Pókerarc - nijiro ff. [Befejezett]

☆Negyedik fejezet☆

Mióta Blake bekerült a kórházba, azóta másfél nap eltelt. Most vasárnap délután van. Az előbb beszéltünk az orvossal, aki azt mondta, hogy a teljes felépülés érdekében Blake-nek legalább 2 hónapig bent kell maradnia. Ami azt jelenti, hogy vagy online tanul az egyetemen, vagy egy évet csúszik, szóval fél évvel tovább marad egyetemista mint én. De nem is ez volt a legsokkolóbb a dologban. Amikor az orvos ismertette a drága barátnőm sérüléseit, mindkettőnknek tátva maradt a szája.

"-Kedves Blake. Én Matsuta Shintaro vagyok, én leszek az orvosod az elkövetkezendő időszakban. A balesetkor az autó a bal oldaladat találta el. Ennek következtében a bal medencecsontod roncsolódott és eltört a bal combcsontod. Egyéb sérülést egyelőre nem vettünk észre, de sosem tudni pontosan. Legalább 2 hónap lesz a gyógyulás ideje, de ez leginkább az akaraterődön múlik. Ha egy hónap után elkezdessz gyógytornázni, akkor nagyobb eséllyel állhatsz újra lábra. Erős lánynak tűnsz, szóval szerintem képes leszel rá, ha bármi van, keress bátran."

És Matsuta doktor már el is hagyta a kórtermet. Egymásra néztünk Blake-el és néhány könnycseppet láttam meg a szemében.

-Figyelj Blake. Lehet hogy a helyzet most eléggé kilátástalannak tűnik, de tudd, hogy itt vagyok és itt leszek melletted. Ahogy a doki is mondta, erős lány vagy és tudom, hogy képes leszel ezt végig csinálni és újra lábra állni. Amikor csak lesz időm, bejövök hozzád.-mondtam, majd egy szoros ölelésbe vontam a barátnőm.

-Köszönöm Kate, nagyon hálás vagyok, hogy itt vagy nekem. Ha nem ismertelek volna meg, akkor valószínűleg most itt ülnék magányosan és sírva, és a becsempészett Nuttela-t kanalaznám.

-Ha gondolod, szerzek egyet neked holnapra, de csak akkor, ha én is kapok belőle.-mondtam, mire mindketten nevetésben törtünk ki.

Este elköszöntem Blake-től, majd hazamentem és vettem egy habfürdőt. Összekészültem a következő napra, majd úgy döntöttem, hogy nézek egy filmet. Először sorozatot akartam, de azzal annyi a baj, hogy ha ma elkezdem akkor reggelig be se fejezem. Tehát sorozat kilőve. Akkor nézzünk horrort.(egyedül vagyok itthon szóval nem értem, hogy miért beszélek többesszámban, de mindegy)

Végül a Fehér zaj cimű japán horrorra esett a választásom. <irói megjegyzés: aki még nem látta ezt a filmet, annak mindenképpen ajánlom, szerintem király> Éppen a film közepén járhattunk, Kókusz ott feküdj mellettem és az ujjaim nyalogatta, amikor is hirtelen elment az áram.

-Hát cicuskám, ez nem a mi hétvégénk.-mondtam a macskának, majd felkapva őt a szobámba masíroztam, hiszen jobb elfoglaltság híjján aludni szeretnék. Legalábbis elviekben. Ugyanis amint letettem a fejem a párnára, minden álmosság kiment a szervezetemből. Blake-n járt az eszem, és hogy miért pont vele történt meg ez. Ezekkel a gondolatokkal aludtam el, de körülbelül 5 perc múlva fel is ébredtem, mivel visszajött az áram, ezért a lámpa is az arcomba világított, és a tévében is folytatódott a film, ami nem volt éppen a leghalkabb. Gyorsan lekapcsoltam mindent amire nincs szükségem és egy kis olvasás után elnyomott az álom.

Reggel sikerült időben ébrednem, ami azért meglepő, mert nem állítottam be ébresztőt.

Suliba menet beugrottam egy Starbucksba egy caramell frappucino-ért, majd az egyetem felé vettem az irányt.
Az első két órám mimika-és testbeszéd lesz(csak hogy pontosan fogalmazzak).

Fogalmam sincs, hogy hova kéne mennem, szóval a szememmel Ippei-t kezdtem el keresni. Körülbelül fél perc után meg is találtam, majd megkönnyebbülten indultam el a fiú felé.

-Szia Ippei.-köszöntöttem, mire a fiú mellett álló emberek rámkapták tekintetüket.

-Ööö...szia Kate. Mi járatban?-kérdezte tarkóját vakargatva.