Mindenen át

7.

Az ajtón belépve szomorúan körbe néztem. Magam előtt láttam, ahogy a kis kanapén ülnek a szüleim, Logan és én a földön ülve nézzük őket, és nevetünk. Nevetünk, mint régen.

Egy hét telt el, mióta az apám itthon járt. Ebben az egy hétben Logannal felfedező útra mentünk a táboron belül. Készítettünk egy térképet is, amin jeleztük, hogy ki hol lakik. Mivel neveket nem tudtunk, kinézet, és természet alapján különböztettük meg az embereket. Mindketten írtunk egy-egy picike levelet is, amiben a jövőbeli énünknek címeztünk. Vicces alakú kavicsokat gyűjtöttünk, színes leveleket és kaktusz virágokat szedtünk, melyeket a térképpel, és a levelekkel együtt egy pici ládába tettünk, és elástuk a terasz mellett.

A bátyám nagyon sokat találkozott a bandájával, de este mindig haza jött, és játszott velem. Mióta nem voltak barátaim, az idő borzasztóan lassan telt. A remény, hogy Bets valahol itt van, kezdett szétfoszlani. Anyu próbált minket sokszor megnevettetni, de az a rossz érzés, amit apu távozása után éreztem, nem múlt el.

Egy szeles pénteki nap volt. Mintha csak tegnap lett volna, úgy emlékszem. Logannal és anyuval éppen valamin nagyon nevettünk, mikor határozottan kopogtak. Anyám nevetve állt fel, és ment az ajtóhoz, hogy kinyissa. Amikor kitárult az ajtó, bátyám és én egyszerre néztünk oda, miközben a kanapé előtt bujkáltunk. Amint megláttam, kik azok, meghűlt az ereimben a vér.
- Jó napot! Maga Mrs. White? - kérdezte a nagydarab katona.
- Igen, én vagyok. - válaszolt anyám gyanakodva. - Talán valami baj van?
- Nos. Hiába képeztek ki minket az ilyenre, nem lehet megszokni. - sóhajtott a másik, szakállas katona. - Asszonyom! A tegnapi fegyveres harcokban férje, Sean White ezredes eltűnt. Nyomós okunk van azt feltételezni, hogy életét vesztette.

Egy pillanat alatt könnyek lepték el szememet.
- Ez... lehetetlen... - anyám csak ennyit tudott mondani. Zavartan nézett hol egyik, hol a másik katonára. A nagydarab katona folytatta.
- Az ezredes holmiját egy darabig még nem adhatjuk ki. - tekintete tele volt sajnálattal és együttérzéssel.

Megköszörülte a torkát, társára nézett, majd vissza anyámra - A halálhoz hozzá lehet szokni, a halálhír közléséhez nem.

A másik katona elővett egy papírt, amit anyám kezébe adott.
- Minden jót asszonyom! - mondták a katonák, és egy szomorú pillantást vetettek ránk, mert akkor már mi is anyánk mellé léptünk.
- Anyu! Mondd, hogy nem igaz! Mondd, kérlek! Logan! Apu nem halt meg! - erőtlenül suttogtam könyörögve. - Valaki mondja, hogy ez nem igaz! - most már kiabáltam.
- Victoria elég! Meghalt! Nem jön haza többet, fogd fel! Többé nincs apánk! - ordította Logan könnyes szemekkel, majd kirohant a házból.

Anyám össze roskadt az ajtóban, és csak sírt. Mellé ültem, és öleltük egymást zokogva. Kinéztem a nagyvilágba. A nap már lemenőfélben volt, vérvörösre festve az ég alját. A házak feketén magasodtak fölénk, míg mi csak apró porszemeknek látszottunk ebben a nagy, kegyetlen világban. Annyit sírtam, hogy szemhéjaim nehezedni kezdtek, majd szépen lassan lecsukódtak. A legközelebbi emlékem az volt, hogy a helyemen fekszem, és borzasztóan fáj a fejem.

Nem akartam elhinni ezt az egészet. Fel akartam kelni ebből a rémálomból, de a tudat élesen hasított belém: ez a valóság. Üresnek éreztem magam. Már nem tudtam sírni, tegnap kiszáradtam. Anyám, mikor meglátta, hogy felkeltem, lágyan, mosolyogva szólt, hogy egyek vele valamit.
- Gyere angyalom, reggelizzünk. Logan...haza jött éjszaka. Nem akartam vele veszekedni, de nagyon ingerült volt. Csak annyit tehettem, hogy hagytam aludni. Nem is gondoltam, hogy megint elmegy! Borzasztó anya vagyok! - kedves mosolya teljesen eltűnt. Könnyek buggyantak ki szeméből, amit gyorsan törölgetni is kezdett.
- Anya! Ilyet ne mondj! Logan... Logan gyáva! Nem mer szembe nézni az érzéseivel, ez nem a te hibád! Te vagy a világ legjobb anyukája! - szégyelltem a bátyámat. Én se vagyok egy szent, de ő még rajtam is túltesz! Nagyon haragudtam rá, és már tényleg nem tehettem semmit. Mindig, mikor azt hittem, végre minden kezd rendbe jönni... csak még több borzalmat szül az élet.