Pókerarc - nijiro ff. [Befejezett]

☆Huszadik fejezet☆

Nijiro szemszöge

Magam sem hiszem el, de végre szülőhazámban, Japánban vagyok. Azt hittem sosem fogunk ideérni, tekintve, hogy a gép két órás késéssel indult személyzethiány miatt.

Helyi idő szerint kedd reggel 6 van, ami azt jelenti, hogy van időm aklimatizálódni és kipakolni az este előtt.

Jöhetne a kérdés, hogy mi lesz este? Esetleg iszogatni tervezek? Vagy elmenni egy étterembe a barátaimmal, hogy megünnepeljük a feltámadásom?

Egyik sem talált, ugyanis megbeszéltem Nicoval, hogy meglepjük Kate-t. Még nem pontosak a részletek, szóval amint intéztem magamnak egy taxit, hívtam is a szóban forgó srácot.

-Szia!-köszöntem a telefonba aránylag nagy lelkesedéssel.

-Jesszus, lassan többet beszélek veled, mint az anyámmal.-akadt ki a vonal túlsó végén Nico.

-Szar lehet.-válaszoltam, nagyon nem volt hangulatom az ilyesfajta beszélgetéshez.

-Úristen, hogy beszélsz Nijiro??-szívta tovább a vérem.

-Jó lenne, ha leállnál. Azért hívlak, hogy megbeszéljük a délután részleteit, mert a segítséged nélkül sajnos nem fog sikerülni Kate meglepetése.-hűtöttem le.

-Hmm, és mi a terved?-kérdezte.

÷

Nico szemszöge

Tudom, nem szép ilyet mondanom, de egy kicsit fellélegeztem, amíg nem volt itt Nijiro. Nyilván örülök, hogy életben van, meg szívesen segítek neki a meglepetésben, de megszakad a szívem, ha arra gondolok, hogy Kate nem engem szeret.

Ennek ellenére mindent megteszek az ő érdekében, ezért is vállaltam be, hogy Nijiro segítségére leszek a mai nap folyamán. Remélem ezáltal Kate megtalálja a boldogságát, még ha nem is mellettem.

Kate szemszöge

Hát ez a mai nap az egyetemen valami elképesztően unalmas volt, szóval duplán megörültem, amikor Nico elhívott egy délutáni találkozásra.

-Figyelj, nem pakolhatnám le a cuccaim nálatok? Egyúttal te is lerakhatnád az egyetemhez szükséges dolgaid és nem cipelnénk őket feleslegesen.-javasolta Nico, amint a lakásom utcájába értünk.

-Nekem okés, gyors megcsörgetem Blake-t, hogy nyissa ki a lenti ajtót, mert reggel otthon hagytam a kulcsaim.-mondtam, majd hívtam is a lakótársam.

Nemsokkal ezután odaértünk a számomra otthont adó épület elé, ahol már a jól ismert arc várt minket az ajtóban.

Gyorsan felszaladtunk, a táskám cseréltem, Nico ledobta a felesleges dolgait az ágyamra és már indultunk is egy kicsit kikapcsolódni.

Nico azt mondta, hogy nyílt egy új hely az egyik parkban, ahová el szeretne engem vinni. Kicsit aggódtam az időjárás miatt, elvégre még mindig tél van, de a barátom megnyugtatott, hogy nem lesz semmi gond.

Felszálltunk egy buszra, majd körülbelül 10 perc utazgatás után jelzett Nico, hogy leszállunk. Amint kiléptem a járműből, hát valljuk be arcon csapott a hideg, de az utazótársam szerint minden rendben lesz, szóval nem panaszkodom.

Egy kevés séta után megláttam a parkot, ahova Nijiro hozott az első csókunk alkalmával. Erre a gondolatra elkapott a sírógörcs, és már azon voltam, hogy visszafordulok, amikor Nico megfogta a kezem és bíztatásképpen kicsit megszorította azt.

-Nyugi Kate, minden rendben. Látod azt a sárga kis bódét ott?-kérdezte, miközben a park bejárata melletti részre mutatott, ahol pillanatokon belül megláttam a keresett faházat.