Míg a halál el nem választ

25 Rész❤️

Domenicora néztem aki előttem állva felém nyújtotta a kezét. Illedelmesen elfogadtam majd a táncparketre lépve egyik kezével derekamat míg másik kezével a kezemet fogta. Hamarosan felcsendült a keringő jellegzetes dallama mi pedig mozogni kezdtünk a ritmusra. Domenico kiváló táncos volt. Úgy mozogtunk akár a nádszál amint a szél mozgatja. Szeretett táncolni hiszen a táncból tökéletesen tükröződött hogy ő vezetett ő a domináns. A férfi vezet a nő pedig csak engedelmesen követi. Domenico az a fajta ember aki szereti megmutatni ki az úr és a tánc erre a legmegfelelőbb. Tökéletesen passzolva szeltük át a termet, körülöttünk egyre többen lettek ám én mégis csak őt láttam. Éreztem ahogy a torkomban ver a szívem szemeim pedig elvesznek az övéiben. Kezem tökéletesen passzolt az ő kezéhez, lábunk egyszerre, szinkronban mozgott. Hirtelen megjelent az álmomban látott kép amelyben egymást ölelve állunk. Az emlékek hatására ijedten elléptem tőle mire meglepetten nézett rám.
-Elmegyek a mosdóba. Próbáltam a lehető legnormálisabb hangon beszélni ami szerencsére sikerült így Domenico mit sem sejtve bólintott majd az asztalunkhoz sétált és leült. Ah ajtó felé mentem. Lépteim egyre szaporábbak lettek. Menekülni próbáltam. De mégis mi elől menekültem? A tánc elől? Domenico elől? Az álom elől? Vagy az érzések elől amit kiváltott belőlem? A fürdőbe lépve a hideg csempéhez bújtam és hangosan zihálva próbáltam lenyugtatni szapora szívverésemet. A csaphoz lépve, megengedtem a vizet és kezet mostam. Homlokom gyöngyözött a verejtéktől, szívem még mindig hevesen kalapált én pedig még mindig összezavarodva néztem magam a tükörben.
-Szedd össze magad! Suttogtam majd sminkemet megigazítva visszaindultam. A terem tele volt táncoló párokkal. Mindenki szórakozott és az emberek próbálták jól érezni magukat ami lássuk be nem volt nehéz. Csodaszép volt a hely, az étel isteni, a zene tökéletes, az ifjú pár pedig rendkívül elragadó. Szomorúan néztem a menyasszony irányába. Én is ilyen boldog akartam lenni az esküvőmön. Domenico mellé ülve a vizembe kortyoltam majd illedelmes bájcsevejbe keveredtem a velem szemben ülő nővel. Kis idő múlva úgy éreztem mintha valaki figyelne ezért körbenéztem. Először Domenicora néztem ám ő a vele szemben ülő férfival beszélgetett. Tekintetem tovább siklott majd hamar megállt egy férfin aki még mindig engem nézett. Mikor odanéztem halványan elmosolyodott. Zavartan néztem rá.
-Édesem! Szólított meg Domenico mire felé kaptam a tekintetem. - Egy percre átülök a szomszéd asztalhoz. Üzleti ügyek. Nézett rám mosolyogva mire mosolyogva bolintottam. Eddig jól megy a szerep gondoltam magamban nevetve.
-Elnézést. Kimegyek a mosdóba! Mondta a velem szemben ülő hölgy mire újfent bolintottam. Az előbb engem néző férfi azonnal felállt és felém indult. Furcsán néztem rá. Bizonytalanság és félelem fogott el. Domenico felé néztem aki komoly beszélgetésbe keveredett a vele szemben ülő férfival így eszembe sem jutott megzavarni. A férfi elment mellettem és egy cetlit tett elém.

,,Várom magát a kertben. Kérem jöjjön el! "

Ennyi állt csupán a cetlin mégis zavartan néztem a férfi után ám már nem láttam. Felálltam majd óvatosan utána indultam. A kertbe érve azonnal megpillantottam a sötétben álldogáló fiatal férfit akinek az arcát csak a kertben felszerelt lámpák világították meg. Háttal állt nekem, jöttömre megfordult és kedvesen nézett rám. Nem úgy nézett ki mintha bántani akarna. Kissé nyugodtabban lépkedtem felé.
-Jó estét, Alessia! Köszöntött mire meglepődtem hogy tudja a nevem.
-Jó estét! Mit akar tőlem? Kérem mondja gyorsan. A férjem már vár. Kérdeztem rögtön a tárgyra térve. Halványan elmosolyodott amit nem értettem majd egy kis idő múlva megszólalt.
-Ismerem a férjét. Mondta mire felhúzott szemöldökkel néztem rá.
-Mit akar tőlem, uram? Kérdeztem. Tekintetem és testtartásomból bátorság sugárzott.
-Még szeretném ismerni magát! Jelentette ki mire hitetlenül néztem rám.
-Ahogy mondtam, a férjem bent vár! Mondtam kihangsúlyozva a férjem szót.
-Láttam ahogy táncoltak! Másokat átveri talán ez a színjáték de engem nem.
-Nem tudom miről beszél. Mondtam majd megakartam fordulni hogy visszamenjek.
-Kérem ne menjen el! Félre értett. Mondta mire megfordultam. - Nincs rossz szándékom. Csak a barátja szeretnék lenni.
-Ugyan miért akarna az lenni? Nem is ismer. Mondtam meglepetten.