Kerti party

16.rész

A herceg velem szemben állt, és egy vörösrózsákból álló csokrot tartott a kezében, amiben 6 szál rózsa állt szépen összefonva. Ha valaki nem tudná, a 6 szálas csokor azt jelenti, hogy őszinte érdeklődéssel van irántam, és enyhén szólva "A tiéd akarok lenni". Legalábbis a szüleim réges-régen, amikor egy névtelen férfitól csokrot kaptam, akkor ezt mondták. Milyen jó, hogy azóta tudom a "virágillemtant" és mindenre fel vagyok készülve.

- Fenség!- hajoltam meg.

- Nina, fogadja szeretettel ezt a csokrot tőlem. Remélem szereti a rózsákat. A kertünkből szedtem.

- Nagyon szépek, köszönöm! És milyen illatosak!- szagoltam meg őket.- Egy pillanat és jövök Nicolas herceg. Keresek egy vázát a csokromnak, nehogy elhervadjanak.- sietve lépdeltem vissza a konyhához, és az első vázát amit találtam megtöltöttem vízzel. Közben a herceg mögöttem jött. Illetlen voltam, mert elfelejtettem behívni. Látszólag nem vette sértésnek, mert mosolyogva nézett körül.

- Nagyon szép modern, és letisztult házuk van! Teljesen ellentéte a palotának.- szemfülesen körbenézett, és egy pár évvel régebbi képekből álló montázs előtt megállt.- Ott Ön teniszezik? Fel se ismerem-nevetett fel, én pedig odasétáltam mellé.

- Hát, sokat változtam, nem lehet tagadni. Régebben szerettem teniszezni, valamint tollasozni is, és számos versenyen részt vettem, de egyszer nagyon meghúztam a kezem egy teniszedzésen, és hetekig fájt, azóta hanyagolom ezt a két sportot.

- Oh, igazán sajnálom. Pedig kihívtam volna egy versenyre. - kuncogott huncutan.

- Háát, a hercegnek nem lehet nemet mondani. Kívánsága számomra parancs.- ekkor mélyen a szemembe nézett, közelebb jött, és a fülembe súgta:

- Ne felejtse el amit mondott, mert szaván fogom.- majd a kezembe karolt és megkérdezte-Indulásra kész Miss White? Hosszú út áll előttünk.

- Természetesen, már nagyon kíváncsi vagyok.

A herceg kinyitotta a fekete Rolls-Royce ajtaját, és segített beszállni, utána ő is beszállt, és elindultunk a főúton kifelé a városból. Fura volt a herceget vezetni látni, de hamar megszoktam a látványt. Eljátszottam a gondolattal, hogy rendszeresen emegyünk kettesben valahova, és jót szórakozunk.

- Min gondolkozik így Nina? - kérdezett rá úgy 20 perc kocsikázás után.

- Nem lenne szabad a hercegnek tudnia.- pirultam el.

- Mostmár nagyon kíváncsivá tett, mondja el!- unszkolt.- Tudja, a kívánságom számára parancs.- heccelt.

- Kár volt Önnek ezt mondanom, úgy érzem sokáig hallom majd vissza.- nevettem fel.- De ha ezt óhajtja....- mély levegőt vettem és amilyen gyorsan csak tudtam elhadartam. - Szóval meg tudnám szokni azt, hogy a herceg rendszeresen elvisz valahova. Tetszik ahogy vezet, és igen jól is néz ki így vezetés közben. Jól áll Önnek a sportos és az elegáns öltözet is, és valahogy minden szín, bármi amit felvesz, kiemeli a szép szemét. Aztán minden lány odáig van Önért, és valahogy pont engem választ ki. Pedig én csak egy grófnak vagyok a lánya, anyám pedig egy hétköznapi Londoni lány volt. Nincs bennem semmi különleges. Mikor igyekszem már elfogadni a fura kis életem, amiben én egy jelentéktelen szereplő vagyok, képbe jön Ön, a híres Nicolas herceg!!! Rááadásul hat szálás csokort ad, ami a "Tiéd akarok lenni" jelentése. -tettem macskakörmöt a levegőbe, amit persze nem láthatott, mert az útra figyel.-Mit mondjak még el Önnek? - fejeztem be elhadarva. Pár perc néma csönd volt, azt hittem mindjárt megfordul és hazavisz, de nem tette.

- Tudja Nina, én kedvelem Önt. Szeretem, hogy nem játsza el magát, és őszinte velem. Tudja milyen nehéz a mai világban egy olyan nőt találni, aki nem ájul el, ha megszólítom? Ha mégis találok egy ilyet, akkor a legtöbbet fizető napilapnak kitárja az addigi beszélgetéseink, és jönnek a pletykák. De magában megbízok. Ön tényleg tudja, mit hogy kell csinálni és a legfontosabb, nem ver át. Nem színlel, mindent elmond amit gondol. És ez tetszik nekem.- fejezte be a herceg a saját vallomását.

- Köszönöm, hogy ezt gondolja rólam. Sokat jelent.- és hirtelen döntésből megfogtam a jobb kezét. A herceg nem vette el, így az úticélunkig kéz a kézben mentünk.

- Van kedve énekelni? - kérdeztem a hercegtől.

- Oh de még mennyire!

És elkezdtünk régi dalokat énekelni, majd felváltva karaokéztük el a kedvenc dalaink. Olyan jókat nevettünk! Olyan 3 órás utazás után megérkeztünk egy hotelbe. A neve nagy betűkkel ki volt írva, már több kilométerrel ezelőtt. Gondolhattam volna, hogy ide hoz.

- A híres Lords Of The Manor.Ez csodálatosan néz ki! De miért jöttünk ide?

- Úgy gondoltam itt tölthetjük a hétvégét.

- Azta, ez igen kellemes meglepetés, de lenne pár kivetni valóm.- ekkor igen furcsa szemmel nézett rám.- Szóval először is, értem, hogy szombat van, de holnap van a születésnapom. A 20... és anyáék ha jól sejtem, akkor meglepetéspartit szerveztek. Vagyis tudok róla, hogy lesz, mert én írtam a meghívókat.. A második, nem hoztam magammal semmilyen ruhát!

- Miss White..., Nina. Szerinted eljönnék úgy ide, három órás autózással, hogy ne hozassak magunknak ruhát?

- Hát, tudja... Lehet kinéztem volna Önből. Szóval van ruhánk?

- Igen, az édesanyja összepakolt egy nagy bőröndnyi ruhát, amit már 6 óra előtt a csomagtartóba tettünk. Meglepetéés!

- Nicolas herceg, Ön igazán meglepett. Akkor anya tudja, hogy itt leszek, szuper. - bár nem lelkesedtem még annyira. Ezt Nicolas is láthatta rajtam.

- A legjobb hírem Nina, hogy ez a nagy hotel mind a miénk egészen keddig. Három éjszakát töltünk itt.- mutatott körbe a kivilágított hotelen. Már sötétedett, így a fényeket most kapcsolták fel. Gyönyörű látványt nyújott.

- És a szülinapom? A családom jó sok meghívót iratott velem, nem szeretném ha feleslegesen. Valamint a szép ruhám hiába vettem meg?

- Még egy jó hír... Holnap este itt tartjuk a szülinapját. És a ruhája is hamarosan itt lesz. - szóhoz se jutottam, csak a herceg nyakába ugrottam.

- Úristen ez nagyon jól hangzik, köszönöm!

- Nina, Önnek bármit megteszek.- és szájon csókolt.