Eldarya Egyetem

20.fejezet: Josh lecsap

 Miiko:

Jamessel a szobájában beszélgettem és érdeklődtem Jasper iránt. Az nem létezik, hogy csak egy egyszerű mágus volna. Egy nyitot személyiség mégis a kezdetek óta olyan érzést kellt bennem mintha titkok lengnék körül. Valamiért arra az idiótára emlékeztet és most nem a külsejére értettem. Valami rokoni kapcsolatban lehetnek, bár akkor nem értem Hina miért nem említette. Úgy érzem mióta itt vagyunk sikerült akaratlanul összebarátkoznunk, már nem tartom annyira idegesítőnek...

- Komolyan nem értem miért tartod Jaspert különösnek. Már születése óta ilyen, mióta az eszemet tudom azóta ismerem.- vont vállat ám nem ver át olyan könnyen. Valamit titkolnak már a kezdetek óta.

- A mágiája, nem normális.- jegyeztem meg egyik észrevételemet. James nyelt aztán lelegyintett.

- Nincs azzal semmi baj, éppen megfelelő.- felelte magához képest meglepően komolyan. Mindig mikor hasonló téma vetődött föl Jasperrel kapcsolatban hasonlóan védelmező üzemmódba kapcsol ahogyan én szoktam Leiftannál és Flóránál.

- James, mit rejtegettek?- tettek vállaira kezeimet miközben komolyan íriszeit fürkésztem. Nem nézett rám, próbálta kerülni a szemkontaktust.

- Tényleg nem értelek Anna...- kamuzta mire lendületből lefejeltem. Fájlalva és csodálkozva kapott homlokához.

- Nem tudnék segíteni nektek? Ennyire komoly a helyzet?- francba, megkedveltem az idióta duót. Aggódom értük és segíteni szeretnék rajtuk. Ám ha nem tudom mi a probléma úgy mit sem tehetek. James némán tekintett rám aztán egy idő után némán bólintott.

- Senki se képes segíteni a bajunkon. Legnagyobb kétségbeesésemben kieszeltem egy projektet amivel hamarosan megleszek. Utána a tesztelés vár rá ,más reményem nincs már ezen kívül. Ha minden jól alakul megszabadulhatunk egy másik világban a képességeinktől és fajaink különlegességeitől.- tekintett kezeire miközben azok remegtek. Miért akarna megszabadulni a velünk született erőinktől?

- Miféle terv ez? -érdeklődte ám elfordult tőlem.

- Mikoe itt lesz az ideje mindent elmesélek neked Anna, esküszöm. Hálás vagyok amiért ennyire törődsz velünk.Kérlek most hagyj magamra. Holnap találkozunk.- szontyolodott el jobban. Egy mély levegővétel után elengettem áldozatomat és mielőtt kiléptem volna az ajtón hátrafordultam hozzá.

- Ez egy ígéret amit muszáj  betartanod, értve vagyunk?- egyeztem meg mire felém fordult halovány mosollyal kísérve.

- Ígérem.- biccentett és hálás tekintettel búcsúzott. Miután elhagytam a szobát sajátunkhoz tértem vissza. Mikor majdnem az ajtóhoz értem Leó akkor lépett ki a küszöbön. Meglátva boldogan rám mosolygott és szembe megállt előttem.

- Így utólagosan szeretném az anyukától elkérni a lánya kezét..Vagyis még nem! Egyenlőre csak a jóváhagyást, hogy engedi a lányával való kapcsolatomat.- vörösödött el zavarában az angyal pontosan úgy mikor Leiftan érzi magát teljes zavarban. Majdnem elkuncogtam magamat a hasonlóságon ám komolyságot eröltettem magamra.

- Csakis akkor ha nem okozol cslódást és egész életedben míg élsz oltalmazod szemem fényét.- fontam össze karjaimat magam előtt. Ezt azonban komolyan is gondolom. Bármivel is értana Flórának akkor nem kegyelmezem neki. Leó szemei felcsillantak és letérdelt előttem.

- Életemre esküszöm hogy oltalmazni és szeretni fogom amíg a halál el nem választ bennünket.- tett nékem esküt amire cseppet se számítottam mégis jól esik. Bár amennyire friss a kapcsolatuk nem hiszek annyira ebben az esküben, de adok nekik egy esélyt.