Eldarya Egyetem

6. fejezet: Csibe

Nevra:

Miután Hinát a tömegben hagytam vigyorogva kerestem Hikarit. Szerencsére hamar kiszúrtam világos sárga bőrű felsőbb évesemet így mellé csapódtam.

- Hali, merre hagytad az új tagunkat?- érdeklődte jókedvűen.

- A tömegben. Téged kerestelek, hogy együtt nézzük meg a próbáját. Kíváncsi vagyok hogyan fog teljesíteni.- feleltem és nekidőltem a falnak. Ő megrázta fejét szórakozottan és narancs tincseibe túrt miközben a kis színpadot figyelte. Szerencsére nem kellett sokat várni mire a Líz név elhangzott. Hina felsietett , de mintha valami nem lenne rendben. Aztán elkezdett énekelni....A hangja tiszta és meglepően szép! Nem számítottam ekkora tehetségre, pláne nem tőle. Ki se néztem volna belőle, hogy ennyire szép a hangja. Az egész dal vad és érzelem teljes volt amit ez a lány teljesen visszaadott. Hikarira pillantottam aki elismerően hümmögött mire egy győzelmi vigyor kúszott arcomra. Szép volt Hina!

- Mond csak Nevra, az ott Hina?- teszi fel a kérdést a narancs hajú szépség halovány mosollyal kísérve. Na igen, Hikari nemcsak szép hanem okos is.

- Telitalálat.- biccentettem és szemeimmel csak a színpadon álldogáló lányt figyeltem. Egyszerűen gyönyörű, még az elképzelésemnél is jobban. Hajamba túrtam és elhatározásra jutottam. Nem hagyok több időt Leiftannak. Ha ennyire vak nincs mit tenni. Hina oldala mellett szeretnék állni, bár ez a gondolat kicsit megijeszt. Elköteleződni....Igaz volt már rengeteg csajom, de egyik iránt se éreztem ezt a birtoklási vágyat. Élvezem a társaságát, talán baj ha többet szeretnék tőle? Ekkor Hina befejezte a dalt és mintha zaklatott lenne, lesietett a színpadról.

- Megyek megnézem.- szóltam Hikarinak és elindultam felé. Szerencsére a mű szárnyainak hála pontosan látom merre tart. Ahol átöltözött korábban oda ment be, persze rögvest benyitottam így megláttam ahogyan levette hátáról a kelléket és a paróka már nem virított fején. Meglepte megjelenésem, de én csábos mosollyal léptem elé. - Segítsek?- kacsintottam rá, ám ő csak zavartan elfordult. Valóban nem stimmel valami. - Történt valami? Mármint ha nem az éneklésért vagy haragos. Mondjuk ha az lennél akkor már nem ilyen állapotban csodálhatnál.- próbáltam poénosra venni, de semmi reakció. Ez egyre aggasztóbb. - Na, mesélj szépen Nevra bátyónak.- paskoltam meg fejét játékosan mire rácsapott csuklómra.

- Nem vagy vicces.- sóhajtotta és leült az egyik székre. Mivel kitartó vagyok mások bosszantásában így megfogtam a széket és vele szemben foglaltam helyet. Kíváncsian néztem őt és vártam, hogy meséljen. Ám úgy fest nem szándékozik megszólalni. Valahogyan oldani kéne a helyzetet, nem járja így.

- Ha te nem beszélsz akkor én. Mondták már mennyire jó lábaid vannak? Nem hittem, hogy ennyire formás az alakod. Úgy érzem kíváló az ízlésem ruha választásilag, igazán dögös vagy. Bár ez csak a természetes tehetségem, na meg Karenn-nel nőttem fel aki imád vásárolni.- fecsegtem és láttam áldozatom arcán a vörös egyre élénkebb árnyalatát. Mennyire aranyos így! Nyakamra helyeztem kezemet zavartságomban, nagyon fura ilyesmit érezni. Ám ekkor a lány fejemre csapott egy jó erőset! Áu! Na ez már Hinára vall.

- Dinka.- fogta meg arcát, de végül ismét sóhajtott. - Egy nőről úgy tűnik, hogy az anyám.....- felelte halkan minek hála felkaptam fejemet. Micsoda?

- Komolyan? Hisz ez tök klassz, nem?- értetlenkedtem egyre élénkebben. Ő azonban megrázta fejét és szemembe nézett. Éreztem, hogy valami végighaladt a gerincemen villámsebességgel és csak azt a szempárt tudom figyelni. A végén még komolyan engem, a nagy sztárt elvarázsol!