Kötelesség vagy szenvedély?

5.

A hétvége hamarabb véget ért, mint gondoltam. Apa ragaszkodott hozzá, hogy vele menjek Svájcba. Bár nekem Skóciában lett volna dolgom, és Charles-szal most nagyon kellett volna beszélnem, de apa hajthatatlan volt. Lewis Totoval ment Berlinbe így ott most nincs dolgom. Bár mondogatta, hogy lehet, majd utána kell mennem. De egyelőre nyugi van. 

Tegnap voltunk apával vacsorázni és egy jó nagyot beszélgettünk a jövőről, ő még mindig úgy gondolja, hogy meg fogom bánni a dolgokat. Viszont jelenleg én ezt látom a legbiztosabbnak, ha hozzámegyek Charles-hoz. Nem értem, hogy miért problémázik ezen mindenki ennyire. Tudni nem tudhatnak semmit a múltunkból és ez így van jól. Mi tudjuk, hogy mièrt akarjuk ezt az egészet és senki sem számít, csak mi ketten. Bár az utóbbi napokban sokat gondolkoztam Toton, de nem úgy, mint partner. Magán mint emberen, elég bonyolult személyiség, nehéz kiismerni. De, hogy őszinte legyek nem is akarom megismerni. Nem akarok egy skalp lenni, így, hogy Susie megcsalta szerintem elkezd majd csajozni. Morfondíroztam magamban a kanapén egy pohárral borral a kezemben, amikor megcsörrent a telefonom. Lassan felálltam és oda sétáltam. Lewis volt az. 

Regi: Szia 

Lewis: Na szia báránykám

Regi: Mit szeretnél? 

Lewis: Kéne velem jönnöd, lesz egy márka fotózásom 

Regi: Hol és kinek? 

Lewis: A mercedes gyárban, az új amg-t reklámozzuk 

Regi: Hát ez remek és én oda minek kellek? 

Lewis: Ha jól emlékszem az asszisztensem vagy, szóval mindenhová kísérned kell, sőt ezeket neked kéne szervezni. 

Regi: Jó igazad van, bocsánat. 

Lewis: Baj van? 

Regi: Nincs semmi csak lenne dolgom, apa meg itt tart. 

Lewis: Most legalább kiszabadulsz és amúgy is eleget teszel majd a kötelességednek később. 

Regi: Mikor és hol legyek? 

Lewis: Szerda reggel 9:00 Stuttgart. 

Regi: Felírtam, ott leszek. 

Lewis: Köszönöm, szia 

Regi: Szia. 

- Ki volt az? Lépett be apa 

- Lewis, el kell mennem vele egy fotózásra-sóhajtottam 

- Mi a baj? - ült le mellém 

- Nincs kedvem hozzá, Balmoralban kéne most lennem- néztem ki az ablakon 

- Ennyire rossz velem? - tette a kezèt a vállamra apa

- Jajj, dehogy csak tudod nekem màr ott van az életem- pillantottam rá 

- Bár még velem lennél, nagyon hiányzol nekem. Nélküled minden üres - lett könnyes a szeme 

- Apukám te is hiányzol nekem és hidd el az F1 is hiányzott, csak màr nem olyan, mint régen. 

- Mert felnőttél, de most talán jobban tudod élvezni. 

- Csak már nem tudom, hogy mit kéne élveznem. 

- Talán pont erre lesz jó ez a kiruccanás Lewis-szal. 

- Gondolod? - álltam fel 

- Szerintem biztos. - lépett ki a nappaliból. 

Magam annyira nem tartottam jó ötletnek, de kedd este elindultam. Lewis egy elegáns szállodába foglalt szobákat. 

Kellemes kis szobát kaptam, nagy ágy, nagy fürdőkád. Vettem is egy habos fürdőt és ittam egy pohár bort. Azonban egy üzenet riasztott. Olyasvalakitől akire nem számítottam.