Kerti party

10.rész

Június 25.

Tegnap este értünk haza a pihenésből, és hát összességében nekem tetszett. Igaz döcögősen indult az eleje, de a tegnapi nap már nagyon jól éreztem magam. Anya megígérte, hogy 2 hét múlva visszajövünk, de akkor már a húgommal és apával. Akkor még senki se sejtette, hogy 2 hét múlva mi fog történni. 

- Szóval, ilyen volt a wellnessezés. -meséltem el Emily-nek a hétvégémet.

- Nem semmi Nina.-eléggé ledöbbent, láttam az arcán.- Vagyis akkor most nemsoká indulsz Alexxel kilovagolni a parkba? Nem zavar téged, hogy itt dolgozik?

- Nem, egyáltalán nem. Sőt, örülök neki. Így az egész nyarat velem tölti.-mosolyogtam. 

Nem sokkal később találkoztam Alexxel az istállók előtt. Épp a lovát nyergelte fel. Egy pillanatra megálltam a kapu előtt, mielőtt bementem volna hozzá. Csak néztem kicsit. Volt benne valami, ami megfogott engem. Szépen bánt a lóval, gyengédnek tűnt. A szeme csak úgy csillogott. Néztem még kicsit, és egyszercsak nevetni kezdett valamin. A nevetése a múltkorihoz hasonló volt, aranyos, és cuki. Aztán felém nézett, ugyan picit meglepődött, de mosolyogva sétált felém.

- Szia Nina! Te mióta állsz ott? Segíthetnél nyeregelni.-poénkodott velem.

- Őszintén, jó volt téged nézni, nagyjából 3 perce álltam ott.-sétáltam vele együtt a lovamhoz.

-Akkor készen állsz a mai túrára?-kérdezte izgatottan.

- Már alig várom.-bólogattam.

- Azon gondolkoztam, hogy esetleg...-itt tartott egy kis szünetet, majd mélyen a szemembe nézve folytatta.-Mi lenne, ha nem a parkba mennénk, hanem kicsit messzebb? Van egy rét, és tökéletes az idő kis fotózához. Csomagoltam el pici szendvicseket is.- picit furcsán néztem rá, majd rájött, hogy a fotózásos részt nem igazán értettem, így kiegészítette az előbb mondottakat.-Mármint lenne kedved ahhoz, hogy modellt állj nekem? Hoztam a fényképezőgépem.- esküszöm, hogy ilyen elpirult arcú, mosolygós embert rég láttam, de ez a jókedve rámragadt, és boldogan válaszoltam.

- Persze, szuper lenne. Nem is tudtam, hogy fotózol!-lepődtem meg.

- Nagyon ritkán van rá időm, de imádok. Azt hiszem 9 évesen kaptam az első fényképezőgépem.-gondolkozott el.- De ha van kedved néhány képem megnézheted. Fent van az instagrammomon alexxis_ néven.- Én meg elővettem a telefonom és rákerestem.

- Azta! Ezek nagyon jó képek! Miért nem ezzel foglalkozol? 

- Sajnos nem keresnék vele olyan jól. De most, hogy nézem Nina a képeid, te is fotózol? Rólad nincs is fent egy kép sem. -állapította meg.

- Nem vagyok jó modell, ezért állok én a fényképezőgép másik oldalán. -a válaszom olyan beletörődöttnek tűnt, de ez így is van. Feladtam, hogy nem tudok jó képeket készíteni magamról. Sok idő kellett, míg beláttam, de jobb ez így nekem.

- Akkor ma megtöröm ezt, és készítek rólad egy tökéletes képet.-majd megfogta a kezem, és nyomott egy puszit a homlokomra. Ettől a hirtelen előrelépéstől mindketten kicsit meglepődtünk, de pár másodperc után rámosolyogtam, ezzel jelezve neki, hogy én is így érzek iránta. Ugyan kellett egy kis idő, amíg mindketten újra visszacsöppenünk a jelenbe, de a végén nagyon jól éreztük magunk. És Alex betartotta a szavát, mert csinált rólam egy nagyon aranyos képet, ahol a lovamon ülök. Ugyan nem nézek a kamerába, de a mosolyom igazi. És ez a mosoly miatta volt...Úgy döntöttem ezt a képet feltöltöm az instagrammomra, majd meg is jelöltem rajta Alexet. Nem telt el 1 perc sem, de már a lányok üzenetekkel bombáztak engem. A lányoknak csak annyit írtam, hogy jöjjenek át holnap délután, és mindent elmesélek. Ők meg feladták a nyaggatást, mert tudták, hogy ma úgyse húznak ki belőlem semmilyen infót.