𝐸𝓁𝓋𝑒𝓈𝓏𝓋𝑒

15. Fejezet

Sarah:
Szóval amint mondtam megismerkedtem Levivel, sokat lógtunk együtt. Mikor végre azt hittem boldog lehetek az élet közbe szólt, hogy k*rvára nem.. Azt hittem valami alakul köztünk, egy nap megcsókoltam, mert ő semmit sem lépett.. Mit ne mondjak ez volt az eddigi legrosszabb ötletem. Ezután már nem beszélt velem azt mondta időt kér. Majd szép csendben eltűnt ő is. "Mindig téged és az exedet látom, ezért nem csókoltalak meg". Ezt mondta nekem.. A szavak szépen lassan belém égtek. Szédültem és nem kaptam levegőt, zokogni akartam.. Ezek után már nem tudtam egy ideig senkiben sem megbízni. Egyedül éreztem magam, mert egyedül is voltam, el löktem magamtól Emilyt is, de ő nem hagyott sose magamra akkor sem amikor tudta, hogy nincs kedvem semmihez.
Most ott tartunk, hogy leérettségiztünk. Azóta se vertem ki a fejemből Callumot és Levit sem, de ahányszor rájuk gondoltam elöntött a bánat, hogy sose lehetek már boldog.

Teltek a hónapok és az évek édesapám elhunyt.. Ami annyira fájt, mostmár végleg egyedül maradtam. Sokszor álmodtam róla a halála után, sokszor riadtam fel az éjszaka közepén. Volt mikor csak a plafont bámultam egésznap és nem tudtam mit kezdeni magammal mire arra eszméltem fel, hogy már hajnal van. Nem tanultam tovább, nem tudtam. Elkezdtem dolgozni és csak ebből állt az életem. Amikor haza értem megpróbáltam mindig ismerkedni, abban a tudatban, hogy hátha találok valakit, hogy ne legyek ennyire magányos. Megismerkedtem egy sráccal, Kylenak hívták. Megkedveltem..

Callum:
Próbáltam letenni az alkoholt ahogyan azt ígértem magamnak, de nem mindig sikerült. Csak Sarah járt a fejemben és hogy mennyire elrontottam. Egy nap szomorúnak láttam. Tudom, hogy többé sosem lehet esélyem nála. Megismertem egy lányt nem mondom, hogy szeretem, de nagyon is kedvelem. Lehet a végén több is lehet belőle, de mindenképpen lassan szeretnék haladni.