Kerti party

15.rész

A herceg megkeresett, ahogy azt az éjszaka ígérte. Reggel kaptam egy levelet tőle, bár túlzás hogy reggel volt, mert 11kor kopogtak az ajtómon.

- Miss White, csomagja érkezett.- hallottam a komornyik hangját.

- Bejöhet. Kérem tegye az asztalomra.- Amint kimondtam ezt, megláttam, hogy az a csomag nem is olyan kicsi. Majd ahogy kiment, én teljesen izgatottam keltem ki az ágyból, és szaladtam az asztalomhoz.
Ott hevert a bézs színű doboz mellett egy levél, amit elsőként bontottam ki.

"Kedves Nina White!

Remélem tetszeni fog az ajándék, melyet személyesen választottam a kedvenc üzletéből. A mai esti randevúnkra kérem ebbe jöjjön!
A helyszín meglepetés, de legyen kész 18:00ra, egy perccel se később! Várni fogom a kapuban.

Rajongója: Nicolas herceg"

A levelet félre tettem, és kíváncsian nyitottam ki a dobozt. Egy mályvaszínű ruha volt benne, pont olyan színű, mint amit a wellness hotelben is viseltem, azon a bizonyos reggelin. Leszaladtam a lépcsőn, a konyhába anyáékhoz, akkor épp közösen beszéltek meg valamit, de amint odaértem elhalkultak. Biztos a közelgő születésnapomról volt szó...

- Na téged is látni!-szólt elsőnek Emily

- Na itt vagyok, látjátok.- fordultam körbe magam körül mosolyogva.

- Mi ez a nagy mosoly drágám? - kérdezte apa kíváncsian.

- Háát, a herceg ajándékot küldött, egy ruhááát! - sikítottam fel, mire egyszerre ledöbbenve kérdezték.

- HOGY MICSODA?

- Igen, egy gyönyörű ruhát kaptam, amiit...-tartottam hatásszünetet.-amit a mai randinkra fel is kell vennem.

- Úristen, úristen, úristen.- ugrált velem a húgom, miközben ezt hajtogatta.

- Bizoony, ma este megyek a herceggel egy randevúraaa! Nem mesés? -áradoztam.

- Ez biztos valami mese lehet Nina, ő a herceg. Biztos számtalan barátnője volt már, és lehet te is a következő ilyen "hamar elfelejtős" leszel. Kérlek légy óvatos! - figyelmeztetett apa, mire csak hanyagul vállat rántottam. Kit érdekel milyen sokáig fog tartani a románc, hiszen ő a herceg!

- Rendben apa, óvatos leszek. De már egyszer megcsókolt! - ezzel ott hagytam őket a konyhában.

Mielőtt vissza értem volna a szobámba szóltam Helennek, hogy segítsen felpróbálni a ruhát, aki perceken belül meg is érkezett. A ruha olyan volt, mintha rám öntötték volna!

- Nahát Miss White, ez csodálatosan néz ki Magán. Tökéletes ízlése van a hercegnek, nem panaszkodhat. - ezt én is így gondolom.

A szoknyában illegtem-billegtem még párat az ablakom előtt,(ami persze hogy közvetlenül a hátsó kertre nézett)mielőtt levettem volna, amikor megláttam a kertben Alexet, aki szintén észre vett engem. Épp Zafírral játszott. Integetett nekem mosolyogva, majd elővette a farzsebéből a telefonját, és pötyögni kezdett valamit.
Pár másodperccel később üzenetem érkezett, és megnéztem a mobilom. Ő írt.

Alex: Lejössz hozzám a kertbe? Rég beszéltünk.

Nina: Ne haragudj, dolgom van.

Alex: Haragszol rám?

Nina: Egyáltalán nem haragszom. Kicsit máshogy alakultak a dolgok a herceg és köztem. Sajnálom.

Alex: Oh, értem 😔

Nina: Úgy gondoltam jobb, ha most írom meg, mielőtt pletykák terjednek majd el. Ma este randira hívott.

Ezután nem válaszolt. Egy darabig pötyögött valamit, de végül semmi válasz nem érkezett. Felnézett rám a kertből, és láttam, hogy szomorú.
Én is az voltam magamra, hogy felültettem.
Sajnáltam, mert tényleg jól éreztem magam az együtt töltött idő alatt, de hiába tetszett nekem, nem voltam belé szerelmes. Egy szuper barát volt számomra, csak ez a barátság már rég félrecsúszott, hiszen mégis valahogy tetszett nekem...

Abban a pillanatban, valahogy bonyolultnak éreztem szerelmesnek lenni. Nem tudtam hirtelen mit is jelent az a szó, teljesen összezavarodtam. A herceget tényleg szeretem, vagy csak tetszik az az érzés, ahogy játszik velem? Vagy talán csak fura ez az érzés amit érzek valaki iránt, és valójában tényleg ez lenne az a bizonyos szerelem?
Sose volt barátom ezelőtt, csak a tanulással foglalkoztam. Egy átlagos sulis nap után házit írtam, tanultam picit, olvastam. Néha kijártunk szórakozni a barátnőimmel, de fiúzni sose fiúztam.

Furcsa volt ez az új érzés. Bár amilyen gyorsan jött az a bizonytalanság, olyan gyorsan el is tűnt, mert ránéztem a ruhára, és eszembe jutott az éjszaka. Eszembe jutott az a személy, akit ebben az országban, sőt világon a lányok kívánnak. Mert tényleg csak azt hallani, hogy mennyire odáig vannak érte a lányok.
Becsuktam a szemem, és ott láttam azt a gyönyörű szempárt, amilyet még sose látott e világ. Újra átéltem azt a gyengéd csókot, ami pillanatokon belül egyre hevesebb lett. Éreztem azt az erős kezet, ami azon az éjjel átölelt.

Ezekkel a gondolatokkal készülődtem el a randira délután 6ra, amikor csengetett Nicolas herceg. Gyorsan végig néztem magamon a szobai tükrömben és bólintottam egyet.

- Csinos vagy Nina! -bíztattam magam majd leszaladtam a lépcsőn, már ahogy tudtam a magassarkúmban, és ajtót nyitottam...