Kötelesség vagy szenvedély?

15.

Hétfő reggel mindenki pakolni kezdett csak a kamionokat lehetett látni. Apáék is sürögtek-forogtak. 

- Regi te apáddal mész Kínába? - nézett rám Toto 

- Még nem tudom, még nem beszéltünk - néztem fel a telefonból 

- Lewis Regi kell most neked? - kérdezte gyorsan 

- Elméletileg nem, de jöhet velem, ha szeretne 

- Igazából mindegy - nevettem 

- Akkor jössz velem - zárta le Toto 

- Részemről rendben - intett Lewis 

- Akkor megyek - álltam fel 

- Ennyi az össz cuccod? - kèrdezte miközben a kocsiba pakolt 

- Igen - mosolyogtam 

- Akkor indulás 

- Azt hittem csak csütörtökre kell ott lenni - pillantottam rá miközben kihajtott a parkolóból 

- A versenyzőknek igen, de lesz valami nagy meeting a csapatfőnököknek az FIA szervezi - hadarta

- Vajon mit akarhatnak? 

- Fogalmam sincs, lehet megint módosítanak valamit - intett 

- Szia Apa - vettem fel a zsebemben rezgő telefont 

- Szia kicsim, merre vagy? 

- Totóval megyek a reptérre 

- Kínába mentek? 

- Igen 

- Rendben, akkor ott találkozunk. Puszi

- Puszi

- Apád nem beszél sokat - nevetett Toto 

- Ő inkább a tettek embere - nevettem. 

Az út hátralevő része csendben telt. Toto elintézett pár telefont én pedig az instat pörgettem. A reptéren reggeliztünk aztán vásàroltunk a shopban végül szóltak, hogy kész van a gép. 

- Azt hittem polgári járattal megyünk - néztem Totora miközben megláttam a Mercedes feliratú gépet 

- Dehogy, erre vannak a magánrepülők 

- Jó tudni 

- Apád nem ezzel ment? 

- Velem nem. 

- Akkor ideje kipróbálnod. 

- Toto a szokásosat? - kérdezte egy szőke stewardess 

- Igen és Reginek egy alkoholmentes mojitot - nézett rám. 

- Micsoda kiszolgálás - nevettem 

- Én vagyok Toto Wolff nekem a legjobb jàr

- Van önbizalom - nevettem tovább 

- Muszáj - kacsintott

- Mondjuk te mindig is odafigyeltél magadra 

- Hát igazából kvázi közszereplőként ez egyfajta elvárás is 

- Mondjuk ez igaz 

- Valamilyen szinten a múltban felém is volt ilyen elvàrás, de Charles sokat segített 

- Beszéltél vele azóta? 

- Igen, tervezi a nagy bejelentést a sajtónak, keresi a megfelelő alkalmat és azt a személyt aki biztos el pletykálja a sajtónak

- Kegyetlen lehet az a világ 

- Nem kegyetlenebb mint az F1 

- Jó ez is elég durva tud lenni, de mi azért meg tudjuk őrizni a magánéletet

- Egy bizonyos pontig, a mai napig találok arról cikkeket, hogy anyám elhagyta apát 

- Durva idők voltak azok apád számàra 

- Hálás vagyok neki mindenért

- Nagyon jó ember; a pályán az ellenfelem, de amúgy nagyon kedvelem 

- Szerintem ő is téged

- Jó ezt hallani. 

Ezután a csendbe burkolóztunk ő is és én is olvastam. Elég hosszú út vár ránk. Szerintem én el is aludhattam. De Toto is, egy egyenletes szuszogásra keltem. Félig lecsúszva feküdt a széken. Betakartam és adtam neki egy puszit. Mire felnézett. 

- Elaludtam? - kèrdeze rekedten 

- Igen, de én is - suttogtam, mert a gépen csönd honolt és sötèt. 

- Mindenki alszik - állapítottam meg

- Kivéve a pilótát - nevetett és maga felé húzott 

- Mit szeretnél? - néztem meglepetten

- Ezt - mondta és megcsókolt miközben az ölébe húzott

- Toto ne kérlek - húzódtam el 

- De miért? - tartott magánál 

- Nem is tudom én meg Lewis meg szóval 

- Úgy vettem észre, hogy nem nagyon kapálózik

- Talán jobb is 

- Akkor meg nincs akadály - húzott egy újabb csókra

- De akkor is

- Jó akkor elengedlek, de hidd el megtalálom az utat hozzád. 

Hát innen indult az igazi kaland számomra. Akkor még nem tudtam, hogy 2 hét múlva ilyenkor már más lesz a véleményem, és, hogy minden megvàltozik.