Kitaposott úton tapogatózok bekötött szemmel minduntalan,
Rózsák tüskéje, tán emberek, mindkettő bánthat,
Nem látom, szemem bekötve,
Kénes bűz vesz körül minket,
Pokolban lennék, vagy ez még a föld?
Élek, vagy meghaltam, tán mindkettő?
Lehet járt út, mint halottnak a csók,
Lehetek én a pokolban,
májam kivájhatná egy varjú,
a fájdalom lenne életem emlékeztetője csupán
hisz vak emberre támadnak a jóllakott sáskák.
Miért van nálad kés, ha nincs is kezed?
Az előbb még volt,
Én azt nem hiszem.
Tényleg nincs, szemem sincs..
Akkor nem is látsz?
Nem látnád a fejedre tett koronát?
Itt nincs is korona, csak bűz.
Én virágillatot érzek,
olyan gyomorkeserűt.
A nap is virrad, mindjárt reggel.
Te miről beszélsz?
Hisz a sötétség felkelt.
