Pókerarc - nijiro ff. [Befejezett]

☆Tizedik fejezet☆

Tudom, elhanyagoltam a könyvet, de azért remélem tetszeni fog az új rész. Jó olvasást!

Éppen a kávémat szürcsölgettem és a konyhaablakból gyönyörködtem a napfelkeltében, amikor valaki eszeveszettül dörömbölni kezdett a bejárati ajtón.

-Ki lehet az?-battyogott ki a konyhába Blake, majd egy vállrántás után letettem a kávém és megindultam hang irányába. Nem meglepő módon, az ajtó túloldalán Nico állt teljes életnagyságban. Ez a hobbija az utóbbi időben, ráhozni a frászt a békésen alvó vagy éppen ébredező barátaira. Szép, mondhatom.

-Úristen Kate, nem hiszed el milyen hírem van.-rontott be az előszobába a szőke srác, majd miután a platformos Converse cipőjét eltávolította mindkét lábáról, lehuppant a kanapéra és türelmetlenül várta, hogy mindketten odaüljünk mellé.

-Neked is jó reggelt Nicolas.-mondta mérgesen Blake, majd rádöntötte a fejét a vállamra és alvást imitált.

-Nocsak, Blake morci hangulatban van?-szívózott az említettel a fiú, majd legnagyobb meglepetésére a barátnőm tenyerével találta szemben magát. Igen, nem kell géniusznak lenni hogy rájöjjünk, Blake pofonvágta Nicot.

-Mond el végre, hogy miért jöttél vagy hagyj aludni, mert nincs szükségem arra, hogy itt rontsd a levegőt korán reggel.-jelentette ki durcásan a lány, majd végleg eldőlt a kanapén.

-Jó, na. De ígérd meg, hogy többet nem pofozol meg, a végén még rontassz a kinézetemen.-sápítozott a srác.

-Figyelj Nico, a te kinézeteden rontani nem igen lehet, csak javítani.-mondta Blake, mire a fiú egy sértődött fej után végre belekezdett a mondandójába.

-Szóval, IZTY KONCERT LESZ ITT, TOKIÓBAN!!!!-kezdett el ordibálni Nico, mire a mellettem fekvő lány azonnal az ugrándozó barátunk arca felé hajította az egyik párnát, ami szerencséjére el is találta a célpontot. A lány ezután végleg elterült a kanapén. Nic erre felmordult, majd egy fokkal halkabban és nyugodtabban folytatta.

-Itzy koncert lesz egy hét múlva pénteken és szombaton az egyik arénában, nem messze tőlünk. Éééééés...van 4 darab jegyem a VIP szektorba a szombati napra.-ujjongott.

-Hát figyelj Nico, szeretem az Itzyt, de koncertre nem mennék el.-mondtuk szinte egyszerre Blake-el, mire a fiú megejtett egy huncut mosolyt.

-Az lehet, de van egy meghívott vendég banda is, nem fogjátok ki találni kik azok!

-Nico, ha barkóbázni akarsz akkor azt máskor és máshol tedd, mert semmi kedvem szombat hajnalban az agyamat használni.-nyafogott Blake, majd visszadöntötte a fejét a díszpárnára.

-Egyrészt te sosem használod az agyad, másrészt pedig 7 óra van, ami már régen nem hajnal. Visszatérve a témához, a meghívott banda a STRAY KIDS!-kezdett el újból ordibálni, de mostanra már én is vele őrjöngtem, és még Blake is felült a kényelmes poziciójából.

-Nico, te most ugratsz?-kérdeztem.

-Ami azt illeti...igen.-vigyorodott el, mire akkorát rácsaptam a tarkójára, hogy majdnem előreesett.

-Te szemét! Már tökre beleéltem magamat és szerintem Kate is. Miért kellett? És miért kora reggel?-hőbörgött Blake.

-Jaj, hagyd már rá ezt a reggel témát. Egyébként meg nem teljesen kamu, csak annyi, hogy a Stray Kids nem lesz itt. De attól függetlenül igazán eljöhetnétek velem, Sarahnak már szóltam és ő azonnal bele is ment. Veletek van baj egyedül.-mondta durcásan, majd az ablakhoz sétált.

-Hát Nico ez bukta, de biztos nincs valaki akit vinnél magaddal Sarah mellett?-kérdeztem.

-Igazából lenne valaki...Van egy lány akiről eddig nem meséltem. Ő is erre az egyetemre jár és már pár hónappal ezelőtt felfigyeltem rá. Szoktunk beszélgetni, de tudom, hogy ő mást tart szépnek és másért dobog a szíve. Emelett ő sincs oda az Itzyért különösebben, egy-két számukat ismeri, de ennyi. Félek, hogy tényleg nem viszonozza az érzéseim, de nem merem megkérdezni, mert nem akarom tönkretenni a barátságunkat. Fogalmam sincs, mit tegyek. Elbizonytalanodtam.-mondta a fiú, mire mindkettőnknek leesett az álla.

Nico szemszöge

-Elbizonytalanodtam.-fejeztem be a monológomat, majd elfordultam, hogy ne lássák a könnyekkel teli szemeimet.

Az egyetemen nagyon elveszett voltam. Senki nem beszélt hozzám, minden szabad percemet zenehallgatással töltöttem, még a suliban is. Aztán egyszer, amikor gyakorlaton voltunk, egy szőkésbarna hajú lány odajött hozzám és megkérdezte, hogy mit hallgatok. Nagyon meglepődtem, mert senki nem szólított meg csak úgy a semmiből azelőtt, de készségesen elmondtam neki az éppen szóló szám címét. Mint kiderült, ő is szereti ezt a dalt, szóval odaadtam neki az egyik fülest. Aztán elkezdtünk beszélgetni, bemutatta a haverját is, aki amúgy nem is volt rossz arc. Mire észbekaptam, már beleszerettem a lányba. Szerencsére szoros barátok lettünk, szóval szinte minden nap találkoztunk az egyetem kívül is, hol nálam, hol náluk. Aztán megtudtam, hogy találkozni szokott Nijiro Murakamival, akivel egyelőre baráti viszonyt ápol, de nekünk bevallotta, hogy többet érez iránta, mint szimpla barátság. Ez nagyon mélyen érintett, le is ittam magam aznap, de minden erőmmel azon voltam, hogy ez ne látszódjon rajtam. Eddig sikerült is, viszont most megtörtem.

Amíg tudom, titkolni fogom a lányok előtt az illető nevét, még ha közben a szívem szakad is meg.

Kate szemszöge

Nagyon bántotta tudat, hogy Nico mennyire nincs jól és nekem ez fel sem tűnt. Mindig azon volt, hogy minket megnevettesen, gyakran szívózott Blake-el is és mindig ott volt nekem, ha éppen nem éreztem jól magam, és azt is végighallgatta, amikor Nijiro-ról áradoztam neki. Nem érdemli meg, hogy szenvedjen.

-Figyelj Nico, habár nem ismerem a lányt, de biztos vagyok benne, hogy nem mondana nemet egy ilyen srácnak, mint te vagy. Mindig lehet rád számítani a bajban és még a legszomorúbb pillanatokban is képes vagy mosolyt csalni az arcunkra. Nem szabad senki miatt így összetörnöd, ha nem veszi észre a benned rejlő kincseket, akkor szerintem első randinak ne étterembe vidd, hanem pszihológushoz. Ha pedig netalántán nemet mondana, akkor tudd, hogy rám, sőt, ránk számíthatsz.-mondtam, majd odamentem a fiúhoz és szorosan magamhoz öleltem.

-Nic, Kate-nek igaza van. Egy lány sem ér annyit, hogy utána bánkódj. Najó, Kate, Sarah és én azért érünk annyit, de nem ez a lényeg. Az a fontos, hogy maradj ilyen csupaszív mindig és rád fog találni az, aki tényleg képes ezt a sok kincset meglátni benned és tudja értékelni is.-bíztatta a könnyező fiút Blake is, majd ő is becsatlakozott az ölelésünkbe. Így álltunk ott, mostmár hárman, és egy pillanatra mindannyian elfelejtettük a problémáinkat. Főleg a fiú, habár nem segített túl sokat rajta az a tény, hogy Kate szorosan a karjai között tartja.

-Nico, ha jövő szerdáig nem válaszol a lány a koncertmeghívásodra, vagy elutasítja azt, akkor elmegyünk veled. Igaz Kate?-kérdezte tőlem Blake.

-Még szép! Bulizunk egy jót! Most viszont kénytelen leszel mutatni nekünk egy pár Itzy számot, mert nagyon nem vagyunk képben.-mondtam a fiúnak, majd a tv távirányítóját keresve lehuppantam a kanapéra.

A fiú persze boldogan ment bele az ajánlatba, legalább az idő alatt sem jutott eszébe a viszonzatlan szerelem gondolata.

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Dedicated to rebiii_h 💗

23.04.01