Sorsszerű csapás

| 13. rész |

Csend honolt a sötét utcákon. Az autók csak elszórtan jártak, hiszen szinte már mindenki otthon volt a családja körében, a vacsorát készítve vagy épp fogyasztva.

Egy ideig mi sem szólaltunk meg. Én igyekeztem legyűrni magamban az idegességet, valamint a gyomromban keletkező meleg érzést, amit Máté közelsége váltott ki. Ő pedig tiszteletben tartotta azt, hogy most nekem jó így.

A gondolataimba merülve sétáltam a csillagos égboltot pásztázva, amikor egy hullócsillag suhant végig az égen. A csodálkozástól hirtelen álltam meg, és Máté felé fordulva megszólaltam.

- Te is láttad ezt? - kérdeztem, majd tekintetem visszavezettem az égre, hátha jön egy újabb.

- Nem. Hullócsillagot láttál? - pillantott fel ő is.

- Igen - válaszoltam elaléltan.

Testemet átjárta egy kellemes érzés, hiszen eddigi életem során nem láttam még egyet sem. Sőt, igazából arra sem volt nagyon alkalmunk a húgommal, hogy éjszakánként kint maradjunk, és a csodálatos égboltot nézzük. Apa mindig szigorúan bánt velünk, és nem járkálhattunk kint, csak ha józan állapotban volt, mert akkor kedvesen viselkedett. Ez viszont ritkán fordult elő, így eleinte anyával mentünk ki sétálni, amikor apa annyira lerészegedett, hogy órákig aludt az alkohol mámorában. Miután azonban ez a fülébe jutott és csúnyán megbüntetett minket, anya nem volt hajlandó tovább kijárni velünk. Ezáltal pedig megszakadt az a bizonyos kapocs is, ami kialakult hármunk között.

- Kívántál valamit? - pillantott rám mély barna szempárjával.

- Nem igazán - sütöttem le a szemem. - Túlságosan megörültem, és rögtön meg akartam osztani veled.

Féltem bevallani neki, hogy most először láttam hullócsillagot, mivel azzal együtt jött volna a rengeteg kérdés. Erre viszont még nem álltam készen.

- Nem baj, majd legközelebb - mosolygott rám halványan. - Nemsokára úgyis lesz egy időszak, amikor temérdek hullócsillagot lehet látni az égen.

- Tényleg? - lepődtem meg.

- Persze. Az interneten utána tudsz keresni ezeknek, vannak rá különböző oldalak, ahol jelzik ezeket az eseményeket - válaszolta kedvesen.

Hirtelen úgy éreztem, hogy rengeteg mindenről nem tudok még. A gondolatra a testemben egy feszült érzés futott végig, ráadásul a torkomban hatalmas gombóc keletkezett. Butának éreztem magam, amiért ilyen alapvető dolgokról nem tudtam.

- Ha szeretnéd, akkor küldhetek neked linket az oldalról vagy elmehetnénk az egyik ilyen eseményre, ha van kedved hozzá - rántott vissza a gondolataimból Máté.

A negatív érzéseim pillanatok alatt szüntek meg, mintha nem is lettek volna. Szívemet elöntötte egy jóleső érzés, amely felszabadítóan hatott rám.

- Igen, lenne kedvem hozzá - eresztettem meg felé egy óvatos mosolyt.

- Örülök. Holnap elküldöm neked őket és megnézed, hogy melyik a legszimpatikusabb számodra.

Elképzelni sem tudtam, hogy Máté ilyen rövid ismerettség után vajon miért törődik velem ennyire. Habár jól esett a kedvessége, mégis volt bennem egyféle bizalmatlanság felé, hiszen nem tudhattam pontosan, mit szeretne. Nem tűnt rossz fiúnak, sem olyannak, aki csak szórakozni akarna a lányokkal, de nem lehettem benne biztos, hogy valójában milyen is ő. Az évek során megtanultam, hogy a látszat nagyon sokszor csal, így sokkal bizalmatlanabb voltam mindenkivel szemben.

- Rendben, előre is köszönöm - válaszoltam neki kedvesen, miközben megálltunk a kapunkban, hiszen időközben megérkeztünk. - És azt is köszönöm, hogy haza kísértél. Ismét.