Eldarya Egyetem

16.fejezet: Keró bátorsága

Keró: 

James-szel a könyvtárba mentünk ám út közben egy kisfiút pillantottam meg aki elveszetten nézett széjjel. Mikor a gyermek zöldes sárga  íriszei találkoztak az enyémmel felragyogott arca és hozzánk futott.

- Ez a pöttöm meg mit csinál itt?- értetlenkedett hangosan James miközben én térdemre támaszkodva lejjebb hajoltam a gyerekhez.

-Szia, kit keresel?- kíváncsiskodtam mire hátrébb lépett bizonytalanul.

- Ne félj , mi nem akarunk tőled semmit se. Tessék.- vett elő James egy pálcát aztán következő pillanatban már egy darab sütemény jelent meg kezében. a kos szarvas fiú szemei felcsillantak és ámuldozva figyelte Jamest akinek tetszett a figyelem. Szép munka volt.

- Szóval eltévedtél? Mi lenne ha elmennénk az igazgatói irodához és ott szólnánk a hozzád tartózóknak?- ajánlottam fel félénken mire a fiú vidáman megfogta kezemet.

-Köszönöm bácsi! Anyukámmal jöttem ide, de annyira izgatottá váltam. Aztán már senki se volt sehol se. Ráadásul egy nagyon ijesztő denevéres bácsi jelent meg. Gyorsan elfutottam, mégis tudom, hogy nem esik bajom. Míg a mágikus dísz nálam van nem lesz bajom!- vette elő zsebéből a fiú az említett tárgyat büszkén. James-szel összenéztem és elmosolyodtunk.

- Akkor rád bízom a picurt.- intett és folytatta tovább útját James. Így megindultam a kis fiúval aki lelkesen ecsetelte mennyire tetszik neki az egyetem kinézete. Megtudtam, hogy a bátyjához jöttek meglepetés látogatásba. Aggódom mivel nem a legmegfelelőbb pillanatot választották erre. Mostanában aggasztóak a körülmények itt és az egész városban egyaránt. Ráadásul ami Yhkarékkal történt....Vettem egy mély levegőt mire a fiú megszorította kezemet. Rá pillantva mosoly görbült számra. A kellemes hangulatot egy hangos zaj és rengeteg verekedő diák törte meg. A gyerek megijedt mire az egyik terembe rohantam vele. Becsukva az ajtót megkönnyebbülten fellélegeztem. Mégis mi folyik itt? Teljes a felfordulás! A kos szarvas társam az ablakhoz sietett és kinézve rajta rám pillantott megijedten. Hozzá sietve megborzoltam haját ám a kinti látványtól kirázott a hideg. Egy csatatér a fajok közt....Kiszúrtam az éppen küzdő barátaimat mire ökölbe szorult kezem. Mégis mit tehetnék értük? Valahogyan meg kell állítanunk ezt különben az eddigieknél jobban elfajulnak a dolgok! Az ablak mellett ekkor repült el egy fekete szárnyas illető aki az Igazgató nőt tartotta karjában rögvest pedig egy denevér szárnyas férfi követte. Eltátva számat nyitottam ki az ablakot és kerestem szemeimmel a kergetőzőket. Ez meg mégis mi volt?

- Bátyó!- szólalt meg a fiú miközben hozzám bújt. Magamhoz szorítottam az ifjoncot. Az elsődleges feladatom megvédeni őt. Talán ha a könyvtárba mennénk, ott tudnék kutakodni ráadásul szerintem senki se tartózkodik most arrafelé. A mostani állapotot nézve esélyes. 

- Tudod most nagy szükségem lesz a segítségedre. Számíthatok rád?- fordultam a kicsihez bizakodó mosollyal mire hezitálva, de beleegyezően bólintott. - Ki kell mennünk ide egy esélyesen biztonságosabb helyre. Szükségem van a bátorságodra, egyedül nem leszek erre képes.- nyújtottam felé kezemet. Nem engedhetem meg a kétségbeesést egyikünknek se így próbálom belevonni amivel egyaránt terelhetem a figyelmét az ijesztő dolgokról. 

- Számíthatsz rám öm... Az én nevem Merry, a tied?- döntötte oldalra fejét kíváncsian. Való igaz, modortalan voltam.

- Keroshane, de a barátaimnak csak  Keró.- mutatkoztam be miközben megfogta kezemet. Egy mély levegőt vettem aztán az ajtóhoz menve kiléptünk a teremből. A folyosón egyaránt dulakodó diákok foglalták el.