Eldarya Egyetem

5. fejezet : Vérhasználó

Fáradtan kaptam fejemhez. Mi történt? Felültem és meglepetésemre Midori irodájában találtam magamat. Hogyan kerültem ide?

-Hina, végre magadhoz tértél.- térdelt le mellém Leiftan megkönnyebbült ábrázattal. A szívem nagyot dobbant és zavaromban félre lestem. Nem értek én már semmit se.

- Miért vagyok itt?- kérdeztem rá ami érdekel. Emlékszem, hogy be akartam bizonyítani a gyors regenerációmat így megvágtam az ujjamat aztán....Mi volt?

-Elájultál a hirtelen sok mágia használattól.- felelt nyugodt hangon Midori. Meglepett amiért a főnök válaszolt.

-Ez érthető, hisz a hirtelen mágia vesztést mindenki megérzi.- értettem egyet ezzel. Tanultam így tisztában vagyok vele. Főnököm teljesen meglepődött, de Leiftan csak elmosolyodott. Ácsi! Egy ember hogyan képes hirtelen sok mágiát veszíteni? Mi a fene folyik itt? Nézzük csak...Megvágtam az ujjamat aztán...És kicsit használva kobakomat a fejemben lévő filmtekercs forogni kezdett és minden beugrott. Riadtan emeltem meg kezemet és megnézve megállapítottam, hogy a vágásnak hűlt helye.

- Látom eljutott a tudatodig a dolog. Jól érzed magadat?- fogta meg megemelt kezemet Leiftan és kiült arcára az aggodalom. Melegség járt át,de próbálok ezzel most nem foglalkozni.

- Persze, nincs bajom. Miért lebegett a vérem? Nem értem az egészet.- vallottam be mire a főnök leült székébe fáradt sóhajjal.

- Úgy tűnik ,hogy egy félvér vagy. Az egyik fajodra rá tudtam jönni, de másik még rejtély. Biztos nehéz elhinni elsőre, de nem vagy ember.- a szavakat hallva eltátottam a szám. Micsoda? Nem vagyok ember? Akkor varázslény vagyok? Mármint...Hogy?

-Egyik fajom se ember?- kérdeztem halkan azonban Midori szomorkásan megrázta fejét. Na ne szivassatok már! Eddig azzal a tudattal éltem,hogy a fajomat tudom. Miért most derül ki, hogy nem igaz? A karma! Mindig az szúr ki velem!

-Nem lényeges melyik fajba tartozol, így is az vagy akit ismerünk.- próbált bátorítani a szőkeség. Mondjuk erre nincs szükség.

- Köszönöm. Igazából csak meglepett az egész, nem borultam ki. A karma mindig üldöz, sose hagy egy kis nyugtot. - mosolyodtam el haloványan. Elvégre sose jelentette ki senki se hivatalosan, hogy ember vagyok. Mondjuk még mindig annak érzem magamat. Remélem fogom tudni kezelni a helyzetet.

- Nem értem miért nem tudtál a fajodról ezidáig. A szüleid semmit se meséltek?- Leiftan értetlen ábrázatát látva kissé összeszorult a mellkasom. Sose mondtam el neki a helyzetemet és most se kívánom. Csak szánakozna amire nincs szükségem. Jobbnak láttam megrázni fejemet válaszadás képpen.

- Talán a Vérhasználók sorsától akartak megóvni?- elmélkedett hangosan Leiftan.

-Vérhasználók?- pislogtam párat csodálkozva. Miféle faj ez? A neve elég nyilvánvaló, azonban miért kellett volna attól megóvni vagy mi?

-Az egyik fajod. Képesek irányítani a saját vérüket és gyógyítani vele. Ám félik hatalmukat ezért a fajuk ki vannak közösítve.- hát ez remek! Végre egy kiindulási pont ,mire a balszerencsém ismét lecsapott. Az egyetemen lehet elfogadtak volna, de így egyre esélytelenebb. Igaz ez a része annyira nem izgat, csak félek a számomra fontos személyek reakciójától. Mi van ha most tényleg cserben hagynak?

-Nyugi, én végig melletted leszek.- szorította meg kezemet. Megfeledkeztem arról, hogy fogja, basszus! Ismét zavarba jöttem, mit csináljak?

- K-Köszi.- hálásan biccentettem és még magam is különösnek találom ezt a kis dadogást hangomban. Mitől van ez?