Kerti party

14.rész

"- Oh, Miss White, én is nagyon remélem, hogy láthatom még. - Majd nyomott egy lágy csókot a kezemre és elment a vendégeket köszönteni. Én piros arccal fordultam el és indultam meg a többi vendéghez. Sötétedésig le se lehetett rólam vakarni a mosolygást. Igazán boldog voltam. A hercegnek valószínűleg tetszhetek, és a kedvenc hobbim csinálhatom itt a közelében. Az eltelt órák csodálatosak voltak."

Este 22:10kor odajött Margot, és szólt, hogy a királyné parancsára már nem kell fotóznom. Igazán örültem ennek a hírnek, mert a kezem majd leszakadt a sok kattintástól. Közben alig ettem valamit, mert teljesen lefoglalt ez a munka. A naplementés képeim lettek a kedvenceim. Rajtam kívül volt egy festő, aki az általam készített képekkel festette le a vendégeket, amiket olyan 10 perc alatt el is készítetett, így a vendégek ezekkel a szuper kis emlékkel távozhattak az este folyamán.

A buli még ugyan tartott, de a sereglet 1/3-a már elmehetett. A herceget épp akkor pillanottam meg, amikor egy idős pártól köszönt el. Olyan édes volt, miközben illedelmesen kísérte őket a kijárathoz. Látszott rajta, hogy fáradt, így arra gondoltam kikérek neki egy koktélt, és meglepem.
Oda is értem a bárhoz, ahol pár órával ezelőtt a szoknyám kávés lett.

- Pincér!- szóltam, azonban nem figyelt fel elsőre. Leolvastam a mellényén található névjegykártyát, és a nevén szólítottam, hátha erre felfigyel- Dominik, kérem készítene a hercegnek és nekem egy frissítő koktélt?- a tervem bevállt, és odajött hozzám. Tipikus angol pasi volt, még az akcentusán is érződött, hogy ő ide született.

- Persze kisasszony. Ha jól tudom Nicolas Louis herceg kedvenc itala a Piña Colada. Önnek is készíthetem azt?

- Igen, az jó lesz.- rövid időn belül elkészült a két ital, amit kezembe is vettem és elindultam az egyik üres asztalhoz. Találtam egy olyan kétfős asztalt, ahol még kis sütemények, és sós falatkák is maradtak, gondoltam az jó lesz, mert én már farkas éhes voltam. 2 percet kellett várnom, mire a herceget megláttam, ahogy a kapu irányából sétál vissza. Integetve felálltam, amikor megláttam mellette egy csinos lányt, és ez a lány valahonnan ismerős volt. Kézen fogva jöttek felém, és egyre idegesebb lettem. Lehet a hercegnek van barátnője?

- Nicolas herceg-hajoltam meg előtte, majd a lány előtt is. Így közelről figyelve a lány nagyon hasonlított a hercegre.

- Miss White, bemutatom a húgom, Kira hercegnőt.- aki ekkor fülig érő szájjal felém lépett és átölelt.

- Jajj Nina, de csodálatos, hogy végre találkozhatok veled! Nicolas sokat beszélt rólad!- mondta szinte visítva, de a herceg lecsittegtette.- Én voltam ott Nicolassal a wellnes hotelben, de sajnos akkor nem volt szerencsém veled találkozni. Pont felmentél reggeli után a szobádba, amikor lementem Nicolashoz reggelizni.

- Kira, nem tudnád néha kicsit befogni a szád!? Miért kell mindent világgá kürtölnöd?- a herceget sose hallottam így beszélni. Elég idegesnek tűnt. Bár nem csodálom, most mondta el a húga, hogy szokott rólam beszélni, ami engem is meglepett. És az egy jó hír volt, hogy múltkor a herceg nem egy másik csaj fűzött éppen a reggelinél, hanem a húga volt az. Csodálatos, ezek szerint akkor rosszat feltételeztem a hercegről... de legalább ezt nem tudja.
Nem igazán tudtam mit fűzzek ehhez a beszélgetéshez, hiszen Kira gyorsan ott hagyott minket, és mi ketten eléggé kellemetlenül éreztük magunkat. Végül megtörtem a csendet.

- Jut eszembe, hoztam kis frissítő koktélt. Ha jól informálódtam ez a herceg kedvence- mutattam az asztalon lévő italokra.- Remélem nem bánja.

- Köszönöm Nina, és ne haragudjon hogy ilyen helyzetbe hoztam..., már megint...

- Őszintén válaszoljon a kérdésemre Nicolas herceg. Igazat mondott a hercegnő? - csupa fül voltam, vártam a válaszát, de választ nem kaptam.

- Lenne kedve táncolni velem?- láttam rajta, hogy az egója azért elég magas, így nem is fog válaszolni, de a táncra való felkérés elárult mindent. Szóval a hercegnek tetszek.

- Nagyon szívesen.- belém karolt, és a táncparkettre vitt. Valamit odasúgott a zenészeknek. Vártunk néhány másodpercet, majd amint véget ért az előző lassú szám, abban a pillanatban, a táncparkett közepére vitt. Belém karolt, majd a fülembe súgta, hogy:

- Ez a kedvenc számom.- és rákezdtek a zenészek a Thousand Years-re. Mi elkezdtünk rá keringőzni, és mondanom sem kell. Csodálatos volt az az 5 perc, amit a parketten töltöttünk el. Mindenki aki eddig táncolt félreállt, majd körbe álltak, és az összes szempár ránk szegeződött. Még a pincérek is abbahagyták a dolgokukat, és álltak egy helyben. Nem tudom mi volt számukra ilyen meglepő, a herceg sose táncolt még? Vagy pont hogy én lehetek a századik, akit így kápráztat el?
Számtalan gondolat repült végig a fejemben, de amilyen gyorsan jöttek, olyan gyorsan el is illantak ezek a gondolatok.
Olyan volt, mintha csak mi lennénk a világon, mintha Mi lennénk a világ közepe. A herceg tökéletesen táncolt, és kivételesen én se léptem rá a lábára, pedig úgy izgultam a legelején, de szerencsére az izgalmam a tánc második felére el is tűnt, mert ez a közös tánc olyan könnyed volt. Tudott irányítani, és elég volt a csillogó szempárt figyelnem, mert az minden érzést leírt.
A rögtönzött előadásunk legvégén megpörgetett, és felemelt. Így zártuk ezt a produkciót, amit nagy taps követett.

- Gyönyörű volt. Köszönöm.- súgtam a fülébe, mire Nicolas ennyit mondott:

- Te vagy gyönyörű.- lekísért a táncparkettről, és visszamentünk az asztalunkhoz.
Az éjszaka további részében beszélgettünk, majd hajnali 2kor, amikor márcsak rajtunk kívül az alkalmazottak pakolásztak kint, úgy gondoltam ideje elköszönnöm.

- Köszönöm, hogy itt lehetettem Nicolas herceg. És nagyon jól éreztem magam.

- Én köszönöm Miss White, hogy ilyen sokáig maradt. Én is nagyon élveztem a társaságát. Remélem hamarosan viszont láthatom.

Kis ideig mosolyogtunk egymásra, amikor a tekintete az ajkamra szegeződött. Észre vettem, hogy felváltva néz a számra, és a szemembe, így megnyaltam a számat, amit jelzésnek vett, és közelebb lépett hozzám. Márcsak egy lehelletnyi távolságra volt a szánk egymástól, a két kezét a derekamra tette, és közelebb húzott magához, majd megcsókolt. A parfümének illata mézédes volt, a szája íze pedig mentolos. Nem elégedett meg egy röpke csókkal, mert amíg a bal keze a csípőmről kicsit lentebb csúszott, addig a jobb kezével hajamba túrt, és megismételte az előző csókot, csak kicsit hevesebben. Nem csókolóztunk sokáig, mert zaj szűrödött a fákhoz a kert túloldalából, így távolabb lépett tőlem. De megígérte, hogy hamarosan keresni fog.

A csók után szaporán vettem a lábaim, és beszálltam a rám váró autóba. Mosolyogva, csukott szemmel dőltem hátra az ülésben, és igyekeztem nem elfelejteni ezt a csodás napot, amikor az éjszakában a herceg megcsókolt.