Eldarya Egyetem

18.fejezet: Felmentő sereg

Másnap órák után Miikoval egy üres terembe mentünk. Muszáj tanácskozást tartanunk.
- Kezdenek beindulni az események mi mégis szinte a nullánál állunk tudásilag. Fogalmunk sincs a Lélek Kristály miért hozott bennünket ebbe az időbe. Talán valakit meg kell védenünk a jövő véget? Elkapni Josht a küldetésünk? Annyi lehetőség van.- kapott fejéhez Miiko gondterhelten. Teljesen megértem. A jövőben nem tudom él-e ez a Josh, bár félek igen.
- Csak Bloomról és Bianca de Lucaról vannak információink a jövőt illetőleg. Bárcsak többet beszéltünk volna velük.- haraptam alsó ajkamba gondolkozva. Semmi ötletem sincs, ez nagyon idegesít.
- Ez a része is aggaszt a másik pedig, hogy itt még nem létezett a M.Ö.E.G. Nem annyira összetartóak a varázslények és az emberek. Bárcsak utánajárhatnánk a dolognak a jövőben, de arra nincs lehetőségünk.- tekintett a plafonra egykori kitsune. Talán örökre itt ragadunk? Sose látom viszont Leiftant és a többieket? Megráztam fejemet, nem adom fel ilyen könnyen! Találunk megoldást a problémáinkra, biztos vagyok benne!
- Egyenlőre maradjunk a többiek védelmezésénél és megfigyelésnél. Talán akkor sikerül Josht nyakon csípnünk vagy valamelyik talpnyalóját.- ropogtattam meg kezeimet kissé haragosan. Miiko beletörődően felsóhajtott aztán elhagytuk a termet. Intettem neki és a könyvtárba siettem ahol Flóra és Jasper várt már rám. Beérve leültem hozzájuk felvillanyozva. Flóra jött nekünk segíteni a sötét nyelv megtanulásában. Félénken nyitotta ki a könyvet és kezdett magyarázatba. Meglepetésére jóval előrébb jártunk mint azt ő hitte.
- Elképesztőek vagytok.- ámult el mire Jasperrel összenéztünk vigyorogva.
- Nagyon tudok teperni ha magába szív a dolog.- helyeseltem. Na, szeretek új dolgokat tanulni.
- Viccesnek tűnt és nem csalódtam.- biccentett Jasper aztán lepacsiztunk és folytattuk a tanulást. Pár óra múlva Flóra miatt inkább befejeztük mára.
- Most, hogy végeztünk a tanulással mesélj csak Flóra, hogy álltok Leóval?- érdeklődte majdnem kiköpött másom mire a kérdezett orcája a rózsával megegyező színt öltötte fel. Flóra annyira aranyos ilyenkor. Aha, tényleg kezdtem Alexyék viselkedését átvenni....
- Mi?... Öm..izé...- makogta egyre halkabban.
- Nem egyszerű a szerelem.- gondoltam bele. Már csak magamat és Leiftant veszem figyelembe, nagyon kusza a dolog. Leginkább én nem nyitok felé mivel félek. Nem akarok sebet ejteni rajta.
- Te ezt meg honnét tudod?- kapta föl fejét Jasper érdekes tekintettel. Nem tudom ezt a kifejezést hova tenni tőle.  Ám kérdésére akaratlanul éreztem fejem forróságát. Ó, ne már!
- Hallottam.- vágtam rá kissé idegesen és kerültem velük a szemkontaktust. Remélem elég meggyőző voltam, nincs kedvem jobban kimagyarázni magamat. Nem beszélhetek nekik Leiftanról és a távoli jövőről.
- Líz, ezt még én se veszem be. Ki a szerencsés?- hajolt meglepően lelkesen közelebb hozzám Flóra. Automatikusan felkaptam fejemet ám inkább előkaptam egy könyvet és úgy kezdtem csinálni ,mintha olvasnék. Jasper felsóhajtott aztán pár percig néma csend telepedett ránk. Mégis mit felelhetnék?
- Máskor meggyőzőbb alibivel állj elő.- lágyult el Jasper hangja mire megfogta a kezemben tartott könyvet és nemes egyszerűséggel megfordította. Párat pislogtam mire felfogtam, hogy percekig fejjel lefelé tartottam az állítólagos olvasmányomat. A sötét boszorkány aranyos kuncogásba tört ki míg apám kedves és elnéző mosolyt küldött felém. Tarkómat vakartam heherészve , megint jól megcsináltam. Van ami valóban nem változik.
- Milyen az a fiú? - folytatta a kíváncsiskodást Flóra mire ismételten haloványan elpirultam. Miért én lettem a terelő témája?
- Remélem megérdemel téged.- sóhajtott ismételten fel Jasper. Valahogy szokatlan a reakciója.
- Ennyire nem bízol bennünk?- pislogott ártatlanul a kis boszi. Ez nem fer! Lelki támadásba váltott át! Ismét félre lestem ám éreztem magamon barátaim tekintetét. Feléjük pillantottam mire kiskutya szemekre váltottak. Ne, ezt nem tehetik velem! Áh, nem bírom!
- Oké-oké! Megadom magamat, csak fejezzétek be! A gyerekek meg ez a gyenge pontom a számomra fontos személyektől.- tettem védekezően magam elő kezeimet. A két furfangos pedig diadalmasan felemelve kezüket lepacsiztak. Mégis mióta vannak ennyire jóban? Flóra egyre jobban nyit mások felé, valahogy megnyugtató ez a gondolat. Most pedig várakozóan tekintenek rám. Nyeltem egyet és zavaromban egy hajtincsemmel kezdtem babrálni.
- Nem ismeritek őt, ennyi.- fejeztem be tömören. Elégedetlen tekintetekkel láttak el aztán közelebb húzódtak hozzám.
- Megérdemli az érzéseidet?- aggodalmaskodott Jasper. Valahogy hálát érzek iránta. Belegondolva csak most akad alkalmam apámat beavatni a szerelmi életembe. Bárcsak a jövőben is életben volna...
- Rendes srác, rengeteg mindent köszönhetek neki. Nem egyszer húzott ki a csávából. Kedves, megbízható akire bármikor számíthatok. Bár néha túlságosan aggódó és talán picit atyáskodó. Dehát nem tudok ezzel mit kezdeni.-vontam vállat akaratlanul mosolyogva. Eszembe jutott a túlzott féltése, kellemesen esik, de nem vagyok egy gyenge virágszál. Megoldom én a saját problémáimat.