Törékeny;
De nem úgy, mint egy szál virág, amit holmi gyenge szélroham kedve szerint visz táncba;
Sokkal inkább egy futótűzzel töltött üvegcse, ami nem fél felperzselni a körülötte lévő világot.
Aemond Targeryen x oc!
Ops! Esta imagem não segue nossas diretrizes de conteúdo. Para continuar a publicação, tente removê-la ou carregar outra.
Visenya úgy lóbálta az ágya széléről lelógó lábait, mintha azzal távol tudná tartani a kobakjában tábort verő elkeseredett gondolatokat.
Ser Harwin eközben neki háttal állt, mozdulatlanul akárcsak egy kőszikla. Hallgatásba burkolózott, így Visenya továbbra is kitartóan szuggerálhatta a testvéreiéhez kísértetiesen hasonlító göndör fürtök sorát. Habár fosztották meg a Városi Őrség parancsnoki címétől, a férfi továbbra is árgus szemekkel figyelte a lábuk előtt elterülő Királyvár nyüzsgő utcáit, amit pár röpke órán belül örökre elhagyni kényszerült.
- Muszáj itt hagynod minket? - bökte ki végül a hercegnő.
A kérdést Ser Harwin tarkójának szegezte, így képtelen volt megállapítani a hosszú hatásszünet okát. Vajon a főváros látképének részleteit próbálja az elméjébe vésni, vagy csupán a megfelelő szavakat keresi a búcsúzáshoz, netalántán meg se hallotta a vészesen lefelé görbülő ajkait elhagyó szavakat?
- Attól félek igen.
- Igazságtalanság... - Visenya szeméből kibuggyantak az első könnycseppek.
- A világ tele van vele - Érzelem mentes hangon beszélt, de amikor meglátta a lánya arcán leszánkázó könnyek nyomát, ellágyultak a vonásai.
Végérvényesen búcsút intett a tájnak és átszelte a szobát, hogy Visenya ágyának széléhez térdeljen. Hüvelykujjával megszabadult a sírás bizonyítékától és úgy nézett bele a kislány kivörösödött szemeibe.
- Ha mindegyiken fennakadnák, akkor naphosszat siránkozhatnánk Visenya.
- Remélem Ser Criston egy életre megsínylette. - szűrte a fogai között a hercegnő.
- Pár megrepedt borda és két hiányzó fog, úgy hallom.
Ser Harwin szavai már-már büszkén csengtek; következmények ide vagy oda, bármikor újra a gyermekei védelmére kelt volna, ha a helyzet úgy kívánja.
Ettől a gondolattól melegség járta át a testét. Elhatározta, hogy így fog emlékezni rá; a férfi, aki a lopott pillanatokban apja helyett apja volt, és aki intrikák és megjátszás nélkül szerette mindannyijukat.
Ser Harwin az elmélázását kihasználva eloldalgott, hogy egy keskeny, hosszúkás ládával a kezében térjen vissza hozzá.
- Adni szeretnék neked valamit... A neved napjára szántam, de attól félek személyesen nem fogok tudni ott lenni.
Visenya sóvárgó tekintettel meredt a faragványokkal díszített dobozra. Túlságosan szerette az ajándékokat, még akkor is, ha ilyen szomorú indíttatásból érkeztek.
- Szabad? - majd megütötte a guta a kíváncsiságtól, de igyekezett fenntartani az udvariasság álcáját.
Ser Harwin ajkai - érkezése óta először - mosolyra görbültek.
