Eldarya Egyetem

10. fejezet: Nico X Hina Cossover

Nico :

Az út öt napba telt, addig hallgathattam Huang Hua kíváncsi kérdéseit és Emilia baromságait. Félig már megbántam amiért velük tartottam. Most belegondolva....

- Miért kellett Emiliának és nekem veled tartanunk?- mutattam magamra kíváncsian. A főnix csokoládé szemei komolyabbá váltak , de mosolya mit sem változott.

- Igazából segítenetek kéne. Találtunk egy kristályt, de semmire se reagál. Arra gondoltunk, hogy talán egy ember szükséges hozzá, ráadásul ez nem egy normális lélek kristály, hanem lila. - magyarázta ittlétünket. Innen már látni a város bejáratát védő kaput.

- Szóval kísérleti bárányokká válunk?- logikázta ki a szőke csaj amire én is következtettem. Valahogy nem lep meg ez a feltételezés, hiszen ha az ő szemükkel nézzük mi ritkaságszámba sorolhatóak vagyunk. Ha a Földön lennénk körülbelül ugyan ez lenne a szitu.

- Nem, ne értsétek félre. Arra gondoltam, hogy rátok talán reagál és kideríthetnénk mifélére képes ez a kristály.- ecsetelte tovább a főnix és látszik rajta, hogy őszintén beszél. Összenéztem Emiliával aki biccentett és Huang Hua mellé került.

- Rendben, hiszek neked. - vigyorgott gyermekien a lány mire a főnix megszorongatta őt. Mikor odaértünk mintha valami középkori japán városba csöppentünk volna, vagy kína? Nem értek ezekhez, de szép zöld a város. Belépve a kúriába Huang Huat köszöntötte mindenki tiszteletre méltóan és még a lány aurája is kicsit megváltozott. Talán a fenségesebb a megfelelő szó amit használhatnék rá. Egy szobába vezetett minket amiben egy labda méretű kristályon kívül semmilyen tárgy sincs. Leültünk hárman köré és tekintetemmel vizsgálgattam. Normálisnak néz ki szerintem, mit kéne kezdenünk vele? Emilia kocogtatta párszor, de nulla reakció.

- Semmi ötlet?- sandítottam komoran Huang Huara aki mosolyával biztosított, hogy nincs minden veszve.

- Szerintem egyszerre kéne megérintenünk.- nyúlt a kristály felé így hasonlóan cselekedtem. Mikor bőröm érintkezett a hideg mégis sima felülettel mintha valami megmagyarázhatatlan érzés végigcikázott volna gerincemen.

- Mi a? Nico szeme világít.- emelte szájához kezét meglepetésében Emilia aki nem nyúlt velünk a kristályhoz.

- Ez hihetetlen. Éreztem, hogy valami hasonlóra lesz szükségünk.- örült meg a reakciónak Huang Hua és összeszorította kezeit. - Mit érzel?- kezdett bele a faggatásomba. Nyitottam számat, hogy elmondjam halvány lila dunsztom sincs , de mintha szemhéjaim ólom nehezekké váltak volna. Pár lapos pislogás múlva minden elsötétült. Különös zörgés csengte meg fülemet meg kuncogás. Résnyire nyitottam látásra alkalmas szervemet, de egy pár láb hirtelen eltűnésén kívül csak fákat és bokrokat vettem észre. Mégis hogyan kerültem ki? Ráadásképpen már este van. Felültem és meg akartam dörzsölni szemeimet, de emelve kezemet valamibe az arcomnál beleütközött. Értetlenül kocogtattam meg a fejemet védő burkot. Mi a fene? Kezeimre vetettem pillantást amik barna bundát viselnek. Most bevertem a fejemet vagy mi az isten? Feltápászkodtam és a fejemet körbetapogatva realizálódott bennem, hogy egy fej nagyságú maszk, álarc vagy mi a rosseb kerülhetett kobakomra. Megragadtam és próbáltam lerángatni, de semmi eredmény nem sült ki. Kezd felhúzni ez a vacak. Próbálgatásom közepette két fiatal jelent meg, a lány fehér hajjal támaszkodott a vörös hajkoronájú, rocker öltözetű srácra aki morgolódott a csajnak. Mikor az arany íriszű hölgy észrevett vérfagyasztó sikolyba tört ki. Füleimre helyeztem kezeimet , de a fejemet rejtő mi a halálnak hála semmi értelmét nem nyerte cselekedetem.

- Elnézést.- szólaltam meg, de hangom helyett csak brummogást hallhattak. Mégis hogyan? Hiszen hallottam a saját hangomat egyszerre. - Helló.- próbálkoztam újfent és szinkronba hallottam magamat a morgással. Ha nem Eldaryaban lennék akkor hangátalakítóra gyanakodnék. A pasi kezét a lány elé helyezte és fenyegetően tekintett rám. Itt egy félreértés alakul ki, érzem. Meg akartam fordulni, de amint megmoccantam a fiú nekem támadt miközben a lány dülöngélve és megijedve figyelt bennünket.