Pókerarc - nijiro ff. [Befejezett]

☆Prológus☆

A nevem Kate Clifford. Szőkésbarna hajam és zöld szemem van, bár ez nem érdekes. 19 éves vagyok és idén kezdem az egyetemet. Japánban. Na de kezdjük az elejéről.

4 hónappal ezelőtt

A gimi utolsó hónapjaiban, mikor mindenki a vizsgáira készül, megkeresett a dráma tanárnőm, miszerint lenne egy nemzetközi színjátszó verseny. Mivel kiskorom óta színész szerettem volna lenni, ezért úgy voltam vele, hogy a vizsgáimra majd tanulok később, ez sokkal fontosabb. Körülbelül 3 hét után meg is tanultam a kiadott filmrészletet és valljuk be, elégge jól is ment.

Amikor elérkezett a verseny napja, természetesen egy falatot sem tudtam enni, hiszen az iskolai szakkörön kívül még senki előtt sem adtam elő semmit, ráadásul ez egy nemzetközi verseny.

Asszem japánok a szervezők, akik szerencsére jól beszélnek angolul. Még jó, nem lenne kedvem egy új nyelvet 3 óra alatt megtanulni.
Amint meghallottam, hogy én következem, "alig észrevehetően" elkezdtem remegni. Az egyik szervező is észrevette, ezért mielőtt a színpadra léptem, megveregette a vállam és csak ennyit mondott:

-元気になるよ.
(Ügyes leszel!)
Időm sem volt azon gondolkozni, hogy vajon mit mondhatott, és sajnos a szemeibe se tudtam belenézni, hiszen már így is megvárakoztattam a zsűrit.

÷

Az előadásom jobban sikerült, mint vártam, a lámpalázam is legyőztem többé-kevésbé. Az eredményhirdetésre alig figyeltem, hiszen tudtam: habár magamhoz képes nagyon jól teljesítettem, a nyomába se érhetek a többi versenyzőnek.

Legalábbis én azt hittem.

"-A harmadik hely Cloe Evelyn Baker-é. Nagy tapsot neki!-mondta a zsűrielnök, majd kezet fogott a felé közeledő szőke hajú lánnyal.

-És akkor következzen a második és az első helyezett, akik egy-egy színészi ösztöndíjat nyertek Nijiro Murakami japán színész magánegyetemére. A szerencsések pedig nem más, mint...Kate Clifford és Hanna Parker!"-mondta a férfi, velem pedig megállt az idő.

Habár a legjobb barátnőmön kívül ezt senki sem tudja, de Nijiro Murakami a példaképem, és persze az ideálom is. Hallottam róla, hogy van egy magánegyeteme Tokióban az igazán kiemelkedő színészpalánták számára, de sosem éreztem elég jónak magam ahhoz, hogy valaha is bekerülhessek oda. Most pedig, itt állok a színpadon, velem szemben pedig ugyanaz az ember, aki a produkcióm előtt egy kis magabiztoságott adott, habár még mindig fogalmam sincs, hogy mit mondhatott.

Na de térjünk vissza.

Tehát velem szemben áll Nijiro Murakami, aki mint kiderült a mai nap folyamán már hozzám ért és hozzám szólt, és éppen a kezében tartja az ösztöndíjat, amiről ennyit tudtam leolvasni a nagy meghatódottságomban:

Kate Clifford részére, aki felvételt nyert a Tokyo Nijimura Private Acting University (TNPAU) szeptemberben induló színészi osztályába. Gratulálunk!

Amikor először megláttam, nem hittem a szememnek. Attól a pillanattól kezdve le sem lehetett törölni a mosolyt az arcomról.

Miután lezajlott a verseny, azonnal hívtam a legjobb barátnőm, hogy elújságoljam neki a tényt, miszerint egy nap leforgása alatt kétszer érintkeztem Nijiro-val és bekerültem a világ legjobb színészi egyetemére.
Így történt hát, hogy egy kisvárosi britt lány hirtelen a japán főváros lakosa lett. Hihetetlen, igaz?

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Sziasztok.
Őszintén, sosem gondoltam volna hogy valaha elkezdek írni. Én mindig az a típus voltam, aki azért lépett fel Wattpadra, hogy olvasson, de az írás valahogy sosem vonzott. Most mégis elkezdtem írni a Pókerarc című könyvemet, és valljuk be elég amatőr lett. Hetente megpróbálok 2 részt hozni, bár nem hinném hogy bárki is olvasni fogja a könyvemet. Ha esetleg mégis, nyugodtan írjátok le a véleményeteket, hiszen ezáltal tudok fejlődni, az esetleges hibákért pedig elnézést kérek. Kitartást mindenkinek a következő hétre, igyekszem minél hamarabb hozni a kövi részt.💗
Vicus

23.01.08