Kötelesség vagy szenvedély?

2.

Reggel még mindig fájt a fejem. Megviselt az időeltolódás. Gyorsan zuhanyoztam és egy lazább nyári ruhát vettem fel. Kissé átlátszó volt, de nem annyira. Felkaptam a táskámat, amiben rezgett a telefonom. 

Charles keresett. 

- Jó reggelt - szóltam bele és hívtam a liftet 

- Inkább jó napot tündérem- válaszolta 

- Ja, tényleg ne haragudj - nevettem 

- Rád soha, na milyen? - érdeklődött. Időközben megérkezett a lift, amiben Toto állt. De fel sem nézett a telefonjából. 

- Eddig nem nagyon történt semmi, de ma elvileg már lesznek feladataim - sóhajtottam 

- Na baj van? - váltott komorabb hangnemre Charles 

- Nincs csak tudod hogy nem akarok itt lenni, annyi dolgunk lenne még - hadartam. 

Toto futóan rám nézett. 

- De az apukád veled akar lenni, és különben is úgy is mindent elküldök.

- Tudom szívem de jobb lenne nem monitoron keresztül csokrot választani. 

- Ne aggódj minden tökéletes lesz de most megyek. Szeretlek 

- Szeretlek. Mondtam és kinyomtam a telefont. 

Közben megérkeztünk. Együtt léptünk ki Totoval a liftből. Ő csak meredt rám. 

- Hosszú történet - intettem 

- Ha te mondod - mosolygott, majd végig miért.

- Én mondom. - sóhajtottam és beléptem az étterembe. 

- Na hát Regina Horner - ugrott elém Verstappen 

- Max -mosolyogtam 

- Azt hittem soha nem jössz vissza - húzta fel a szemöldökét Vettel 

- Miattam van itt- nevetett Lewis 

- Nocsak - nézett rá Max 

- A személyi asszisztense leszek, jelentsen ez bármit -intettem 

- Ígérem hogy élvezni fogod - mondta Lewis 

Na na, mindent a szemnek semmit a kéznek - nevettem 

- oh, nézd milyen hűséges lett valaki - nevetett Vettel 

- Változnak az idők, meg a szerelem - hadartam 

- Te tudod de szerintem korai 24 évesen férjhez menni - intett Max 

- Szerintem pont megfelelő - néztem rá 

- Lehet, de vissza tértél itt lesz egy-két buli - nevetett Toto 

- Kötelező elmenni? - néztem rá és lazán hátra dőltem 

- Nem... - forgatta a szemét. 

Lassan mindenki befejezte az evést és a pályára indultunk. Fogalmam sincs mit akart Toto ezzel az egésszel. Fortyogtam magamban miközben apa szelte az utat. 

- Szerinted is korai? - néztem rá 

- Hát őszintén én nagyon meglepődtem, de a te életed - intett 

- Persze tudom csak... 

- Csak bepánikoltál - nevetett 

- Egy kicsit, tudod az egy merev szabályokkal teli élet lenne és amit megismertem belőle az eléggé megijesztett

- Kislányom még dönthetsz, választhatsz mást. 

- Tudom, de szeretem. 

- Tudom kicsikém. De szeptemberig van időd addig élvezheted azt ami most van.