Kötelesség vagy szenvedély?

17.

Csütörtökig nem történt semmi, aztán beindultak az események. Megrohamoztak mindent a sajtósok Lewis sorra járta az interjúkat és engem sem kerültek el. Végül kiadtam egy rövid sajtóközleményt, hogy felbontottam az eljegyzést és vissza költöztem az édesapámhoz. 

- Regina kérem nyilatkozzon - futott utánam egy riporter 

- Regina Horner kiadott egy nyilatkozatot legyen elég ennyi - állt elé Toto

- De, kérem, csak egy pár mondatot 

- Foglalkozzanak azzal amiért ide jöttek a versennyel 

- Értettem - viharzott el

- Elegem van - rogytam le a székre 

- Túl jól sikerült a terv - ült mellém Toto 

- Ha tudtam volna... - sóhajtottam 

- Tudok valahogy segíteni? - fogta meg a kezem 

- Az lenne a legjobb, ha nem lennék itt 

- Na, ilyet ne mondj, ide tartozol - ölelt meg 

- Köszönöm - bújtam hozzá 

- Este van kedved velem vacsorázni? - kérdezte és rám nézett 

- Szívesen - mosolyogtam 

- Csak valahová oda menjünk, ahol nincs sajtó

- Azt hiszem tudok egy jó helyet - mosolygott. 

- Toto lassan kezdünk - jött be Bono 

- Tudom - engedett el 

- Remélem minden rendben lesz - lépett oda Lauda is

- Lewis már nagyon készül - mosolyogtam 

- Nagyon helyes - mosolygott Lauda 

Lewis valóban nagyon ügyes volt, vitte a szabadedzést. Ugyan volt egy sárga zászló Vettel pörgött ki. A Red Bull is jól teljesített Ricci lett a harmadik. Verstappen elhibázta az egyik kanyart. De mindenki elégedett volt.  Egy gyors ebéd után lepihentem egy kicsit, hogy friss és üde legyek az esti vacsorán. Sikerült is pihennem egy órát. Aztán sorra jöttek az e-mailek különböző magazinoktól, hogy interjút akarnak velem készíteni.  Egyikre se válaszoltam, hanem inkább neki álltam készülődni. Egy piros miniruhát vettem fel egy piros magassarkúval. A hajamat kivasaltam és felkötöttem. Hét órakor Toto kopogott 

- Milyen gyönyörű vagy - ölelt meg 

- Köszönöm - pusziltam meg 

- Ezt miért kaptam? - nézett rám 

- Mert cuki vagy - nevettem 

- Na, ezt se mondták még. 

- Hová megyünk? - kérdeztem a liftben

- Egy igazán exkluzív helyre - mosolygott. 

- De hiszen felfelé megyünk - néztem a számokat 

- Pontosan - lépett ki a liftből a legfelső emeleten. Nem máshova mint a tető teraszra mentünk. Egy pokróc volt leterítve körben gyertyák, pezsgő és természetesen a finom vacsora. 

- Ez gyönyörű - néztem rá 

- Reméltem, hogy tetszeni fog - ölelt meg 

- Imádom - ültem le 

- De ezt hogy sikerült? 

- Hát elég volt a nevemet bevetni. 

- Ja hát igaz. 

- Látod itt nincs sajtó 

- Itt nincs. És annyira jó érzés. 

- Nekem is. Végre kettesben vagyok veled. 

- Miért? 

- Mert szeretnélek megismerni 

- Lényegében mindent tudsz rólam.

- Igen, tudom ki az apád, tudom, hogy majdnem férjhez mentél. De hogy ki vagy valójában azt nem. 

- Egy lány aki azt hitte révbe ért az élete, de aztán visszatért a régihez és rájött, hogy mindig is azt akarta. 

- Én már az első percben láttam ezt rajtad. 

- Mondtad is 

- Csak nem hallgattál meg 

- Mondjuk 6 éve én sem 

- Nézd akkor még nagyon fiatal voltam te meg még házas 

- Na, ez is igaz. 

- És te ki vagy valójában? 

- Egy elvált férfi aki még hisz a szerelemben és abban, hogy megtalálhatja a boldogságot 40 felett is 

- Akkor igyunk erre - emeltem a poharamat 

- Egészségünkre - koccintottunk. 

- Lewis-szal mi a helyzet? 

- Barátok vagyunk és azok is maradunk. 

- És velem?

- Nem tudom... 

- Most még nem is kell - ölelt meg 

- Olyan jó veled lenni 

- Nekem is veled - suttogta és lágyan megcsókolt én pedig viszonoztam. 

- Végre nem húzódsz el. 

- Nincs értelme. Ugyanazt akarjuk. 

- Mit akarunk? - simogatta a hátamat 

- Egymást - csókoltam meg. 

- Ez életem legszebb mondata. Csókolt meg ismèt. A pezsgő szépen lassan elfogyott mi pedig csak nevettünk és csókoltuk egymást. 

- Azt hiszem pihenni kéne - néztem rá

- Rendben. Felhúzott majd a lift felé vettük az irányt. A liftből kilépve még megcsókolt, majd a szobámba mentem és szépen lassan elaludtam