Pókerarc - nijiro ff. [Befejezett]

☆Tizenhatodik fejezet☆

Beszúrok egy zenét az új Stray Kids albumról, isteni. Szerettel ajánlom.💕 Nade, jó olvasást és előre is bocsánat a sok szemszögváltásért.:)

Ma 31.-e van. Tegnap sokat síeltünk, emellett mindenki kipróbálta a snowboard-ozást. Még Nijiro is, és meglepő módon tetszett neki. Az más kérdés, hogy bénázott egy keveset.

Éppen a reggelit készítem, ugyanis szükségünk van az energiára a mai naphoz. Úgy terveztük, hogy éjfél környékén felmegyünk az egyik hegyre, nem a tetejére, mert az nem túl biztonságos a sötétben, csak körülbelül a közepéig. Előre megadták, hogy pontosan honnan lövik majd a tüzijátékokat, tehát egy olyan helyet választottunk, ahonnan tökéletes rálátásunk lesz az eseményre.

Szóval éppen az ételünket készítettem, ami melegszendvicsből és teából állt, amikor valaki hátulról átölelt és a nyakamba puszilt.

-Jó reggelt!-mondta Niji, aki a hangjából megállapítva nem régóta van fent.

-Szia!-köszöntöttem én is egy nagy mosollyal az arcomon, majd egy pillanatra elváltam az öleléséből, hogy be tudjam tenni a kenyereket a sütőbe.

-Hogy aludtál?-kérdezte, miután felé fordultam.

-Nagyon jól, de valakinek reggelit is kell csinálnia és tegnap Sarah vállalta be, szóval ma én vagyok soron.-mondtam, majd egy szoros ölelésbe hívtam.

-Várod már a tüzijátékot?-érdeklődött tudván, hogy mennyire izgatott vagyok az este miatt.

-Még kérdezed?-nevettem el magam, majd úgy döntöttem megterítek.

Miután készen lettem, forraltam vizet a teához és a kész szendvicseket is kiszedtem a sütőből. Megkértem Niji-t, hogy szóljon Nico-nak amíg én felkeltem a lányokat, szóval egy rövid csók után mentünk is reggelizni invitálni a társaságot.

A lányok nem meglepő módon még az igazak álmát aludták, amikor bementem hozzájuk. Sarah-t szerencsére könnyen fel tudtam kelteni, de Blake-nél már más volt a helyzet.

Körülbelül öt perc próbálkozás után végre kinyitotta az egyik szemét, de miután felismerte a helyzetet, miszerint jó lenne ébredezni, rögtön vissza is csukta azt. Már úgy voltam vele, hogy feladom, de ekkor egy csodás ötlet jutott eszembe. Kirohantam a konyhába, majd egy nagy pohár hideg vízzel tértem vissza, aminek a tartalmát se szó, se beszéd, Blake-re borítottam.

Ez sejtésem szerint nagyon váratlanul érte, mivel elég gyorsan került ülő helyzetbe. Pár pillanatra szüksége volt, hogy felfogja, mi történt vele, de addigra én már régen a konyhában jártam. Öt perc sem kellett, már jött is ki a szobájukból Sarah-val karöltve, aki csak mosolygott a másik bosszankodásán.

Mikor végre mindannyian az asztal körül ültünk, nekiláttunk a reggelinek. Nem akarom magam fényezni, de szerintem isteni lett. Bár az is igaz, hogy egy melegszendvicset elég nehéz lenne elrontani.

Evés után Nico és Blake elmosogattak, majd miután mindenki összekészült, indultunk is a hegyre, pontosabban a sífelvonóhoz.

Miután mindenki leért a hegyről a mai napon már a harmadik alkalommal, volt egy kis kavarodás, miszerint nem találtuk Sarah-t, de aztán végül az egyik pihenőhely közelében találkoztunk vele.

Nagyon jól éreztem magam ma is, és mire észbekaptam, már elkezdett sötétedni, ami azt jelentette, hogy ideje visszamennünk a szállásra átöltözni és készülődni a tüzijátékra.

*pár órával később*

Ippei szemszöge

-Mikor lesz már éjfél? Befagy itt a picsám.-nyavajgott Takahashi.