Csak egy csepp

Eʟsᴢᴀʙᴀᴅᴜʟᴛ ᴇʀᴏ̋

A könyvtáros-boszi áll előttünk hegyes fogait kivillantva. Egyik kezében papírlapokat, másik kezében meg egy bájitalt szorongat. A bájitalt fenékig lehúzza, és egy gonosz mosoly terül szét az arcán.

-Akkor játszunk egy kicsit! Semmit sem kaphatsz meg csak úgy kishölgy, amit keresel, azt ki kell érdemelni.
-Kishölgy? Idősebb vagyok nálad-vigyorodok el, és magabiztosan előrelépek.-Felmosom veled a padlót!
-Na erre én kíváncsi lennék!

A boszorkány fürgén szökdécsel előttem, miközben bájitalokat dobál felém. Én is kíváncsi leszek, hogy fogok győzedelmeskedni..

-Ez a banya szinte megérinthetetlen-nyögi a fekete hajú barátom.
-Hát igen. De egyszer csak elfárad..
-Szerintem amíg bájital hatása alatt áll, addig nem tud elgyengülni.
-Akkor el kell érnünk, hogy az összes bájitalt használja el ellenünk!

Egy örökkévalóságnak tűnik, mire az összes varázsital elfogy. Viszont a boszorkány így sem könnyíti meg a dolgunkat. Most rúnákkal varázsol, alig győzzük kikerülni a különböző formájú jégcsapokat, a piton nagyságú indákat.
Rúnák...-mormogom magamnak. Hát persze! A könyv Miss Bibircsóknál van. De hogy vegyem el tőle? Nem sok időm marad gondolkodni ezen, még egy éles jégcsap süvít felém. Ha nem bukok le időben, leviszi a fejemet.

Intek Meguminak, hogy kösse le egy ideig a banya figyelmét, míg én közelebb férkőzöm az ellenséghez. A régi klasszikus.
Már csak egy hajszál választ el a boszorkától.
Sikerülni fog ez Miku! Gyerünk! Éssss....
...győzelem! Azonban az örömöm nem tart sokáig, ugyanis valaminek mindig el kell csesződnie...! A kódex lángolni kezd, én meg kétségbeesetten hajítom le a földre. Nagy füstfelhő csap fel, amint próbálom eloltani a tüzet. De csak egyre nagyobb lesz a füst, s már alig látunk valamit. Aztán képszakadás. Olyan érzésem van, mintha szó szerint laggolni kezdenék.

Hirtelen olyan erős szél támad, hogy egy kisebb tornádó alakul ki a teremben. Még jól is nézne ki, ha nem lennénk életveszélyben.
A tornádó természetesen a kódexet is felkapja, aminek szépen, lassan tépődnek ki a lapjai. Ennek következtében az idő teljesen megkergül.

A tornádóban dinoszauruszok jelennek meg számunkra, és még bennszülötteket is láthatunk. Aztán szembe találom magam a látomásaimmal. Az összesből visszanézhetek részleteket, mintha valami film előzetesét nézném, amit majd később levetítenek azon a nagy vászonon a moziban. Annyi szerencsém van, hogy legalább összevissza mennek a jelenetek, így nem lehet normálisan hallani, hogy miről beszélünk anyával. Igaz, amiről szó folyik az nem titok, de Meguminak és annak a banyának nem kell tudnia ezekről.

Miután vége az emlékeim és a látomásaim vetítésének, Megumi emlékei következnek. Majd szépen sorban a legkedvesebb barátaim, és random emberek emlékei. A boszorkány csak gonoszan nevet, egyáltalán nem zavarja, hogy bekrepált az idő, és már nem lehet ezt visszacsinálni. Legalábbis én erre nem lennék képes, mivel túlságosan is gyenge vagyok.

-Állítsd le a szélvihart!-kiabálok oda Miss Bibircsóknak.
-Előbb játszunk egyet-vihog a boszi.-Ha nyersz, leállítom. Ha én nyerek, megkapod amit akarsz.
Mivel nincs más választásom beleegyezem.-Rendben.

Nagy nehezen közelebb megyek a banyához, és várom, hogy elkezdjünk valami játékot. Azonban úrrá lesz rajtam a félelem, mikor meglátom, hogy ez kártyázni akar velem. Tuti, hogy veszítek ilyen szélben! Szélben nem lehet kártyázni!

-Ez most komoly?!
-Mi az, beijedtél?
-Soha!
-Oké, akkor mondom a szabályokat. Szóval akinek legelőször összegyűlik 4 egyforma kártya, az nyer. Mindenek előtt először húzni kell 10 kártyát.

Kezdek hinni magamban. Összesen lehet 40 kártya, és mivel nekem tizet nyomott a markomba, jó eséllyel nyerhetek. Hisz lehet, hogy rögtön lesz mondjuk 3 azonos kártyám. Vagy 2... De a boszorkánynak is sok esélye van nyerni. Hiszen egyenlő esélyekkel indulunk. Már nem is vagyok olyan magabiztos...

-A játékmenet egyszerű. Csak cserélgetni kell a kártyalapjainkat. Ja, azt elfelejtettem mondani, hogy ha ilyen kártyád van-mutat fel egy fekete alapon piros halálfejes kártyát-, akkor is nyerhetsz. De ahhoz, hogy győzz vele, el kell rejtened, és csak akkor veheted elő, ha már kissé szorult helyzetben vagy. Ebből csak egy van, nevezhetjük ezt jokernek. Nos, minden világos akkor? Kezdhetjük?
-Igen-nyögöm, és igyekszem nem elbőgni magam. Ez tökre hülyeség, kurvára nincs kedvem ilyet játszani, de muszáj, hiszen nem akarom, hogy örökké kerge legyen az idő.

A játszma nem tart sokáig. Egészen belejövök a játékba, és ahogy végig reménykedtem benne, nálam kötött ki a joker.

-Győztél.
-Hát igen, jól látod! Most pedig vess véget a tornádónak!
-Tudod, én a helyedben, nem bíztam meg volna egy vérbeli boszorkányban...-Szavai vészjóslóan csengenek, borzongás fut át egész testemen.

Csak most veszem észre, hogy anya is itt van az ajtóban. A szemgolyót szabadon tartja a kezében, és engem néz.

-Sajnálom-suttogja, miközben elhalad mellettem, és a boszorkához sétál.

Ekkor kapcsolok. Hol van Megumi? Az előbb még itt állt pár lépésre tőlem. Csak nem...?
Az nem lehet! Nem és nem és nem!
Kiszáradt torokkal bámulok magam elé. Nem tudom mi tévő legyek, elveszettnek érzem magam. Figyelmetlen voltam, megint.

Villámgyorsan sprintelek a boszorkány és anya mellé. Próbálom elvenni a szemgolyót, de ők sokkal gyorsabbak nálam. Már 1 perc után érzem, ahogy a padlóra zuhan a testem. Tehetetlen vagyok. Kudarcot vallottam. A szemet, amibe bezárták Megumit, a boszorkány egyenesen az orkánba dobja. Majd a boszi köddé válik anyával együtt, a tornádó meg semmivé foszlik. Én meg itt maradok egyedül, mozdulatlanul feküdve a földön. Hirtelen olyan magányosnak érzem magam, mint még soha. Elvesztettem a szerelmemet, és a legjobb barátomat is. Már megint bebizonyítottam, hogy én egy mekkora csődtömeg vagyok...