudtad?-néz fel az égre Megumi.
-Hát nem nagyon hiszek ilyenekben.. De elméletben, ha tényleg mindenkinek lenne egy csillaga, akkor vajon melyik lenne az enyém?
-Csak is a legfényesebb!

Felkuncogok, és megsimítom a fiú arcát. Ő egy puszit nyom az arcomra, majd újra az eget kezdjük el kémlelni.

-Na már mindjárt kész vagyok!-hallom a tüzijátékkal bíbelődő Yujit.
-Ugyan nem kell sietni-mondja gúnyosan Megumi.-Ráérünk.

5 perc elteltével Itadori sikerrel jár, máris feltűnik az első tüzijáték az égen. Mi csodálattal bámuljuk az eget, nem tudjuk levenni róla tekintetünket. A műsor végét egy ananász alakú tüzijáték zárja.

Aztán a csillagszórókat is szépen elhasználjuk, miközben BÚÉK-ot ordítozva ugrálunk. Ezután a kis akciónk után mindannyian lihegve fekszünk le a fűbe, kivéve Nobara. A csaj úgy fel van pörögve, mintha egy kicsikét túl sok kávét ivott volna reggel.

-Nem akartok egy kicsit csavarogni? Mondjuk elmehetnénk a fesztiválra körülnézni.
-Neked még lenne energiád fesztiválozni?
-Miku de most mit vagy úgy oda? Hisz alig csináltunk valamit! Szinte egész végig csak feküdtél a fűben! És ez az ugrándozás semmi se volt...
-Akkor is elfáradtam! Legalább kilométereket sétáltunk mire ideértünk, és ha nem esett volna le eddig, én nem vagyok egy sportember. A sportok az ellenségeim. Szóval ha fesztiválozni akarsz, akkor menj, én hazamegyek.

A vörös hajú lány kicsit elszontyolodva telepedik le Yuji mellé.

-De nagyon szeretek fesztiválozni...
-Jó, én veled megyek! Tudtam, hogy oda is el akarsz majd menni, szóval hoztam pénzt. De ha megkérhetlek, akkor ne nagyon vásárolj össze-vissza minden hülyeséget...!
-Köszönöm, köszönöm, köszönöm!-ugrik a lány Yuji nyakába.-Szeretleeeek!

5 perc múlva már indulnak is a városba, mi Megumival itt maradunk a pokrócon.

-Itadorinak semennyi pénze sem marad. Nobara rendesen kifosztja-néz utánnuk kék szemű barátom.-Tavaly voltunk így négyen Gojo sensei-jel, és akkor ugyanúgy Nobara kifosztotta csórit.
-Szegény!-kuncogok.
-Hát igen, Kugisaki ilyen.

Csendbe burkolózunk, de ez a csend nem az a kínos fajta, hanem az a jóféle. A fiú szorosan magához ölel, és egy puszit lehel a homlokomra.
A távolba meredünk, és a várost kémleljük. Nem tudom hogy hány óra, de nem szeretném, hogy ez az éjszaka olyan hamar véget érjen. Eddig nagyon élvezem!

-Na megyünk?
-Aha, persze!-tápászkodom fel.

Miután mindennel összepakolunk, még váltunk pár csókot, aztán kézen fogva sétálunk vissza a Jujutsu Szakközéphez. Mindent lepakolunk Yuji szobájába, ahogy azt megbeszéltük, majd egy közös zuhanyzás után átballagunk Megumi szobájába. A fiú gondosan becsukja maga mögött az ajtót, és egy perverz mosoly kíséretében felkap, s ledob az ágyára. Fölém mászik, és megajándékoz a világ leghosszabb csókjával. Aztán a nyakamat kezdi el csókolgatni, közben a keze egyre lejjebb csúszik a testemen. Erre én az ingét kezdem el kigombolni.

-Biztos akarod?-áll meg egy pillanatra.
-Semmiben sem voltam még ennyire biztos-lehelek egy csókot az ajkára, és lehámozom róla az inget.

Egyik kezemmel átkarolom a nyakát, másik kezemmel meg eltávolítom az övét. Ezután szépen a nadrágja is a földre kerül, mint ahogy az enyém. Már csak egy szál boxerben terpeszkedik fölöttem, én meg fehérneműben alatta. Nem kell sok idő, pár pillanat múlva az utolsó ruhadarabok is a padlón végzik.

Megumi ujjai az ágyékom környékére vándorolnak, ezért kisebb nyögések hagyják el a számat. Ettől a fiú egy kicsit megijed, mivel azt hiszi, hogy rosszul csinálja, de a lelkére kötöm, hogy ez nem így van. Így hát folytassa.

Egy hirtelen mozdulattól vezérelve megnyalom a nyakát, majd gyengén harapdálni kezdem, közben hagyom, hogy belém hatoljon.

Szeretlek téged Megumi Fushiguro!