Eldarya Egyetem

14. fejezet: Nyújtsd ki a kezedet

Már estére jár az idő így Jasper megmutatta a lányok eredeti szobáját nekünk.

- Szerencsére éppen lakótársak a csajok így nem kell elválnotok egymástól. Azonban a szobatársatok egy igazán egyéni személy. Szépeket és holnap találkozunk.- intett vidáman a lila hajú és tovább állt. Miiko felsóhajtott miközben unott ábrázattal tekintett felém.

- Még itt se vagyok képes megszabadulni tőled? Elég az egész tanévet egy szobán megosztani veled, még itt is folytatódnak a megpróbáltatások. - panaszkodott aztán kinyitotta az ajtót. Egy egyszerű szobának tűnik mégis az ágyon egy nagy feketeség tárult szemünk elé. Mikor felénk fordult vettem ki, hogy egy teljesen feketébe burkolózott lány ül a fekete lepedőjén. Egy pillanatra megijesztett , de most már minden rendben. Valami oknál fogva a csaj nagyon bámul bennünket. Ennyire érdekesek lennénk? Ám a lány kisugárzása nem sötétséget árasztott, megmagyarázhatatlan miért érzem magamat most már nyugodtnak. 

- Helló.- köszöntem oda ami eredeti szobatársamat egyaránt meglepte. A lány ágya elé sétáltam, kinyújtottam barátságosan kezemet felé a csaj még se moccant meg. Egyszerűen a kezemet vizsgálta értetlenül.

- Beléd meg mi ütött? Megint készülsz valami tréfával ellenem?- gyanakodott a fekete hajú mire magam elé helyeztem kezeimet védekezően automatikusan.

- Dehogy is, gondoltam üdvözlöm a szoba társamat. - magyaráztam. Tényleg, miért is közeledek felé? 

- Melyik az én ágyam?- szólt közbe Miiko  közömbösen mire rásandítottam. Igazán köszönhetne ő is.

- Hogy?- döntötte fejét oldalra a fekete hajú és zöld szemű új szobatársunk. A fehér bőrén és szemein kívül mindene fekete, érdekes. 

- Egy ideig a szobatársaid nyaralni vonultak, addig velünk kell beérned. Én Anna vagyok míg az az idétlen nőszemély Líz.- felelte Miiko kedvetlenül és leült az egyik ágyra. Lényegében összefoglalta amiről tudnia kell a csajnak.

- Szóval ti lennétek a vándorló szellemek. Mi célból érkeztetek? Egy másik idősíkról talán?- tette fel azon nyomban kérdéseit új ismerősünk. Mégis honnét veszi a másik idősíkot? 

- Az nem tartozik rád.- zárta le Miiko a témát az ő részéről és ledőlt. 

- Bocsi, de ez tényleg olyasmi ami a mi ügyünk. Te már tudod a mi nevünket, de fordítva ez nem érvényes.- ültem le mellé mire hátrált. Nagy szemekkel figyelte mozdulataimat , mintha bármelyik pillanatban le akarnám szúrni.

- Flóra. Mondd mégis mit akarsz egy sötét boszitól amilyen én is vagyok?- vágta nekem a kérdést. Miiko azon nyomban felpattant az ágyról és csodálkozva figyelte Flórát. Mi baja van ezzel?

- Szóval ezért mindened tiszta fekete?  Igazából valami oknál fogva úgy érzem a jelenléted nyugtató.- árultam el azt amit gondoltam.  Flórát is megleptem feleletemmel mivel eltátotta száját.

- Te tényleg ennyire hülye vagy? A fekete boszorkányok iszonyatosan veszélyesek. Ezt minden épp eszű tisztában van. Elnézést, elfelejtettem , hogy most éppen rólad beszélünk. A világ egyik legtudatlanabb idiótájáról akinek léteznie sem kellene!- oktatott ki mérgesen Miiko mégis utolsó mondata szívembe vágott. Ezt igazán nem kellene egy olyannak mondania akit ezidáig senki se akart és lehet a saját anyja dobta el magától. Azt hiszem a hetekben érzékenyebbé váltam a szokottnál mivel a következő pillanatban felálltam és kiviharoztam a szobából. Céltalanul jártam a folyosót. Egy idő után belezavarodtam hol is lehetek , minden annyira egyforma. Végül megadtam magamat és nem törődve az egésszel az egyetem kint lévő kertjébe vonultam. Azta, hisz ezek a padok már ekkor is itt voltak? Ez Ash "padja". Elmosolyodva foglaltam rajta helyett és fújtam ki fáradtan a bent rekedt levegőt.  Csodálatos, most egy hisztiző lánynak tarthat Flóra és Miiko....