Eldarya Egyetem

15. fejezet: Sleigh Beggy elő

Leiftan:

Miután elhagytam Hina szobáját az igazgatói iroda felé vettem utamat. Talán az Orákulum képes leállítani ezt a felfordulást. Mégis mikor oda értem az ajtó tárva-nyitva fogadott. Értetlenül léptem be, de a látvány még meg se fordult fejemben. Egy denevér szárnyas férfi fojtogatta az elgyengült dirit. Mégis mi folyik itt? Nem gondolkozva nekiiramodtam a pasasnak és azzal a lendülettel felborítottam mindhármunkat. A férfi értetlenkedett ám szerencsémre az egész eseménysorozatnak köszönhetően sikerült elengednie az intézmény vezetőjét. Felkaptam karjaimba az ájult Orákulumot és amilyen gyorsan lehetett elhagytam a helyszínt. Pechemre a fekete hajú férfi szárnyastul üldözőbe vett, sikeresen utolért mire megpillantva az ablakot kiugrottam rajta. Nem akartam használni a képességemet, de nincs más választásom! Fekete szárnyaim bukkantak elő hátamból így már a levegőben védelmeztem az igazgatómat. Két szarvam kinőtt és biztosan jellegzetesen szemem fehér része elfeketedett. Senkinek se árultam el az egyetemen, hogy valójában a sötét angyalok fajába tartozom. Nem akartam a riadtságot látni rajtuk. Belegondolva nem vetnének meg, pláne Hina viselkedne velem szokványosan.

- Azt hitted megijeszthetsz ezzel? Ha tudnád milyen hosszú ideje várok erre a napra! - kiáltott felém a denevér pasas és fekete haja meglibbent amint utánam sietett. A levegőben folytatódott kergetőzésünk , mégse vagyok képes lerázni. Csatába nem bontakozhatok míg az Orákulumot védelmezem. Letekintve pedig igazi háborús övezetet fedeztem fel. Mégis hogyan leszünk képesek megállítani ? Ekkor egy ismerős vörös körpajzsot fedeztem fel, ez az! Leszálltam a pajzs előtt mire egy hárpia támadt nekem. Egy határozott rúgással eltávolítottam közelemből aztán hátrafordultam.

- Nem megmondtam, hogy ne gyere ki a szobából?- szidtam meg automatikusan a vérburok tulajdonosát ám meglátva három barátomat elkerekedtek szemeim. Mégis hol van Hina? Ki használja a vérét akkor? Rosaék félelem ittas arccal néztek vissza rám ám Adrien elérőbb lépett.

- Mit műveltél az igazgatónkkal? Te állsz az egész mögött?- kérte számon rajtam gyűlölködve. Ó, belegondolva az ő szemszögükből reális felvetés.

- Dehogy, éppen azon vagyo...- magyarázkodásomat egy levegőből érkező ököl szakította félbe. Pár métert hátráltam ám védelmezően szorítottam magamhoz az eszméletlen célpontot.

- Na mi van? Meguntad a fogócskát végre?- vigyorgott ördögiek a középkorú, fekete hajú férfi. Felálltam és Alexyék felé pillantottam.

- Valaki oldja fel a pajzsot míg az Orákulum védelem alá nem kerül!- kiáltottam oda a hármas bagázsnak akik alig bírják követni az új események folyását.

- Nem tudom hogyan kell. Életemben először használom a képességemet !- esett kétségbe Adrien. Szóval ő a másik vérhasználó? Alexy határozott mozdulatokkal csapta kupán a másik kékséget és rámosolyodott.

- Nyugodj meg és próbáld érezni.- tanácsolta bölcsen Alexy a dolgot. Adrien mély levegőket vett mire a burkon egy kisebb lyuk keletkezett, tökéletes! Nekiiramodtam ám a férfi elállta utamat.

- Több évi munkámat nem pár kölyök fogja tönkre vágni.- jelentette ki elbizakodva. A következő pillanatban már Nevra rúgta gyomorszájon a figyelmetlen felnőttet. Kihasználva az esélyt Rosaékra bíztam a dirit és végre harcra készen állok.

- Köszi Nevra a kisegítést, de már boldogulok.- hesegettem el a vámpírt mire széles mosoly ült ki arcára.

- Te most szórakozol velem? Mindent hallottam a kis trécselésetekből, nem hagyom learatni a babérokat. - húzta ki magát önelégülten. Akkor úgy fest ismételten rivalizálódnunk kell. - Mellékesen, mi ez a kinézet?- bökött felém kíváncsian. Vártam már kérdését.