Kerti party

13.rész

"A sok-sok új információtól, mert azért akadt néhány a kiküldött szabályzaton kívül, kicsit elfáradtam, így kimentem a kertbe, ahol a kávéasztalhoz sétáltam. Persze, hogy mit hozott a sors...
Amint kikértem a kávém és mentem volna vissza a kijelölt asztalomhoz, valaki nekem jött hátulról, és a poharam fele a ruhámra folyt..."

- Jajj nee!- kiáltottam fel, mire a kertben lévő alkalmazottak tömege rám nézett. Mindenki látta, hogy a kávém a bordó ruhámon szétterül, és páran el is indultak felém segíteni.

- Bocsásson meg Nina, hogyan tehetném jóvá?- kérdezte a mögöttem lévő herceg. Észre se vettem, hogy ő áll mögöttem. Annyira belemerültem a ruhám tisztogatásába, hogy csak elkezdtem magamba beszélni, és motyogni.

- Miss White..- most más hangsúlyban szólt hozzám, amire már felfigyeltem. A gyönyörű kékeszöld szempár rám nézett, és az arcán látszódott, hogy bánja amit tett. Teljesen ámulatba ejtett ahogy felém nyúlt, és elvette tőlem a rongyot.- Ha hazatelefonál tudnak hozni Önnek másik ruhát?

-Biztosan. Kérem kikísérne a kertből? Nem hiszem hogy kitalálnék.- majd kézen fogott és elindult velem. Út közben beszélgetést kezdeményezett, de én csak a gyönyörű ruhám néztem, hogy ez biztos mehet majd a kukába...

- Erre az alkalomra vettem ezt a szépséges ruhát. Első látásra beleszerettem. -mondtam sajnálkozva.

-Higyje el Miss White, csodásan áll Önnek. És kérem, hagyja itt. Kitisztíttatom.

- Kedves a Hercegtől, hogy felajánlja, de kétlem hogy sikerrel járnának.- néztem rá kedvesen. A szívem már kicsit megnyugodott, mire egy kis helyiségbe értünk. Tele volt régiségekkel, és könyvekkel l, meg egy nagy tölgyfa asztal állt az ablak előtt. Otthonos kis szoba volt.

- Ez itt az én privát dolgozószobám, vagy inkább amolyan kuckóm. Megvárhatja itt az új ruháját, és át is öltözhet.

- Köszönöm! - nagyon hálás voltam amiért segített, hogy jobban érezzem magam. Tényleg bűntudata volt Nicolasnak. - Jajj, de sok az idő, mindjárt jönnek a vendégek! Nem hiszem, hogy megérkezik addigra a ruha.- Zsörtölődtem picit. Hiszen akkor nem tudom az érkezésük pillanatát lefotózni!

- Ne aggódjon emiatt. Megoldom.- kacsintott rám, majd felém lépett, és kivette a nyakamba akasztott fényképezőgépem. Nagyon gyengéd volt, és óvatos, nehogy a hajam tönkretegye. Nagyon közel kerültünk egymáshoz. Éreztem, ahogy egyre gyorsabban veszi a levegőt. Én is eléggé beleéltem magam a pillanatba, a szívem elkezdett egyre hevesebben verni. Közel volt, de nagyon. Érezhető volt a feszültség, azt hittem megcsókol, és szerintem ő is egy darabig. Aztán, mintha valami az eszébe jutott volna hátrább lépett, majd elindult az ajtó felé. Visszanézett, és rám kacsintott, aztán kiment a szobából, ott hagyva engem a gondolataimmal.
Olyan 25 percbe telt, mire megérkezett a ruhám, amit Margot be is hozott, és segített feladni rám. A ruha anyaga hasonló volt, mint az előzőé, azonban teljesen máshogy nézett ki rajtam. Fekete volt, és ez nem ért le a földig, valamint mindkét vállam szabadon hagyta, és a felső része igazán szexinek tűnt a tollas kiegészítéssel. Szerencsére a magassarkú cipőm megúszta a kávés balesetet, és illett is a ruhámhoz, így nem kellett újat kérnem.

A legelső vendégek 5 perccel ezelőtt érkeztek meg, Margot mindenről beszámolt. Még azt is elmesélte a kertig vezető úton, hogy a herceg milyen jól ért a gépemhez! Erre a mondatára kicsit furán reagáltam, de végül is.... a herceg az a herceg. Nicolas mindenhez is ért...

A herceg rögtön észrevett minket, és végig mérte az új ruhám. Mondanám, hogy meglepett az arckifejezése, de igazából számítottam erre, főleg a szobában történtek után. Ez a ruha igazán felhívta a figyelmet a vékony, hosszú lábaim, főleg hogy nemcsak rövidebb a ruha, hanem fel is van jobb oldalt vágva. A vékony derekam a visszafogott kövekkel kirakott keskeny öv is kiemelte, ami közvetlenül a tollas díszítés alatt húzódott.
Mire odaért hozzánk a herceg, addig én is végig mértem őt. A kávés összefutásunkkor nem vettem észre, hogy milyen jól áll neki a fekete öltöny. A haját göndörnek szárította be, és meglehetősen jól állt neki. A kezén az órája mellett ott díszelgett egy vékony karkötő, amin egy pici végtelen jel állt.

- Igyekeztem jó képeket készíteni, de az Önéhez Nina nem érnek fel.- nyújtotta át a fényképezőgépet.

- Hálásan köszönöm. hajoltam meg előtte. Egy pár másodpercig csak néztük egymást, és nem tudtuk mit is mondjunk.

- Elnézését kérem a múltkori illetlenségem miatt, amikor a wellness hotelben úgy magára rivalltam. Tudom, illetlenség mentegetőzni, és ha nem szeretné elfogadni a bocsánatkérésem, akkor teljesen elfogadom. De tudnia kell, hogy tényleg sajnálom. - láttam a szemében az őszinteséget, és éreztem, hogy kaphat a herceg egy új esélyt. Pár pillanatig húztam a választ, de végül válaszoltam.

- A bocsánatkérése elfogadva. -mosolyogtam mint egy kislány, amire ő is elmosolyodott.

- Köszönöm a bizalmát!- ezután közelebb hajolt és a fülembe súgta: - Gyönyörű Miss White. Ön a legszebb ezen az estélyen. - ezek a szavak után úgy gondoltam ideje lenne elmenni, mielőtt még jobban beleszeretnék a hercegbw.

- Ha nem haragszik meg a herceg, mennem kell, vár a feladat. De remélem még láthatom. -úristen, hogy mondhattam ilyet! Az volt pont a célom, hogy távolságtartó legyek, erre kimondom ezt.. Kihívó voltam a herceggel szemben!? Vagy nem? Meglepődött arra, amit mondtam, de huncut mosollyal a szemembe nézett, és válaszolt.

- Oh, Miss White, én is nagyon remélem, hogy láthatom még. - Majd nyomott egy lágy csókot a kezemre és elment a vendégeket köszönteni. Én piros arccal fordultam el és indultam meg a többi vendéghez. Sötétedésig le se lehetett rólam vakarni a mosolygást. Igazán boldog voltam. A hercegnek valószínűleg tetszhetek, és a kedvenc hobbim csinálhatom itt a közelében. Az eltelt órák csodálatosak voltak.