𝐸𝓁𝓋𝑒𝓈𝓏𝓋𝑒

9. Fejezet

Semmiképpen nem engedhetem így haza ilyen állapotban...

Sarah szemszöge:

Egy szobában ébredtem, egyedül. Félek, félek hogy csak álmodtam a tegnapot hogy Callum megmentett arról a borzalmas helyről, félek hogy még mindig abban a házban vagyok. De később ajtó nyitódást hallok. Callum lép be. Istenem mennyire megnyugodtam hogy végre vele lehetek.
- Szia hercegnőm! Hogy érzed magad?-aggódva kérdez.
Nem válaszolok, csak hevesen bólogatók, hogy minden a legnagyobb rendben van. Majd újra felel.
- Figyelj, sajnálom hogy nem vigyázztam rád jobban, az én hibám hogy bántottak.- mondja szomorúan.
Egy könnycsepp gördül le az arcomon ha újra belegondolok mit tett velem az az ember. Fájt, fáj erre gondolni. Nem akarok haza menni mert az apám kinyírna. Az lenne a legjobb ha végre Calummal maradhatnék. Bár ő nem tudom mit gondol erről. Lassan ki kelek az ágyból. Elvégzem a napi rutinom. Majd ami a tükörben fogad arra nem számítottam. Lefogytam és tele vagyok sebekkel, foltokkal. Gyengének érzem magam. A bordaim kilátszódnak. Az arcom tele van foltokkal és van egy monoklim. A tükör előtt némán álltam egy jó pár percig míg fel nem eszméltem. Szörnyen nézek ki. De nem sokáig foglalkoztam evvel. Majd lementem valami reggelit csinálni. Rántotta jó lesz.
- Sarah! Nagyon szeretném hogy ide költözz. Szeretnélek mindentől megóvni. Nagyon komolyak az érzéseim irántad. Hozzám költöznél?- kérdezi némi izgatottsággal.
Először nem felelek mert lessokoltam.
Egy pillanatra el akad a szavam.
- Ööömm én... Szeretnék ide költözni hozzád. Nekem is komolyak az érzéseim. De viszont időre van szükségem, nekem ez nagyon nagy trauma volt.
Meg értette. Haza megyünk a cuccomért, persze apa különös módon otthon található pedig mindig dolgozni szokott. Amikor meglát egy teher esik le a válláról és örül hogy előkerültem. De valahogy nen igazán boldog, szomorú.
- Kerestettelek a rendőrséggel, nagyon aggódtam érted hova tűntél?-kérdezi aggódva.
Nem magyarázkodom mert felesleges lenne. Csak ennyit mondok.
- El raboltak most pedig ha megbocsájtasz, elköltözöm.
Azzal a lendülettel felmentem össze pakoltam a cuccom. Dühös vagyok rá. Dühös hogy nem fogalalkozott velem mikor igazán szükségem lett volna rá. Majd jön az apai dumájával hogy ő igazán kerestetett!? Nem érdekel, az egyetlen ember akit érdeklek az Callum. Ha ő nem lenne még mindig ott lennék, ő talált rám. És ezért hálás is vagyon neki. A nap további részében Callum elvitt egy pszichológushoz hogy fel tudjam dolgozni a történteket. Naponta kell járnom, iskolába pedig nem kell járnom most egy ideig a nagy trauma miatt. Az igazgatóval el van simítva az ügy.

Sziasztok ez lenne a következő rész. Már volt ennek egy része fel rakva de nem jutott el mindenkihez és át is írtam picit. Ha tetszett jelezétek. Hamarosan jelentkezem az új résszel.