𝐸𝓁𝓋𝑒𝓈𝓏𝓋𝑒

1. fejezet

Sarah Williams vagyok, egy átlagos 16 éves lány. A szüleim kiskoromban meghaltak így nevelő szüleim lettek. Mit nem mondjak nem a legjobb. A mostoha anyám ki nem állhat. Az egyetlen ember aki támogat a mostoha apukám, ezért is jövök ki vele olyan nagyon jól. Nagyon magányos személyiség vagyok nincsenek barátaim. Szőke hajú kis kékség vagyok.

Egy kedd reggeli napon az ébresztőmre riadva keltem, szomorúan lenyomtam. Majd keszülődtem az iskolába, egy fekete nadragot és egy fehér pólót választottam. Majd elvégeztem a reggeli rutinom. Le siettem ahol apu már iszogatta a kávéját. Köszöntem egy jóreggelttel. Mire ő is válaszolt. Majd gyorsan le dobtam a táskám, készítettem magamnak reggelit amit sikeresen megettem, majd az időt megpillantva láttam majdnem elkések, ezért gyorsan siettem volna a cipőmért ha nem ütközök bele a hárpiába. Halkan elmotyogtam egy sajnálomot mire lehordot engem hogy mit képzelek magamról. Felkaptam a fekete torna cipőm és a táskám majd kiszaladtam a házból. A könnyeimmel küszködve indultam neki az útnak. Hamar oda is értem, mivel közel lakunk az iskolámhoz. Be is léptem az épületbe, siettem a termünkbe ahol matekkal kezdtünk. Belépett Miss.Rose matek tanárunk.
- Jóreggelt gyerekek, jelentést kérek! Kérem Sarah Williams jelentsen.
Az osztály elhadart egy jóreggeltett, addig én kimentem és belekezdtem.
- Tanárnőnek jelentem az osztály létszáma 22, nem hiányzik senki.
Majd lassan vissza kullogtam helyemre. Hamar eltelt az óra. A többi óra mind unalommal telt el. Délután haza indultam, de félúton egy mellkasba ütköztem. Elhadartam egy sajnálomot, mire a srác rám morgott majd lenézett rám és ott hagyott. Amikor haza értem legkevésbé számítottam erre, Miss hárpia elkezdett üvöltözni velem a reggeli történet miatt, majd a keze csattant az arcomon, sírva szaladtam fel a szobámba majd kulcsra zártam és magamba rogyva zokogtam....

Sziasztok! Ez lenne az első rész, remélem tetszik. Ha tetszett, és várod a folytatást ne felejts el jelezni!